Ma Május 9. Hétfő, Gergely napja van.
Előbb-utóbb küldötté válik
Olvasmány: 1Móz 44,14–34
Küldetéses emberek vagyunk mindannyian. Ébresszük fel ennek valóságát másokban is!
„Amikor Júda és testvérei bementek József házába, ő még otthon volt, és földre borultak előtte. 15József ezt mondta nekik: Hogy csinálhattatok ilyet? Hát nem tudjátok, hogy a magamfajta ember jósolni is szokott? 16Júda így felelt: Mit mondjunk az én uramnak? Mit szóljunk, és mivel igazoljuk magunkat? Isten hozta napvilágra szolgáid bűnét. Most már rabszolgái vagyunk az én uramnak mi is, meg az is, akinél a serleget megtalálták. 17De ő ezt mondta: Távol legyen tőlem, hogy ezt tegyem! Csak az lesz a rabszolgám, akinél a serleget megtalálták, ti pedig menjetek el apátokhoz békességgel! 18Ekkor Júda odalépett hozzá és ezt mondta: Kérlek, uram, hadd szóljon egy szót hozzád, uramhoz a te szolgád, és ne gerjedj haragra szolgád ellen, hiszen olyan vagy te, mint a fáraó! 19Amikor az én uram ezt kérdezte szolgáitól: Van-e apátok vagy testvéretek, 20akkor mi azt feleltük az én uramnak: Öreg apánk van nekünk, és annak egy öregkorában született fiatal gyermeke. Ennek a bátyja meghalt, és mivel ő egyedül maradt meg az anyjától, azért szereti őt az apja. 21Te ezt mondtad szolgáidnak: Hozzátok el őt hozzám, hadd lássam saját szememmel! 22Mi azt feleltük az én uramnak: Nem hagyhatja el az a fiú az apját, mert ha elhagyja, meghal az apja. 23Te akkor ezt mondtad szolgáidnak: Ha a legkisebb öcsétek nem jön el veletek, ne kerüljetek többé a szemem elé! 24Mi elmentünk apánkhoz, a te szolgádhoz, és elmondtuk neki az én uram beszédét. 25Mikor aztán apánk azt mondta, hogy vásároljunk megint egy kis élelmet, 26mi azt feleltük: Nem mehetünk el. Csak akkor megyünk el, ha velünk lesz a legkisebb testvérünk is, mert nem kerülhetünk annak az embernek a szeme elé, ha a legkisebb testvérünk nem lesz velünk. 27Akkor apám, a te szolgád, ezt mondta nekünk: Ti is tudjátok, hogy csak két fiút szült nekem a feleségem. 28Az egyik elment tőlem, és én azt gondoltam: Biztosan vadállat tépte szét, nem is láttam mindmáig. 29Ha ezt is elviszitek tőlem, és szerencsétlenség éri, akkor a bánat miatt juttatjátok ősz fejemet a halottak hazájába. 30Ha úgy térek most vissza apámhoz, a te szolgádhoz, hogy nem lesz velünk ez a fiú, akihez lelkéből ragaszkodik, 31és ha meglátja, hogy nincs meg a fiú, akkor meghal, és szolgáid a bánat miatt juttatják apánknak, a te szolgádnak ősz fejét a halottak hazájába. 32De szolgád így vállalt kezességet apámnál ezért a fiúért: Ha nem hozom vissza hozzád, egész életemben viseljem vétkem terhét apám előtt. 33[Ezért hadd maradjon itt a te szolgád e fiú helyett uram rabszolgájaként, ez a fiú pedig menjen el testvéreivel!] 34Mert hogyan mehetnék el apámhoz, ha ez a fiú nincs velem? Nem akarom látni azt a bajt, ami apámat éri.”
Magyarázat:
Valamikor Júda is beleegyezett József eladásába, azóta hazugságban élt, hiszen az apja, Jákob, azt hitte, József meghalt. Lelkileg minden testvérével együtt belenyomorodtak ebbe a helyzetbe. Ezalatt József lelkileg felépült, testvérei jobb körülmények között leépültek. Ebből az időből semmi pozitívum nincs feljegyezve életükről, pedig Jákob fiaiként nem akárkik voltak (Júdáról csak annyit, hogy teherbe ejtette saját menyét, akit prostituáltnak gondolt – 1Móz 38).
Júdában valami megmozdult, amikor látta Benjámin helyzetét. Bűntudata felerősödött, a múlt emléke megindította lelkét, és küzdeni kezd testvéréért. Nem számított sem a szabadsága, sem az élete, kész mindenről lemondani a testvéréért.
Akkor nem küzdött Józsefért, most küzd Benjáminért. Júda, a küldött küldötté válik. Hosszú időt pazarolt el életéből, mert küldöttként nem volt küldött.
Testvérem, mindegy, milyen mélyen van eltemetve a lelkedben a küldetésed, mindegy, hány évig éltél nélküle: kérd Isten Szentlelkét, hogy kezdjen fújni, hogy újra megtaláld küldetésed! Lehet, hogy Isten „alvó ügynöke” voltál eddig, de válj Isten aktív „ügynökévé”!
(Dani Zsolt)
Olvasmány: 1Móz 44,14–34
Küldetéses emberek vagyunk mindannyian. Ébresszük fel ennek valóságát másokban is!
„Amikor Júda és testvérei bementek József házába, ő még otthon volt, és földre borultak előtte. 15József ezt mondta nekik: Hogy csinálhattatok ilyet? Hát nem tudjátok, hogy a magamfajta ember jósolni is szokott? 16Júda így felelt: Mit mondjunk az én uramnak? Mit szóljunk, és mivel igazoljuk magunkat? Isten hozta napvilágra szolgáid bűnét. Most már rabszolgái vagyunk az én uramnak mi is, meg az is, akinél a serleget megtalálták. 17De ő ezt mondta: Távol legyen tőlem, hogy ezt tegyem! Csak az lesz a rabszolgám, akinél a serleget megtalálták, ti pedig menjetek el apátokhoz békességgel! 18Ekkor Júda odalépett hozzá és ezt mondta: Kérlek, uram, hadd szóljon egy szót hozzád, uramhoz a te szolgád, és ne gerjedj haragra szolgád ellen, hiszen olyan vagy te, mint a fáraó! 19Amikor az én uram ezt kérdezte szolgáitól: Van-e apátok vagy testvéretek, 20akkor mi azt feleltük az én uramnak: Öreg apánk van nekünk, és annak egy öregkorában született fiatal gyermeke. Ennek a bátyja meghalt, és mivel ő egyedül maradt meg az anyjától, azért szereti őt az apja. 21Te ezt mondtad szolgáidnak: Hozzátok el őt hozzám, hadd lássam saját szememmel! 22Mi azt feleltük az én uramnak: Nem hagyhatja el az a fiú az apját, mert ha elhagyja, meghal az apja. 23Te akkor ezt mondtad szolgáidnak: Ha a legkisebb öcsétek nem jön el veletek, ne kerüljetek többé a szemem elé! 24Mi elmentünk apánkhoz, a te szolgádhoz, és elmondtuk neki az én uram beszédét. 25Mikor aztán apánk azt mondta, hogy vásároljunk megint egy kis élelmet, 26mi azt feleltük: Nem mehetünk el. Csak akkor megyünk el, ha velünk lesz a legkisebb testvérünk is, mert nem kerülhetünk annak az embernek a szeme elé, ha a legkisebb testvérünk nem lesz velünk. 27Akkor apám, a te szolgád, ezt mondta nekünk: Ti is tudjátok, hogy csak két fiút szült nekem a feleségem. 28Az egyik elment tőlem, és én azt gondoltam: Biztosan vadállat tépte szét, nem is láttam mindmáig. 29Ha ezt is elviszitek tőlem, és szerencsétlenség éri, akkor a bánat miatt juttatjátok ősz fejemet a halottak hazájába. 30Ha úgy térek most vissza apámhoz, a te szolgádhoz, hogy nem lesz velünk ez a fiú, akihez lelkéből ragaszkodik, 31és ha meglátja, hogy nincs meg a fiú, akkor meghal, és szolgáid a bánat miatt juttatják apánknak, a te szolgádnak ősz fejét a halottak hazájába. 32De szolgád így vállalt kezességet apámnál ezért a fiúért: Ha nem hozom vissza hozzád, egész életemben viseljem vétkem terhét apám előtt. 33[Ezért hadd maradjon itt a te szolgád e fiú helyett uram rabszolgájaként, ez a fiú pedig menjen el testvéreivel!] 34Mert hogyan mehetnék el apámhoz, ha ez a fiú nincs velem? Nem akarom látni azt a bajt, ami apámat éri.”
Magyarázat:
Valamikor Júda is beleegyezett József eladásába, azóta hazugságban élt, hiszen az apja, Jákob, azt hitte, József meghalt. Lelkileg minden testvérével együtt belenyomorodtak ebbe a helyzetbe. Ezalatt József lelkileg felépült, testvérei jobb körülmények között leépültek. Ebből az időből semmi pozitívum nincs feljegyezve életükről, pedig Jákob fiaiként nem akárkik voltak (Júdáról csak annyit, hogy teherbe ejtette saját menyét, akit prostituáltnak gondolt – 1Móz 38).
Júdában valami megmozdult, amikor látta Benjámin helyzetét. Bűntudata felerősödött, a múlt emléke megindította lelkét, és küzdeni kezd testvéréért. Nem számított sem a szabadsága, sem az élete, kész mindenről lemondani a testvéréért.
Akkor nem küzdött Józsefért, most küzd Benjáminért. Júda, a küldött küldötté válik. Hosszú időt pazarolt el életéből, mert küldöttként nem volt küldött.
Testvérem, mindegy, milyen mélyen van eltemetve a lelkedben a küldetésed, mindegy, hány évig éltél nélküle: kérd Isten Szentlelkét, hogy kezdjen fújni, hogy újra megtaláld küldetésed! Lehet, hogy Isten „alvó ügynöke” voltál eddig, de válj Isten aktív „ügynökévé”!
(Dani Zsolt)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése