A 8. zsoltár mai nyelven

(Ahogyan egy lelkész-munkaközösség értelmezte)

Milyen nagy vagy, ember!

Hatalmad van az atomon.

Lábad már a csillagokra vetetted.

Piramisokat és rakétákat építesz.

Nappallá teszed az éjszakát,

Termőfölddé a pusztaságot.

Milyen kicsiny vagy, ember!

Egyetlen parányi kerék üzemedben.

Hetenként negyven órára

felhúzod ugyanazt a csavart.

Meghalsz, és az élet megy tovább.

Ezer mással lakol egy födél alatt,

de senki sem ismer.

Mérhetetlen erőket kezelsz,

de nem tudod, hova vezetnek.

Ki adta dicsőségedet?

Ki aláz alacsonyságodba?

Kinek jelentesz valamit,

ha a magad szemében is olyan

jelentéktelennek látszol,

Ember, ne bízd el magad –

lásd meg, milyen kicsiny vagy!

Így dicséred Teremtődet.

Így bízol Abban, aki szeret téged.

Így szolgálsz teremtett világában Istennek.

(Isten dicsőítése, ember, alázat, önismeret)

Túrmezei Erzsébet

(Hozsannázó napok, III. kötet, 278.old.)

 „Micsoda az ember?”

A BIRODALMAM 

Lélek, én lelkem, hogyha ismernélek!

Ha bejárhatnám a határidat!

- Neki indulok s olyan szövevényes...

a folyamain nincsenek hidak. -

Ha ismernélek, s tudnám, mihez kezdjek!

Mélységeidből titkok integetnek.

Lélek, én lelkem, mért vagy nyughatatlan?

Megfélemlítőn zúgsz, morajlasz folyvást.

S én idegenül önbirodalmamban,

remegve tartom kezemben a kormányt.

Koldus királyod, mit tegyek veled?

Merre keressek segítő kezet?

Lélek, én lelkem, hol van az a Mester,

Ki téged ismer, minden titkodat?

Aki zúgó folyamaidon által

hidat fénylő szivárványból vonat...

Ó, jöjjön, akár zúgó harsonával,

akár simogatóan, csendesen:

én koronámat lábához teszem.

            Túrmezei Erzsébet

ZÁKEUS 

 (Lk 19: 6,9.)

Az emberré válás így kezdődött:

lejött a fáról engedelmesen,

és egyszerűen Jézus mellett döntött.

Enélkül EMBER  nem lehetsz te sem!

EMBER! Nem általában. Isten képe,

ki Jézusban már Istennel beszél.

Mindent megtesz, hogy szent közelségébe

jusson. Nem rejti fügefalevél.

Lemond a szégyen takargatásáról,

mert mától kezdve mindent másképp számol.

Most elszakadhat önző önmagától.

Az élő Ige által már szabad,

s azonnal örök üdvösséggé tágul

számára e páratlan pillanat.

              Balog Miklós

FÜTYÜL A FEKETERIGÓ  

Hegy is van, völgy is van!

Május van! Fény is van!

Millió virág van!

Tillió! Tillió!

S az ember fiában

nincsen öröm,

Rét is van, domb is van,

fű is van, lomb is van!

Tavaszi hold is van!

Tillió! Tillió!

S az ember magában

hordja a bút.

Felhő száll az égen,

víg füst a kéményen!

Pitypang nyit a réten!

Tillió! Tillió!

S az ember szívében

remény se kél.

Szárnyam van: repülök!

Hangom van: fütyülök!

Szívemmel örülök!

Tillió! Tillió!

de az ember mögött

ott jár a gond.

Hernyó, meg légy is van,

virágban méz is van!

Fészkemben párom van!

Tillió! Tillió!

Emberen járom van:

a pénz és a bűn.

Köszöntöm az estét,

az útszél keresztjét,

a harmat leestét!

Tillió! Tillió!

S az ember Istenét

sem hiszi tán.

Kerek ég, napos rét,

minden, mit kívánnék

ingyen vett ajándék!

Tillió! Tillió!

S az ember, szegény, még

nem érti ezt.

Hegy is van, völgy is van!

Május van! Fény is van!

Millió virág van!

Tillió! Tillió!

s az ember fiában

üres a szív.

Rét is van, domb is van,

fű is van, lomb is van!

Tavaszi hold is van!

Tillió! Tillió!

S az ember nem tudja,

hogy élni jó!

            Rolla Margit

FELFELÉ 

John Bunyian: A zarándok útja c. könyvének olvasása után.

Mindig - ha nézel - akkor felfelé!

Fel, hol a csillagok égnek!

Soha, de soha, soha lefelé!

Ragyogjanak arcodon a fények!

Akadály dombja s a Csüggedések,

réme a Halál árnyékának

nem állhat útba, győz az Élet, -

visznek felfelé szálló szárnyak.

Így kívánságod hamar teljesül:

Romlásból a Sionba érhetsz...

Azt mondják rólad: igaz emberül

élt, mert mindig csak felfelé nézett!

            Kárász Izabella

„Urunk, Istenünk, mily felséges a Te neved az egész földön!”

ISTEN DICSÉRETE 

Véges szavammal végtelent dicsérek,

midőn lelkemet Hozzád emelem.

Az első, amit minden ember érthet:

hogy végtelenül jó vagy, Istenem!

Tőled származik a lét és az élet,

Tőled az akarat és értelem!

Van-e szebb cél, amiért ember élhet,

mint Téged dicsőíteni, Végtelen?!

Mindenkinél bölcsebb és okosabb vagy:

Szent vagy! a bűn nem férhet soha Hozzád,

s hatalmad eszem fel nem éri, oly nagy!

Amit mondasz, az színtiszta igazság,

sosem fogyhat el életed s erőd!

Áldjanak égben és földön levők!

                   Árva György