Ő
felemelt
Terhelve
voltam gonddal, búval,
a
szívem holtra fáradt…
Felém
a gyötrő viharoknak
hullámverése
áradt.
Porba
hullt szívem szent reménye,
már
nem volt menekvésem,
emlékem
véres oszlopára
elmúlásomat
véstem.
Párnám
– álmatlan éjszakákon –
olyan
volt, mint a tüske…
Összetört
dédelgetett „én”-em,
az
önző, csalfa, büszke.
De
jött a dicső mentőbárka
hajnalok
sima tükrén.
Tavasz
jött, remény, áldás, élet,
s
rózsa nyílt minden tüskén.
Illatár
járta át a tájat,
könnyharmat
ült pillámon –
fölemelt
a halálörvényből
irgalmas,
nagy Megváltóm!
Dénes
Ferenc
Hétköznap
–
Jézussal
Nem
híg romantikát,
nem
múló hangulatot,
nem
szalmaláng-tüzet –
de
azt kérem, Uram:
hűséggel,
komolyan
járhassak
mindig veled.
Hétköznapokon
át
és
súlyos terhek alatt
lépteim
úgy vezesd:
legyen
fénylő jelem,
hittel
vállalt jelen,
utam,
sorsom: a kereszt.
Hordoztad
válladon,
vállaltad
vasszögeit
s
a töviskoronát.
S
mert ott hullott a vér
énértem,
bűnösért:
követlek
mindenen át.
Húsvét
titkát hiszem.
A
véres, durva kereszt,
tudom,
nem vereség.
Ha
itt időm letelt,
s
magába zár a föld:
fölöttem
nyílik az ég.
Hétköznapokon
át
és
súlyos terhek alatt
bátran
helyt állni jó!
Örök
életünk van,
így
munkánk az Úrban
sosem
hiábavaló.
Siklós
József
Magvető
Szemével
a jövőt nézi,
lelkével
a magot hinti.
Hite
remél csodás termést,
Szíve
érez új teremtést.
Tudja
jól, kemény az élet,
sok
szép magja semmivé lett.
Bűnös
világ átok nyoma
szent
vetését eltaposta.
Tudja
jól, hogy ember-lélek
sziklás
talaj szent Igének.
Romlott
szívnek gonosz vágya
Isten
ügyét nem táplálja.
Tudja
jól, hogy ifjak, vének
tövisek
közt, bűnben élnek.
Isten
szavát, ha meghallják,
megtartani
nem akarják.
Tudja
jól, csak néhány mag van,
mely
kalászt hoz szolgálatban.
Ég
felé tör szeretetben,
áldássá
lesz emberekben.
Mégis
szórja a szent magot,
hirdeti
a bocsánatot.
Krisztustól
vár bő aratást,
új
életre feltámadást.
Dömötör
Tibor
Jó Megváltóm
Töltsd
tele tartalommal
tarsolyom,
ha
utazom,
hogy
meg ne éhezzek…
Hiányt
ne szenvedjek!
Tedd
termékennyé
vad,
terméketlen
élet-talajom,
hol
sok a gyom,
hogy
áldás lehessek!
Kerítsd
körül
kicsiny
szívkertem
erős
kőfallal – kegyelem-fallal,
hol
élet pezsdül…,
hogy
ellenség le ne tarolja!
Karod
karolja!
Tégy
egészen a magadévá,
értékessé,
gyümölcsözővé,
hadd
legyek szent kezedben áldott!
És
maradjak hűséges hozzád:
KI
MEGVÁLTOTT!
Dénes
Ferenc
Jézussal
járni
Jézussal
járni völgyben, hegytetőn,
közel
az éghez, virágos mezőn.
Jézussal
járni régtől vágyom én,
békét,
örömet lelni hű szívén.
Jézussal
járni ó, milyen csodás!
Mint
Ő, szeretni nem tud senki más.
Jézussal
járni kiváltság nekem,
Tőle
kaptam én üdvöm, életem!
Jézussal
járni kegyelem, öröm,
oktat,
vigyáz rám, szívből köszönöm!
Pecznyík
Pál
ESTI FÉNY
Kórházi
ágy. Még nyár tüzel.
Kórházi
ágy. Már ősz borong.
Injekciók,
vizsgálatok,
útkereső
orvosi gond.
Jó
kezelés, hű ápolás.
Kétség,
remény … gyötrő talány.
És
csend. „Tudod, most úgy vagyok,
mint
az úszó, ha megpihen:
hátára
dől, s egyszerűen
elfekszik
a ringó vízen.
Csendesen
viteti magát…
Így
pihenek Isten kezén.”
A
kis szobában félhomály –
s
a kedves arcon esti fény.
Túrmezei
Erzsébet
Mindig nevedre…
Mindig
nevedre gondolok,
csendjét
szívemre hangolod.
„Szeress”
– könyörgöm, kérlelem,
mert
Te vagy fény a színeken,
kemencében
sült friss kalács,
ütőérben
a dobbanás,
egy
név, amelyet szív követ,
a
hajnal zúgja jöttödet.
Veled
lépnek a lépteim,
akár
elveszett vétkeim,
cipőm
nyoma homokba vész,
agyam
még vissza s visszanéz,
múltam
üveggé változik,
sóvárgásodról
álmodik.
Benned
örökké létezem,
bocsánatodra
éhezem,
ruhádra
lángot szór a szél,
testünk
a sírban összeér:
helyettem
vérző áldozat,
önként
elvállalt kárhozat.
Nincs
számodra elég könnyem,
sírva
Neked megköszönjem
szalmaillatú
házamat,
bőrödből
fonott ágyamat,
válladon
cipelt létemet,
értem
megrogyó térdedet.
Mindig
nevedre gondolok,
évezredekből
átragyog:
JÉZUS.
Földváry
László
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése