25. Szívemet hozzád emelem
Könyörgés oltalomért, vezetésért és
bűnbocsánatért
Bourgeois L., Genf, 1551
1. Szívemet hozzád emelem, És benned bízom, Uram; És meg nem szégyeníttetem, Nem nevet senki rajtam, Mert szégyent nem vallanak, Akik hozzád esedeznek, Azok pironkodjanak, Akik hitetlenül élnek.
2. Útaid, Uram, mutasd meg, Hogy el ne tévelyedjem; :/: Te ösvényidre taníts meg, Miken intézd menésem. És vezérelj engemet A te szent igaz Igédben; Oltalmazd életemet, Mert benned bízom, Úr Isten.
3. Emlékezzél jóvoltodból Nagy kegyelmességedre, :/: Emlékezzél irgalmadról, Mely megmarad örökre. Ifjúságomnak vétkét, Kérlek, hogy meg ne említsed. Sőt nagy kegyességedet, Én Istenem, megtekintsed.
4. Jó és igaz az Úr Isten Mind örökkön-örökké, :/: A bűnösöket térítvén Ő igaz ösvényire; És a nyomorultakat Életükben igazgatja, Nagy kegyesen azokat Az ő útában megtartja.
5. Az Istennek minden úta Kegyesség és nagy hűség :/: Azoknak, kik mondására Gondot tartnak mindvégig. Énnékem kegyelmezz meg, Uram, a te szent nevedért. És bűnömet bocsásd meg, Ne ostorozz nagy voltáért!
6. Aki az Úr Istent féli És tiszteli szívében, :/: Azt ő nagy híven vezérli Igaz ösvényeiben. Nagy békességben annak Minden jó bőven adatik, És ő maradékinak Gazdag örökség hagyatik.
7. Az igaz istenfélőknek Megjelenti titkait, :/: És az őbenne hívőknek Megmutatja kötésit. Istenhez szemeimet Felemelem szüntelenül, Ő megőriz engemet, Lábam kivonssza a tőrbül.
8. Térj azért hozzám, Istenem, Tekints reám kegyesen, :/: És kegyelmezz meg énnékem, Mert élek szegénységben. Nyavalyája szívemnek Napról napra mind öregbül; Uram, add végét ennek, Végy ki engem ez ínségbül!
Marot K., 1496–1544
Bourgeois L., Genf, 1551
1. Szívemet hozzád emelem, És benned bízom, Uram; És meg nem szégyeníttetem, Nem nevet senki rajtam, Mert szégyent nem vallanak, Akik hozzád esedeznek, Azok pironkodjanak, Akik hitetlenül élnek.
2. Útaid, Uram, mutasd meg, Hogy el ne tévelyedjem; :/: Te ösvényidre taníts meg, Miken intézd menésem. És vezérelj engemet A te szent igaz Igédben; Oltalmazd életemet, Mert benned bízom, Úr Isten.
3. Emlékezzél jóvoltodból Nagy kegyelmességedre, :/: Emlékezzél irgalmadról, Mely megmarad örökre. Ifjúságomnak vétkét, Kérlek, hogy meg ne említsed. Sőt nagy kegyességedet, Én Istenem, megtekintsed.
4. Jó és igaz az Úr Isten Mind örökkön-örökké, :/: A bűnösöket térítvén Ő igaz ösvényire; És a nyomorultakat Életükben igazgatja, Nagy kegyesen azokat Az ő útában megtartja.
5. Az Istennek minden úta Kegyesség és nagy hűség :/: Azoknak, kik mondására Gondot tartnak mindvégig. Énnékem kegyelmezz meg, Uram, a te szent nevedért. És bűnömet bocsásd meg, Ne ostorozz nagy voltáért!
6. Aki az Úr Istent féli És tiszteli szívében, :/: Azt ő nagy híven vezérli Igaz ösvényeiben. Nagy békességben annak Minden jó bőven adatik, És ő maradékinak Gazdag örökség hagyatik.
7. Az igaz istenfélőknek Megjelenti titkait, :/: És az őbenne hívőknek Megmutatja kötésit. Istenhez szemeimet Felemelem szüntelenül, Ő megőriz engemet, Lábam kivonssza a tőrbül.
8. Térj azért hozzám, Istenem, Tekints reám kegyesen, :/: És kegyelmezz meg énnékem, Mert élek szegénységben. Nyavalyája szívemnek Napról napra mind öregbül; Uram, add végét ennek, Végy ki engem ez ínségbül!
Marot K., 1496–1544
26. Légy ítélőm, Uram, Mert hűséggel jártam
Hűséges szív reménysége
Bourgeois L., Genf, 1551
1. Légy ítélőm, Uram, Mert hűséggel jártam És éltem nagy ártatlanul! Azért hiszem az Istent, Hogy ő engemet megment Minden háborúságomtól.
2. Próbálj és kísérts meg, Ügyemet jól nézd meg: Meglátod tisztaságomat! Vizsgáld meg veséimet, És próbáld meg szívemet, Hogy értsed indulatomat.
3. Látom szemem előtt Kegyelmességedet, És azon vagyok szüntelen, Hogy minden dolgaimban Járjak igazságodban, Ne vétsek Felséged ellen.
4. A hazug emberek Nálam nem kedvesek; A tettető csalárdokat Szívem szerint gyűlölöm, És nagy távol kerülöm Az álnoksággal járókat.
5. A gonosztevőknek És hamis népeknek Társaságukat gyűlölöm. Ő gyülekezetükben Nem ülök semmiképpen, Sőt előttem sem szenvedem.
6. Belső tisztaságban És ártatlanságban Én kezeimet megmosom; Tisztán téged dicsérlek, Áldozván Felségednek, Oltárod körül forgódom.
7. Éneki felszóval És víg hangossággal Magasztalom Felségedet; Néked adván hálákat, Hirdetvén csodáidat, Mindenütt áldlak tégedet.
8. Uram, hajlékodat, Szeretem házadat, Holott lakol dicsőséggel, Szent helyedet kedvelem, És azt feljebb becsülöm Minden e világi kincsnél.
9. Ostorodat, Uram, Fordítsd el énrólam, Ne büntess a bűnösökkel! Vélük ne verd lelkemet, Ne vedd el életemet A vérontó emberekkel!
10. Az én lábam megáll, Tágas helyet talál, És megmarad ösvényiben: Azért, Uram, dicsérlek, És örömmel tisztellek A hívek szent seregiben.
Béza T., 1519–1605
Bourgeois L., Genf, 1551
1. Légy ítélőm, Uram, Mert hűséggel jártam És éltem nagy ártatlanul! Azért hiszem az Istent, Hogy ő engemet megment Minden háborúságomtól.
2. Próbálj és kísérts meg, Ügyemet jól nézd meg: Meglátod tisztaságomat! Vizsgáld meg veséimet, És próbáld meg szívemet, Hogy értsed indulatomat.
3. Látom szemem előtt Kegyelmességedet, És azon vagyok szüntelen, Hogy minden dolgaimban Járjak igazságodban, Ne vétsek Felséged ellen.
4. A hazug emberek Nálam nem kedvesek; A tettető csalárdokat Szívem szerint gyűlölöm, És nagy távol kerülöm Az álnoksággal járókat.
5. A gonosztevőknek És hamis népeknek Társaságukat gyűlölöm. Ő gyülekezetükben Nem ülök semmiképpen, Sőt előttem sem szenvedem.
6. Belső tisztaságban És ártatlanságban Én kezeimet megmosom; Tisztán téged dicsérlek, Áldozván Felségednek, Oltárod körül forgódom.
7. Éneki felszóval És víg hangossággal Magasztalom Felségedet; Néked adván hálákat, Hirdetvén csodáidat, Mindenütt áldlak tégedet.
8. Uram, hajlékodat, Szeretem házadat, Holott lakol dicsőséggel, Szent helyedet kedvelem, És azt feljebb becsülöm Minden e világi kincsnél.
9. Ostorodat, Uram, Fordítsd el énrólam, Ne büntess a bűnösökkel! Vélük ne verd lelkemet, Ne vedd el életemet A vérontó emberekkel!
10. Az én lábam megáll, Tágas helyet talál, És megmarad ösvényiben: Azért, Uram, dicsérlek, És örömmel tisztellek A hívek szent seregiben.
Béza T., 1519–1605
27. Az Úr Isten az én világosságom
Elég nékem az Isten kegyelme (II.
Kor. 12:9)
Bourgeois L., Genf, 1551
1. Az Úr Isten az én világosságom, És idvességem, hát kitől félnék? Ő életemnek ereje, jól tudom: Ki volna hát, akitől rettegnék? Midőn a kegyetlen gonosztévők, Mint ellenségim, énreám törnek, Hogy engemet ugyan megégyenek: Megbotolnak és mind elesnek ők.
2. Hogyha táborral körülvennének is, De mégsem félne semmit én szívem; :/: Ha szintén az ellenség közt volnék is: Őbenne vetném mégis reményem. Egy dolgot kívántam én az Úrtól, Melyet még most is kérek nagy bízván: Hogy lakhassam az Úrnak házában, Míg e földön élek jóvoltából.
3. Melyet én azért kérek, hogy meglássam Az Úrnak felséges dicsőségét, :/: És ő szent templomát látogathassam, Mely tisztességére építtetett. Mert engem hajlékába takarít Én háborúságimnak idein, És elrejt engem rejtekhelyein, Magas kősziklára felemelít.
4. Mert mind én atyám s anyám elhagy engem, De az Úr kegyesen hozzá vészen. :/: Mutasd meg, Uram, te utadat nékem, Ellenség ellen tarts ösvényedben! Kívánságukra ellenségimnek Ne adj engemet, mert sokan vannak, Kik ellenem hamisságot szólnak, Hazudnak és erőszakot tesznek.
5. Ha nem hittem volna, hogy még éltemben Jóvoltát az Úrnak meglátandom :/: Az élőknek földén: hát immár régen Odalett volna minden én dolgom. Várjad azért bizonnyal az Urat, Légy víg és bátorságos szívedben, Mert téged megtart a nagy Úr Isten, Csak tőle várjad hát oltalmadat.
Béza T., 1519–1605
Bourgeois L., Genf, 1551
1. Az Úr Isten az én világosságom, És idvességem, hát kitől félnék? Ő életemnek ereje, jól tudom: Ki volna hát, akitől rettegnék? Midőn a kegyetlen gonosztévők, Mint ellenségim, énreám törnek, Hogy engemet ugyan megégyenek: Megbotolnak és mind elesnek ők.
2. Hogyha táborral körülvennének is, De mégsem félne semmit én szívem; :/: Ha szintén az ellenség közt volnék is: Őbenne vetném mégis reményem. Egy dolgot kívántam én az Úrtól, Melyet még most is kérek nagy bízván: Hogy lakhassam az Úrnak házában, Míg e földön élek jóvoltából.
3. Melyet én azért kérek, hogy meglássam Az Úrnak felséges dicsőségét, :/: És ő szent templomát látogathassam, Mely tisztességére építtetett. Mert engem hajlékába takarít Én háborúságimnak idein, És elrejt engem rejtekhelyein, Magas kősziklára felemelít.
4. Mert mind én atyám s anyám elhagy engem, De az Úr kegyesen hozzá vészen. :/: Mutasd meg, Uram, te utadat nékem, Ellenség ellen tarts ösvényedben! Kívánságukra ellenségimnek Ne adj engemet, mert sokan vannak, Kik ellenem hamisságot szólnak, Hazudnak és erőszakot tesznek.
5. Ha nem hittem volna, hogy még éltemben Jóvoltát az Úrnak meglátandom :/: Az élőknek földén: hát immár régen Odalett volna minden én dolgom. Várjad azért bizonnyal az Urat, Légy víg és bátorságos szívedben, Mert téged megtart a nagy Úr Isten, Csak tőle várjad hát oltalmadat.
Béza T., 1519–1605
28. Hozzád kiáltok, kegyes Uram
Ellenség ellen
Bourgeois L., Genf, 1551
1. Hozzád kiáltok, kegyes Uram, Én segítségem és kőváram! Hallgass meg kegyelmesen engem! Ne hallgass el, mert el kell vesznem! Azokhoz hasonló lészek, Kiknek a koporsó helyek!
2. Midőn tehozzád esedezem, És kezeimet felemelem A te szentséges templomodban: Hallgass meg én imádságomban! Ne büntess a hitlenekkel, Ne verj a gonosztevőkkel!
3. Áldott légyen a nagy Úr Isten, Ki meghallgata kérésemben! Az Úr énnékem erősségem, Én paizsom és segedelmem; Örvend szívem és énekben Dicsérem őtet szüntelen.
4. Az Úr én népemnek ereje, A Krisztusnak nagy erőssége. Tartsd meg azért a te népedet, És áldjad meg örökségedet: Legeltessed és vigasztald, És örökké felmagasztald!
Béza T., 1519–1605
Bourgeois L., Genf, 1551
1. Hozzád kiáltok, kegyes Uram, Én segítségem és kőváram! Hallgass meg kegyelmesen engem! Ne hallgass el, mert el kell vesznem! Azokhoz hasonló lészek, Kiknek a koporsó helyek!
2. Midőn tehozzád esedezem, És kezeimet felemelem A te szentséges templomodban: Hallgass meg én imádságomban! Ne büntess a hitlenekkel, Ne verj a gonosztevőkkel!
3. Áldott légyen a nagy Úr Isten, Ki meghallgata kérésemben! Az Úr énnékem erősségem, Én paizsom és segedelmem; Örvend szívem és énekben Dicsérem őtet szüntelen.
4. Az Úr én népemnek ereje, A Krisztusnak nagy erőssége. Tartsd meg azért a te népedet, És áldjad meg örökségedet: Legeltessed és vigasztald, És örökké felmagasztald!
Béza T., 1519–1605
29. Mostan, ti hatalmasak
A hét mennydörgés
zsoltára (Jel. 10:3 skk.)
Bourgeois L., Genf, 1551
1. Mostan, ti hatalmasak, Tekintetes nagy urak, Adjatok az Istennek, Dicsőséget nevének! Mint hatalmas Istenteket; Féljétek, tisztelvén őtet! Szent templomában áldjátok, És térdet, fejet hajtsatok!
2. Az Úr szava megzendül, A vizeken megdördül; Mennydörgő dicsősége Elhat a nagy tengerre. Az Úrnak rettentő szava :/: Nagy hatalmát megmutatja. Az Úrnak dördülő szaván Nagy volta meglátszik nyilván.
3. De az ő templomában Ő hívei mindnyájan Hirdetik nagy erejét, Beszélik dicsőségét. Az Úr ült az özönvizen, :/: Mint bíró ítélőszéken; Az Úrnak ő királysága, Örökké megáll országa.
Béza T., 1519–1605
Bourgeois L., Genf, 1551
1. Mostan, ti hatalmasak, Tekintetes nagy urak, Adjatok az Istennek, Dicsőséget nevének! Mint hatalmas Istenteket; Féljétek, tisztelvén őtet! Szent templomában áldjátok, És térdet, fejet hajtsatok!
2. Az Úr szava megzendül, A vizeken megdördül; Mennydörgő dicsősége Elhat a nagy tengerre. Az Úrnak rettentő szava :/: Nagy hatalmát megmutatja. Az Úrnak dördülő szaván Nagy volta meglátszik nyilván.
3. De az ő templomában Ő hívei mindnyájan Hirdetik nagy erejét, Beszélik dicsőségét. Az Úr ült az özönvizen, :/: Mint bíró ítélőszéken; Az Úrnak ő királysága, Örökké megáll országa.
Béza T., 1519–1605
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése