Keresztény vers

Barsy Irma

A TAVASZ ÖRÖMHÍRE

A nagy hó olvadni kezdett,
s robajjal zúgott le az ár,
eddig a mezőt hófehéren
takarta be a bús halál.
Sárba tiporva rothadt fű,
gyász boritá a réteket,
mindent az ősz szele hervasztott
és elűzte az életet.
S míg egy fakult füvet kezemben
finom, holt porrá morzsolok,
gondolom, hogy mind hasonlóak
a halandó ember-sorsok.

Mint aszott fű, hull el az ember,
földporrá lesz, mi élet volt,
ó Istenem, feltámadhat-e,
élővé lesz-e ami holt?!
A sírok egyre domborulnak,
mind több a gyász és a halál...
Lesz-e az elmúlásnak vége,
lesz-e virágzóbb láthatár...?

De ím a Nap kél diadallal
s meleggel szórja be a tért,
aszott fű helyett zöld hajtástól
díszeleg a felperzselt rét.
A húsvéti harangok kongnak,
bíbor hajnal köszönt megint:
a hang s a fény versenyre kelve
élet győzelmét hirdetik.

Ki értünk meghalt, harmadnapon
a sírból győztesen jött ki,
s lőn zsengéje feltámadásnak,
amelyben a hivő követi.
Feltámadunk! hiszem szilárdan,
a sir és halál nem örök.
Nem maradhat végképp a sírban,
ki e létből elköltözött...!
Megváltónk eljön dicsőségben,
hogy megszűnjön a bűn, halál
s ki az Úrnak híven szolgált,
Benne örök életet talál.

Ifj.Balázs Károly

LÉPÉSRŐL LÉPÉSRE

Mindent szétosztva

egyre gazdagabbá válni.

Jelen lenni a Mindenség

lélegzetében , ígéretében.

Alázatban növekedni,

növekedve kisebb lenni.

A kitárulkozó Igét

tettekben továbbadni.

Alászállva emelkedni,

ajándékozva gazdagodni.

Baranyi Ferenc

Valami mindig közbejön

Valami mindig közbejön, távolban tengő vén apádnak

Sós parlaggá szikesedett magánya fehérlik utánad.

Futnál hozzá bűntudattal, autóbuszon vagy gőzösön,

Futnál hozzája szüntelen, de valami mindig közbejön

Valami mindig közbejön. Mosolyognál az elesettre

S nem lelné arcodon helyét a köznapok csip-csup keserve

A csüggedőre biztatón, a lányokra ingerkedőn

Mosolyognál szíved szerint, de valami mindig közbejön.

Valami mindig közbejön: lehetne felbujtó az álom
s nem csillapító szunnyadás koncul kapott, kényelmes ágyon,
álmodhatnál egy igazit vetetlen, parttalan mezőn,
álmodhatnál mert volna mit, de
valami mindig közbejön.

Valami mindig közbejön. Forró igazra nyílna ajkad,

De mielőtt kimondanád engedsz a féligaznak.

Hisz a gyereknek bunda kell, meg kiscipő is télidőn.

Lehetnél hős, nemcsak derék, de valami mindig közbejön

Valami mindig közbejön. Lét fontosságú semmiségek

Miatt halasztjuk mindig azt, mi életté tenné a létet.

Pedig adódna még idő, kifogni az adott időn

Igen, adódna még idő, de valami mindig közbejön

Bálint Zoltán

Úgy élj

Úgy élj, hogy az egész világ

Figyeli minden léptedet,

Látja, hogy őszintébb, tisztább vagy,

S kutatja békességedet.

Úgy élj, hogy az egész világ

Ítéli minden léptedet,

Látja, hogy nem egyedül vagy,

S kutatja gyengeségedet.

Úgy élj, hogy az egész világ

Benned, Jézust ítéli meg.

Szemükben Ő nem több, csak az,

Akinek te képviseled.

Bede Anna

FOHÁSZ

Köszönöm azt, Uram, hogy élek,
Köszönöm azt, hogy ép hitem,
S hogy e világban ím, a lélek
Gyönyörű házát építem

Köszönöm azt, hogy sok bajomban
a Te Igéd vigasztalás, 
s hogy ahol ennyi fájdalom van, 
Tovaröpít egy jó varázs.

Valami mindig talpra állít, 
valaki mindig megsegít, 
rövid utunk kálváriáit –
járva az átkok berkeit.

Köszönöm azt, hogy vársz a Mennyben, 
s hívogató szód rámtalál.
A sugaras, kék végtelenben
köszönöm azt, hogy nincs halál.
 

Czeglédi Sándorné

A BIBLIA   

A Biblia: szövétnekünk;

utunkra vet világot.

A Biblia: erős alap.

Tedd rá egész világod!

A Biblia: hű fegyverünk,

megvéd ezernyi bajban.

Kenyér: tápláló, éltető,

örök s kifogyhatatlan.

A Biblia: gyönyört adó,

csodásan zengő hárfa.

Hallgasd, figyelve hangjait,

szíved - lelked kitárva.

Az Ige fölfelé vezet

s az égi célt mutatja.

Ki hozzáméri életét:

megáldja égi Atyja.

Az Ige: kulcs, az égi hont

lelkünk előtt kitárja.

Ki mindhalálig hű marad,

ott élet üdve várja.

Domahidi Klára

Hozzád vezet…

Mint ordító oroszlán, szerte jár,
de rajtam megtört a hatalma.
Megkísért, romba dönteni vágyik,
de véd Jézusom erős karja.

Szívemben nem a gonosz már az úr,
Élet született kínból, árnyból.
Ingyen kegyelmed Uram, köszönöm,
bennem élsz, felálltam a sárból.

Érezlek, szólsz hozzám, fogod kezem,
gyógyítóm vagy és menedékem.
A golgotai kereszten át
hozzád vezet a léptem.

Nyiss kaput...

A mélységből csak felfelé visz út,
vagy lenn ragadsz, vagy nyerhetsz háborút.
Van egy kéz, ki magához emel,
ragadd meg bátran, s rád gondot Ő visel.

Ha olykor mégis legyőz a csüggedés,
tudd, hogy a felhők fölött kék az ég.
Megtalál bárhol a kegyelem,
csak nyiss kaput a szíveden.