Emlékezés
(Ézsaiás 53,3)
Szentséges, isteni színed előtt állok,
és döbbenettel emlékezem.
Jót keresek magamban, nem találok,
Rád tekintek, Tebenned meglelem.
Utált, az emberektől elhagyott voltál,
s Te már akkor szívből szerettél.
Betegségedben énhozzám lehajoltál,
Uram, én voltam, akiért szenvedtél.
Eltakartam arcomat előled,
bűneim torzképét rajtad láttam.
Nem akartam hallani felőled,
de tétovázva, keresztednél megálltam.
Te akkor is csak velem törődtél;
„Atyám, bocsásd meg nekik a bűnt!”
Mártírként sötét halálba mentél,
s akkor, a két nap, örökkévalónak tűnt.
Harmadnapjára meglett a csoda,
utált arcod ragyogóvá vált,
többé nem köthet gúzsba kaloda,
kínszenvedésed legyőzte a halált.
Szentséges, isteni színed előtt állok,
és örvendezve emlékezem.
Jót keresek magamban, nem találok,
Tebenned, szeretetedben meglelem.
Zsejki Irén
Ima
Az ima a szív vágyódása,
őszinte, rejtett vagy nyílt,
remegő lélek mozdulása,
mit titkos tűz hevít.
Az ima olyan egyszerű beszéd
– a gyermek is rátalál –,
mégis feljut, Uram, eléd,
himnuszként mennybe száll.
J. Montgomery (Ford.: Kovács Andrásné)
Nem maradt titok
(Kolossé 1,26-27)
Kedves lélek, ki eddig Jézusról hallgattál, most
jól figyelj, és gondolkozzál!
Jézus Krisztus – titokban jött e földre le?
Nem – próféták megírták előre.
Jézus Krisztus – titokban született?
Nem – csillag jelezte, angyal hirdette.
Jézus Krisztus – titokban keresztelkedett?
Nem – a Jordán partján galamb repdesett.
Jézus Krisztus – titokban tanított, gyógyított?
Nem – bejárt városokat, országot.
Jézus Krisztus – titokban szeretett?
Nem – halála előtt is imádkozott éretted.
Jézus Krisztus – titokban szenvedett?
Nem – hangosan kiáltotta: „Elvégeztetett!”
Jézus Krisztus – titokban halt meg?
Nem – hisz gyászolta az egész természet.
Jézus Krisztus – titokban támadott fel?
Nem – hisz megjelent az övéinek.
Titokban, mondd, titokban?
Nem! Nem!
Mindenki tudta, látta, hallotta…
Nem titokban!
És még egyszer el fog jönni,
minden szem meglátja Őt.
Majd ítélni fog holtat, élőt
igazságban, nem titokban!
Ó, mi is lenne, ha Isten Fia
titok maradt volna?
Mi is lenne, ha Isten előtt
engem eltitkolna?
Mi lenne, ha engem nem vállalna,
ha szégyellne, ha megtagadna?
Nem! Ez nála lehetetlen!
Mert Ő érettem jött, hogy megkeressen,
mert szeretett, nagyon szeretett,
mert érettem él, és örökké élni fog
nem titkon, nem titkon!
Ezért hiszem, élem, vallom,
a Tied vagyok, a Tied, Jézusom,
nem titkon, nem titkon!
Anna Mária Seidel
Hazatérés
Atyám, ne fond karod nyakamra,
lágy ölelése fojtogat:
lehervadt régen orcám hamva,
tartsd vissza most a csókodat –
mert vétkeztem Te ellened,
nem vagyok többé gyermeked!
Koldus vagyok, rongyos ruhájú,
pazarló, léha, sőt vak is.
Nem illet engem, csak a vályú,
megelégedném azzal is.
Hagyd most a régit, fényeset –
leszek legkisebb béresed.
Kiadtad már a rám eső részt,
nem jár nekem több semmi más.
Hogy ínséget láttam s törődést,
csak én, csak én vagyok hibás.
Eltékozoltam jussomat,
mindent, mit név és otthon ad.
Ujjamra mégis gyűrűt húzol?
Díszesre váltod rossz gúnyám?
Szíved szerelme most is unszol
sok bánatjárta év után?
Ó, szív, atyai szív, örök!
Eléd roskadva megtörök.
Nagyobb a szíved, mint a vétkem,
mint saját keblemben a vád.
Kivet mindenki, szomjan-étlen,
Te vagy most egyetlen barát.
Magam utálom, más kerül.
Te szeretsz híven, egyedül.
Atyám, ölelj hát, csókold orcám,
édes, akár bocsánatod.
Kit visszavártál, bűne harcán
fiad meghalt s feltámadott.
Ó, hív a ház! – add a sarut:
Ki elveszett, ma hazajut.
Ismeretlen szerző
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése