Ma Május 29. Vasárnap, Magdolna napja
van.
Atyai megnyilvánulások
Olvasmány: Lk 15,11–32
Bármelyik fiú is vagy, Atyád vár haza. Nála vagy otthon!
„Azután így folytatta: „Egy embernek volt két fia. 12A fiatalabb ezt mondta az apjának: Atyám, add ki nekem a vagyon rám eső részét. Erre megosztotta köztük a vagyont. 13Néhány nap múlva a fiatalabb fiú összeszedett mindent, elköltözött egy távoli vidékre, és ott eltékozolta a vagyonát, mert kicsapongó életet folytatott. 14Miután elköltötte mindenét, nagy éhínség támadt azon a vidéken, úgyhogy nélkülözni kezdett. 15Ekkor elment, és elszegődött annak a vidéknek egyik polgárához, aki kiküldte őt a földjeire disznókat legeltetni. 16Ő pedig szívesen jóllakott volna akár azzal az eleséggel is, amit a disznók ettek, de senki sem adott neki.” 17„Ekkor magába szállt és ezt mondta: Az én apámnak hány bérese bővelkedik kenyérben, én pedig itt éhen halok! 18Útra kelek, elmegyek apámhoz, és azt mondom neki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened. 19Nem vagyok többé méltó arra, hogy fiadnak nevezzenek, tégy engem olyanná, mint béreseid közül egy. 20És útra kelve el is ment az apjához. [Még távol volt, amikor apja meglátta őt, megszánta, elébe futott, nyakába borult, és megcsókolta őt.] 21A fiú ekkor így szólt hozzá: Atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened, és nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezzenek. 22Az apa viszont ezt mondta szolgáinak: Hozzátok ki hamar a legszebb ruhát, és adjátok reá, húzzatok gyűrűt a kezére, és sarut a lábára! 23Azután hozzátok a hízott borjút, és vágjátok le! Együnk, és vigadjunk, 24mert ez az én fiam meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott. És vigadozni kezdtek.” 25„Az idősebb fiú pedig a mezőn volt, és amikor hazajövet közeledett a házhoz, hallotta a zenét és a táncot. 26Előhívott egy szolgát, és megtudakolta tőle, hogy mi történik itt. 27Mire a szolga így felelt: A testvéred jött meg, és apád levágatta a hízott borjút, mivel egészségben visszakapta őt. 28Ekkor az megharagudott, és nem akart bemenni. [De az apja kijött, és kérlelte.] 29Ő azonban ezt mondta az apjának: Látod, hány esztendeje szolgálok neked, soha nem szegtem meg parancsodat, és te sohasem adtál nekem még egy kecskegidát sem, hogy mulathassak barátaimmal. 30Amikor pedig megjött ez a fiad, aki parázna nőkkel tékozolta el vagyonodat, levágattad neki a hízott borjút. 31Ő azonban ezt mondta neki: Fiam, te mindig velem vagy, és mindenem a tied. 32Vigadnod és örülnöd kellene, hogy ez a te testvéred meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott.”
Adjunk hálát a vasárnapi iskolai munkáért!
(Péld 22,6)
Magyarázat:
Minden korszak vallásos „szentfazekait” zavarja, ha Jézus olyanokkal foglalkozik, akikkel szerintük nem kellene. A példázat bevezetőjében is azt olvassuk, hogy a lenézett, szétcsúszott életűek kapaszkodnak Jézusba, és ez felháborított néhány farizeust. Nekik mondta el Jézus a tékozló fiúk példázatát. (Mindketten tékozoltak: a kisebbik az atyai háztól távol, látványosan, a nagyobb otthon „szolgált” duzzogva, megkeseredetten.)
A példázat főszereplője az apa. A megbántott apa, aki várta haza fiát. Az otthontól (Isten jelenléte) távol csak tékozolni lehet, és törvényszerű a vályúnál kikötött szolgaélet. Ezt ismerte fel a kisebbik, és 180 fokos fordulatot véve hazament, ahol az apja már várta. A státusza helyreállt: nem béres lett, hanem fiú maradt. Ahogy hazaért, a duzzogó báty került – saját döntéséből – a házon kívülre. Az apa hozzá is kiment. Nem tudjuk a történet folytatását, de azt tudjuk, hogy az atyai házban testvérként kell élnünk! Rendezzük ma, amit rendeznünk kell, akár Atyánkkal, akár a testvérünkkel, hogy jogos, tiszta legyen az örömünk, ünneplésünk.
(Floch Gábor Barnabás)
Olvasmány: Lk 15,11–32
Bármelyik fiú is vagy, Atyád vár haza. Nála vagy otthon!
„Azután így folytatta: „Egy embernek volt két fia. 12A fiatalabb ezt mondta az apjának: Atyám, add ki nekem a vagyon rám eső részét. Erre megosztotta köztük a vagyont. 13Néhány nap múlva a fiatalabb fiú összeszedett mindent, elköltözött egy távoli vidékre, és ott eltékozolta a vagyonát, mert kicsapongó életet folytatott. 14Miután elköltötte mindenét, nagy éhínség támadt azon a vidéken, úgyhogy nélkülözni kezdett. 15Ekkor elment, és elszegődött annak a vidéknek egyik polgárához, aki kiküldte őt a földjeire disznókat legeltetni. 16Ő pedig szívesen jóllakott volna akár azzal az eleséggel is, amit a disznók ettek, de senki sem adott neki.” 17„Ekkor magába szállt és ezt mondta: Az én apámnak hány bérese bővelkedik kenyérben, én pedig itt éhen halok! 18Útra kelek, elmegyek apámhoz, és azt mondom neki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened. 19Nem vagyok többé méltó arra, hogy fiadnak nevezzenek, tégy engem olyanná, mint béreseid közül egy. 20És útra kelve el is ment az apjához. [Még távol volt, amikor apja meglátta őt, megszánta, elébe futott, nyakába borult, és megcsókolta őt.] 21A fiú ekkor így szólt hozzá: Atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened, és nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezzenek. 22Az apa viszont ezt mondta szolgáinak: Hozzátok ki hamar a legszebb ruhát, és adjátok reá, húzzatok gyűrűt a kezére, és sarut a lábára! 23Azután hozzátok a hízott borjút, és vágjátok le! Együnk, és vigadjunk, 24mert ez az én fiam meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott. És vigadozni kezdtek.” 25„Az idősebb fiú pedig a mezőn volt, és amikor hazajövet közeledett a házhoz, hallotta a zenét és a táncot. 26Előhívott egy szolgát, és megtudakolta tőle, hogy mi történik itt. 27Mire a szolga így felelt: A testvéred jött meg, és apád levágatta a hízott borjút, mivel egészségben visszakapta őt. 28Ekkor az megharagudott, és nem akart bemenni. [De az apja kijött, és kérlelte.] 29Ő azonban ezt mondta az apjának: Látod, hány esztendeje szolgálok neked, soha nem szegtem meg parancsodat, és te sohasem adtál nekem még egy kecskegidát sem, hogy mulathassak barátaimmal. 30Amikor pedig megjött ez a fiad, aki parázna nőkkel tékozolta el vagyonodat, levágattad neki a hízott borjút. 31Ő azonban ezt mondta neki: Fiam, te mindig velem vagy, és mindenem a tied. 32Vigadnod és örülnöd kellene, hogy ez a te testvéred meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott.”
Adjunk hálát a vasárnapi iskolai munkáért!
(Péld 22,6)
Magyarázat:
Minden korszak vallásos „szentfazekait” zavarja, ha Jézus olyanokkal foglalkozik, akikkel szerintük nem kellene. A példázat bevezetőjében is azt olvassuk, hogy a lenézett, szétcsúszott életűek kapaszkodnak Jézusba, és ez felháborított néhány farizeust. Nekik mondta el Jézus a tékozló fiúk példázatát. (Mindketten tékozoltak: a kisebbik az atyai háztól távol, látványosan, a nagyobb otthon „szolgált” duzzogva, megkeseredetten.)
A példázat főszereplője az apa. A megbántott apa, aki várta haza fiát. Az otthontól (Isten jelenléte) távol csak tékozolni lehet, és törvényszerű a vályúnál kikötött szolgaélet. Ezt ismerte fel a kisebbik, és 180 fokos fordulatot véve hazament, ahol az apja már várta. A státusza helyreállt: nem béres lett, hanem fiú maradt. Ahogy hazaért, a duzzogó báty került – saját döntéséből – a házon kívülre. Az apa hozzá is kiment. Nem tudjuk a történet folytatását, de azt tudjuk, hogy az atyai házban testvérként kell élnünk! Rendezzük ma, amit rendeznünk kell, akár Atyánkkal, akár a testvérünkkel, hogy jogos, tiszta legyen az örömünk, ünneplésünk.
(Floch Gábor Barnabás)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése