2016. május 28., szombat

Református énekek

40. Várván vártam a felséges Urat
A hit nemes harca
Bourgeois L., Genf, 1551

1.
 Várván vártam a felséges Urat, És íme, hozzám fordula, Kegyelmesen meghallgata, És rajtam megmutatá jó voltát. Kivőn a mély veremből, És a sáros fertőből, És én lábaimat Szép egyenes kőre Elfelhelyeztette, Vezérlvén utamat.
2.
 Ada én számba új énekeket Istenünk dicséretire, Hogy akik hallgatnak erre, Higgyék és féljék ő Istenüket. Boldog, aki az Úrban :/: Bízik, szemét elhajtván A kevély népektül, Kiknek minden dolgok :/: Hazugságra hajlók: Tőlük távol kerül. 
3.
 Csudatételidnek sok ő száma, És nagy bölcs gondolatidnak, Hozzánk való jóvoltodnak Sokságát senki meg nem mondhatja. Ha elkezdem számlálni, :/: Nem tudom kimondani, Mert te nem kívántad A sok áldozatot, :/: De hogy fogadjak szót, Fülemet alkottad. 
4.
 Égő áldozat nincsen kedvedben, A bűnért valók sem kellők. Akkor mondom: ím, eljövök, Rólam írás van a törvénykönyvben: Hogy akaratod tegyem, :/: Én kegyelmes Istenem! A te törvényedben Gyönyörködik lelkem :/: És örvendez szívem A te szent igédben. 
5.
 Már tebenned mind örvendezzenek, Akik keresnek tégedet, Kívánják idvességedet, Mondván: dicsőség légyen Istennek! Noha én szegény vagyok, :/: És én szükségim nagyok, De rám gondot visel Az Úr, én megtartóm, :/: Jövel, szabadítóm, Úr Isten, ne késsél! 
Béza T., 1519–1605
41. Boldog, aki a nyavalyást híven
Hűtelen barátok ellen
Bourgeois L., Genf, 1551

1.
 Boldog, aki a nyavalyást híven Szánja ínségében, Mert szükségében őtet ismétlen Megmenti az Isten, Megtartja éltét, és ez országba' Lesz jó állapotja, Ellenséginek kívánságába, Nem adja markába.
2.
 Fájdalmában az Isten megtartja, Szépen felgyógyítja; Betegágyát fordítja örömre, És jó egészségre. Azért így szólok neked, Istenem: Kegyelmezz meg nekem! Gyógyítsd meg, Uram, én betegségem, Mert igen vétkeztem. 
3.
 Tisztaságomban engem megtartasz, És megszabadítasz, És szemeid eleibe állatsz, Örökké el nem hagysz. Áldott légy, Izráelnek Istene, Most és mindörökké! Szent neved dicsértessék mindenben, Ámen és úgy légyen!
Béza T., 1519–1605

42. Mint a szép, híves patakra
Óhajtozás Isten után
Bourgeois L., Genf, 1551

1.
 Mint a szép, híves patakra A szar-vas kí-ván-kozik, Lelkem úgy óhajt Uramra, És hozzá fohászkodik, Tehozzád, én Istenem, Szomjúhozik én lelkem, Vajon színed eleiben Mikor jutok, élő Isten?
2.
 Könnyhullatásim énnékem Kenyerem éjjel-nappal, :/: Midőn azt kérdik éntőlem: Hol Istened, kit vártál? Ezen lelkem kiontom, És házadat óhajtom, Hol a hívek seregében Örvendek szép éneklésben.
3.
 Én lelkem, mire csüggedsz el? Mit kesergesz ennyire? :/: Bízzál Istenben, nem hágy el, Kiben örvendek végre, Midőn hozzám orcáját, Nyújtja szabadítását; Ó, én kegyelmes Istenem, Mely igen kesereg lelkem!
4.
 Sebessége árvizednek, És a nagy zúgó habok :/: Énrajtam összeütköznek, Mégis hozzád óhajtok; Mert úgy megtartasz nappal, Hogy éjjel vigassággal Dicséreteket éneklek Néked, erős őrizőmnek. 
5.
 Mondván: Isten, én kőszálam, Mire felejtesz így el? :/: Ellenségim vannak rajtam, Gyászban járok veszéllyel. Mert az ő hamis nyelvek Csontjaimban megsértnek, Mert így bosszantnak ellened: Lássuk, hol vagyon Istened? 
6.
 Én lelkem, mire csüggedsz el: Mit kesergesz ennyire? :/: Bízzál Istenben s nem hágy el, Kiben örvendek végre. Ki nekem szemlátomást Nyújt kedves szabadulást, Nyilván megmutatja nekem, Hogy csak ő az én Istenem. 
Béza T., 1519–1605

43. Ítélj meg engemet, Úr Isten

(Folytatás)
Bourgeois L., Lyon, 1547

1.
 Ítélj meg engemet, Úr Isten, És fogadd fel én ügyemet E kegyetlen nemzetség ellen! A hamis embernek kezében Ne bocsáss, Uram, engemet, Tartsd meg én fejemet!
2.
 Uram, engem miért hagyál el? Lám, te vagy én erősségem! Miért járok keserűséggel? Minden örömöm távozék el, Mert nyomorgat ellenségem És sanyargat engem. 
3.
 Igazságodat add értenem, Világosságod küldd alá, Mely megvilágosítson engem! Szent hegyedre légyen vezérem; Bémenésem igazgassa A te hajlékodba! 
4.
 Isten oltárához bemégyek Az én Uram eleiben, Aki öröme én szívemnek. Hegedűvel neked éneklek, És hálát adok szüntelen Tenéked, Úr Isten. 
5.
 Miért vagy szomorú, én lelkem? Mit kesergesz ily szertelen? Bízzál az Istenben, mert hiszem, Hogy őtet én még dicsőítem, Midőn híven megment engem Megváltó Istenem. 




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése