Keresztény versek

ELÉG   

( „Elég néked az én kegyelmem” 2 Kor 12,9/a)

Nem kevés, nem sok...  elég.

Az Atya kegyelme mindenre elég.

Ezzel erősíti szíveinket,

ebből élünk, ez tart meg minket

hit által. És ez is  ajándék!

Hiába minden emberi szándék,

alulról feltörni a mennybe,

így sose jutnánk kegyelembe.

Hiába az erőlködés,

hiába a törvényeskedés,

szertartások, önkínzó fegyelem,

ha felülről le nem hajlik :

a Kegyelem.

Ez a kegyelem, mielőtt kérted,

Krisztusban már lehajolt érted.

Bűnös, ragadd meg, fogadd el

bűnbánó, boldog szíveddel.

        Fejszés András

“Törvényemet szívükbe írom be..”

LELKIISMERET 

Különös bíró.

Nevetést szüntet.

Szavára szíved

torkodban lüktet.

Szól, ha valami

szokatlan történt,

vagy ha átvágtál

íratlan törvényt.

Hibáztál. Tudja.

s nem szóltál róla.

Valótlant mondtál

kérdező szóra.

Bajbajutottnak

nem segítettél,

vagy súlyosabbat

is tettél ennél.

Ártatlan társad

váddal illetted,

azt, aki mindig

ott áll melletted.

Érzékeny műszer,

méri a rosszat;

nincs, aki ettől

téged megfoszhat.

Páratlan bírád

hangját ismered.

Tanuld meg nevét:

LELKIISMERET.

         Barabás Éva

MÉG  A SZÍV IS KEVÉS  

Ha megszólalok, ha beszélek:

sohase hangozzanak

mit se érő, mit se jelentő,

mit se segítő, üres szavak!

legyen ott a szívem a szóban!

egész szívem!

De még a szív is kevés.

Krisztusom, tégy csodát velem!

Szívemben is, szavamban is

Te légy jelen!

S akármit teszek, a parányi tettek,

mozdulatok is áldássá lehetnek,

csak semmit se végezzek sohasem

gépiesen.

Legyen ott minden tettben a szívem!

Egész szívem.

De még a szív is kevés.

Krisztusom tégy csodát velem!

Szívemben és tettemben is

Te légy jelen!

        Túrmezei Erzsébet „Emberré lettél...”

MINT SÁMUEL           

Szenteld meg, Istenem

szívemet egészen,

legyek Sámuelhez

hasonló mindenben.

Tudjam felismerni

isteni hangodat,

és örömmel tenni

szent akaratodat.

Add, hogy mint Sámuel

mindig Néked éljek,

ellened vétkezni

állandóan féljek.

Legyen hajlandóság

szívemben a jóra,

parancsodat mindig

megtegyem egy szóra.

      Balog István

NE HIDD...! 

Ne hidd, hogy házasságod majd megoldja

mindazt, mit életedben nem szeretsz;

tudod szeretni majd, ki megsebez,

s hordasz keresztet is ha kell naponta!

Ha mindezt eddig még nem gyakoroltad,

a házasság ehhez nem ád erőt,

erőszakká lesz csak saját erőd,

s halmozni tudsz csak mindig rosszra rosszat.

De kaphatsz mást: kegyelmet kegyelemre,

csak önigazságod ruháját vesd le,

s tapasztalod majd: Jézus mit tehet!

Új utadhoz új emberré kell lenned,

ez old meg minden problémát tebenned,

add át tehát az Úrnak szívedet!

    Balog Miklós (Ünneprontás, 34. old.)

HIT ÁLTAL 

Egy himnuszt hallok elnémíthatatlan,

századokon át, új, meg új alakban.

Az énekes nem egyszer névtelen,

nem is ő énekel: a kegyelem!

S az egész földről láthatatlan karban

száll ég felé a csodálatos dallam,

és a fül fenséges harmóniát hall.

Figyelj: „Hit által! Hit által! Hit által!”

Azok sorában, akik énekelnek

van kemény férfi, félénk, gyenge gyermek,

roskadt öreg, remegő szívű asszony…

De nincs perc, hogy a himnusz elhallgasson!

mert szájról-szájra, szívről-szívre kel.

Némíts el egyet, ezer énekel.

Új, meg új hang, de ugyanaz a dallam.

Néha leborulok, hogy tisztán halljam,

tele frissességgel, zengő csodákkal.

Hallod? „Hit által! Hit által! Hit által!”

Isten Lelke vezényel. Egyet int,

és új énekes lép elő megint.

Így int neked, és így intett nekem.

Meghallja, ha elnémul énekem,

és fáj neki egyetlen hang hiánya,

amint a nagy egészet dirigálja,

s az örök himnusz zúgva, zengve szárnyal:

Igen! „Hit által! Hit által! Hit által!”

Érzem, rajtam a Karmester szeme

énekelni, kezdeni kezdene,

hogy könnyen, harcom, életem, halálom,

minden szavam, minden szívdobbanásom

ezt, ezt az egyet zengje szüntelen!

Láthatatlan kar énekel velem,

testvéreim hangja körülölel.

nem, nem, a himnusz nem némulhat el!

Legyen a dallam bármilyen nehéz!

szemünk a Karmester kezére néz,

és minden olyan egyszerűvé válik.

Ő segít énekelni mindhalálig.

Könnyel, harccal, élettel és halállal

Ma is: „Hit által! Hit által! Hit által!”

        Túrmezei Erzsébet  „Emberré lettél...”

MOST MÁS MADÁR DALOL 

Mióta Jézus Krisztus velem jár

elhallgatott a fekete madár,

mely minden év után azt sírta: Kár!

Végig az úton, tűnő éveken

azóta más madár dalol nekem.

Erőm újul a csengő éneken.

Ha hervad a százvirágú tavasz,

arról dalol, hogy Jézus ugyanaz,

akár virág nyit, akár tél havaz.

Ha évek után évek tűnnek el,

és egyre sebesebben szállnak el,

- az örök ifjúságról énekel.

Arról, hogy mindig új a kegyelem,

és mindig egy, aki itt jár velem

fénylő nappalon, sötét éjjelen.

A célról, amint hívogatva int,

s minden lépéssel közelebb megint…

Melyért könny, küzdelem megérte mind.

Előttem száll, és énekel nekem.

Énekeit vele zümmöghetem,

amint megyek át tűnő éveken.

Újulva hallgatom új dalait,

amint reájuk sorra megtanít

A csodaszárnyú, szent madár: - a hit.

        Túrmezei Erzsébet 

SZOLGÁLNI, MINT A FÉNY 

Krisztus, csodálatos vagy,

élő, hatalmas és jelenvaló!

Szavak zűrzavarában

szíven talál a Szó,

halálból életre keltő,

új útra indító.

Sodor, mint a vihar,

győzelmes erővel.

Hívsz és indulni kell

küldesz és menni kell,

szolgálni, tenni kell.

Szereteted parancsa

szívünkben énekel.

Nyomodban új, meg új

tanítvány indul el

szolgálni mint a fény,

ízt adni, mint a só.

Hogy bennük is Te szolgálj,

őbennük is Te légy

élő, hatalmas és jelenvaló.

        Túrmezei Erzsébet