Keresztény ének

16. Tarts meg engemet, ó, én Istenem

A hívek öröksége: Isten
Bourgeois L., Genf, 1551

1. Tarts meg engemet, ó, én Istenem, Mert reménységem vetem csak tebenned! Azért az Úrnak mondjad ezt, lelkem: Én Uram vagy te, örvendek tenéked! E kívül nem kérkedhetem semmivel, Hogy néked használhatnék jótétemmel.
2. Az Úr Isten az én örökségem, Mely nekem kiváltképpen részeltetett, És ő megtartja híven azt nékem. Az én sorsom a legjobb részre esett; Hogy az örökség zsinórral osztatott, Azzal a legszebbik rész nekem jutott.
3. Dicséreteket mondok az Úrnak, Ki tanácsával engem jól vezérel; Még veséim is erre tanítnak, És az ágyban is megintenek éjjel. Az Urat szüntelen előttem tartom: Mert jobbom felől van, nem ingadozom.
4. Öröme vagyon szívemnek ezen, Örvendez lelkem és megnyugszik testem: Noha a sírban fekvése leszen, De azt szívemben nyilván én elhiszem: A koporsóban nem hagyod szentedet, De rothadás ellen megmented őtet.
5. Az életre nekem utat mutatsz, Mely életben van az örök boldogság, Hol szent színednek gyönyörű voltát Láttatod, mely nagy öröm és vigasság. Nagy dicsőséged, jobbod erőssége Örökké megmarad, soha nincs vége.
Béza T., 1519–1605

17. Hallgasd meg igazságomat

Könyörgés oltalomért
Bourgeois L., Genf, 1551

1. Hallgasd meg igazságomat, Én kiáltásom, Uram, értsd meg! Hozzám figyelmezz és tekintsd meg Szívbéli imádságomat! Ítéletet tetőled várok, Nézd meg ügyem, láttass törvényt: Ítélj meg igazság szerint, Mert én álnoksággal nem járok.
2. Szívem éjjel megpróbáltad, És megvizsgáltad teljességgel, Láttad, hogy egyez én nyelvemmel: Csalárdság nélkül találtad. Amit ember szól, avagy művel, Én ajakid beszédire, Gondot tartok szent Igédre, Nem járok a gonosztevővel.
3. Vezérljed én járásomat, És tarts meg a te ösvényiden, Máshova senki ne térítsen; Erősítsed lábaimat! Téged hívlak én segítségre, Uram, láss meg szükségembe’, Kérésem vedd füleidbe, És légy figyelmes beszédemre.
4. Te vagy bizonyos oltalmok, Akik tebenned reménylenek; Jóvoltod mutasd meg ezeknek, Hogy lássák a rád támadók: Mint a te szemeidnek fényét, Úgy őrizz meg, Uram, engem, Szárnyad árnyékában fejem Takargasd, őrizvén ösvényét.
Béza T., 1519–1605

18. Ó, én Uram, ki erőt adsz énnékem

Hálaadás a csodálatos szabadításért
Bourgeois L., Lyon, 1547

1. Ó, én Uram, ki erőt adsz énnékem, Szeretlek téged, míg leszen életem. Én magas kőszálam, ó, én Uram, Erős bástyám és erős kőváram! Én erős Istenem és bizodalmam, Idvességemnek bizonysága, pajzsom! Midőn az Urat dicsérvén kérem, Ellenségimtől ő megtart engem. Halál fájdalmi hogy körülvennének, Béliál folyói rettegtetnének, Pokol kötele vala körülem, Csaknem a halál tőribe esém.
2. Térhelyre hoza s kimente engemet, És mutata énhozzám nagy szerelmet, Megfizete az igazság szerint, Kezeimnek tisztasága szerint. :/: Mert az Úrnak útától nem tértem el, Az én Istenemtől nem szakadtam el, Ítéletire szüntelen néztem, És szent törvényét meg nem vetettem. De mindenkor híven előtte jártam, Gonosztételtől magamat megóvtam: Megfizete az igazság szerint, Kezeimnek tisztasága szerint.
3. Szent vagy és jóltevő a jóltevőkkel, És igazat téssz igazán élőkkel, Tiszta vagy azokhoz, akik tiszták, Elfordulsz tőlük, akik gonoszak. :/: Nyomorult szegényeket megsegíted, A kevély szeműket megszégyeníted; Nékem, Uram, szövétneket gyújtasz, És a setétben világot nyújtasz. Teáltalad ellenségim seregin Általfutok, átszököm kerítésin. Mely tökéletes az Isten úta, Tiszta és próbált az ő mondása.
Marot K., 1496–1544

19. Az egek beszélik És nyilván hirdetik

Isten dicsősége a mennyen és az Igében
Bourgeois L., Genf, 1542

1. Az egek beszélik És nyilván hirdetik Az Úrnak erejit. Az ég menynyezeti Szépen kijelenti Kezének munkáit. A napok egymásnak Tudományt mutatnak Az ő bölcseségéről, Egy éj a más éjnek Beszél az Istennek Ő nagy dicsőségéről.
2. Nincs szó, sem tartomány, Holott e tudomány Nem prédikáltatnék; :/: Mindenfelé mégyen E földkerekségen Beszédük ezeknek. Írásuk kimégyen Mind e világ végén, Holott a fényes napnak Hajlékot az Isten Helyheztetett szépen Ő lakó szállásának.
3. Melyben mint vőlegény Reggel felkél szépen Ő ágyasházából, :/: És ugyan örvendez, Mint az erős vitéz, Ha futásra indul. Az égnek egy végén Felkél és elmégyen Gyorsan a más végére; Sehol semmi nincsen Ő hévsége ellen, Ki magát elrejthesse.
4. Az Isten törvénye Tiszta, ő beszéde Lelkeket megtérít, :/: Hűség bizonysága, Kisdedeket abba’ Bölcsességre tanít. Ő parancsolati, Igazak mondási, Mik szívet vigasztalnak. Minden ő törvényi, Tiszták szent beszédi, Szemet világosítnak.
5. Az Isten félelme Tiszta, mindörökké Megmarad és megáll. :/: Az ő ítélete Igaz mindenekbe’, Teljes nagy jósággal. Aranynál, ezüstnél És drágaköveknél Sokkal becsületesebb; Ő szerelmessége És gyönyörűsége A méznél is édesebb.
6. Aki szolgál néked, Tanul, Uram, tőled Nagy jó tanulságot. :/: És ha azt megtartja, Jól lészen ő dolga, Mert veszen jutalmat. Ki tudná bűninek, Számát esetinek, És ki gondolhatná meg? Én sok bűneimet, Titkos vétkeimet, Uram, nékem bocsásd meg!
7. Szolgádat őrizd meg, Kevélységtől tartsd meg: Ne essék e bűnbe, :/: És én tiszta lészek, Semmi bűnt nem tészek, Járván te kedvedbe’. Szájamnak szólása, Szívem gondolatja Kedves legyen tenéked! Adjad, ó, én Uram, Kősziklám, megváltóm, Hogy ne vétsek ellened.
Marot K., 1496–1544