Ma Május 28. Szombat, Emil, Csanád napja
van.
Milyen a hozzáállásod Jézushoz?
Olvasmány: 1Jn 2,22–25
Jézus Isten, a hozzáállásomtól függetlenül. Ezért fontos életemmel és szavaimmal annak vallani őt, aki!
„Ki a hazug, ha nem az, aki tagadja, hogy Jézus a Krisztus? Ez az antikrisztus, mert tagadja az Atyát és a Fiút. 23[Aki tagadja a Fiút, azé nem lehet az Atya sem. Aki vallja a Fiút, azé az Atya is.] 24Amit tehát ti kezdettől fogva hallottatok, az maradjon meg bennetek! Ha megmarad bennetek az, amit kezdettől fogva hallottatok, akkor megmaradtok ti is a Fiúban és az Atyában. 25Az az ígéret pedig, amelyet ő maga ígért nekünk, az örök élet.”
Magyarázat:
Amint azt a héten láttuk, az Úr Jézus istensége nem függ a mi hitünktől, a mi hozzáállásunktól. Ő Isten, és az marad, bárhogy is viszonyulunk hozzá. A mi lelkünk üdvössége függ Istenhez való hozzáállásunktól.
Ahogy már említettük, voltak, akik nem vallották Jézust testben megjelent Istennek. Ezért mondja János, hogy nem lehet a Fiú személyét az Atyától elválasztani. Ugyanis az Atya a Fiúban jelent meg, jelentette ki magát. Az Úr Jézus Fülöpnek így fogalmaz: „Aki engem látott, látta az Atyát.” (Jn 14,9)
Számunkra ez nemcsak azt jelenti, hogy értelmünkkel és szánkkal valljuk, hogy az Úr Jézus Isten. Egész életünknek erről kell tanúskodnia, ugyanis, ő Isten lévén az egyetlen reális igazodási pontja életünknek. Fordított értelemben is igaz az ige: ha életemmel tagadom, hogy ő Úr, és nem rendelem alá magam neki, szóbeli hitvallásom üres frázissá silányul. Mi több, magamat is becsapom, mert miközben Istenről beszélek, nincs közöm hozzá! Akinek pedig itt nincs köze hozzá, egy örökkévalóságon át távol lesz tőle! Az Úr nem ezt akarja. Ma még nyitva az út az Atyához! Hivatásunk nem kevesebb, mint életünkkel és szavainkkal megvallani Jézust!
(Vékás Benjámin)
Olvasmány: 1Jn 2,22–25
Jézus Isten, a hozzáállásomtól függetlenül. Ezért fontos életemmel és szavaimmal annak vallani őt, aki!
„Ki a hazug, ha nem az, aki tagadja, hogy Jézus a Krisztus? Ez az antikrisztus, mert tagadja az Atyát és a Fiút. 23[Aki tagadja a Fiút, azé nem lehet az Atya sem. Aki vallja a Fiút, azé az Atya is.] 24Amit tehát ti kezdettől fogva hallottatok, az maradjon meg bennetek! Ha megmarad bennetek az, amit kezdettől fogva hallottatok, akkor megmaradtok ti is a Fiúban és az Atyában. 25Az az ígéret pedig, amelyet ő maga ígért nekünk, az örök élet.”
Magyarázat:
Amint azt a héten láttuk, az Úr Jézus istensége nem függ a mi hitünktől, a mi hozzáállásunktól. Ő Isten, és az marad, bárhogy is viszonyulunk hozzá. A mi lelkünk üdvössége függ Istenhez való hozzáállásunktól.
Ahogy már említettük, voltak, akik nem vallották Jézust testben megjelent Istennek. Ezért mondja János, hogy nem lehet a Fiú személyét az Atyától elválasztani. Ugyanis az Atya a Fiúban jelent meg, jelentette ki magát. Az Úr Jézus Fülöpnek így fogalmaz: „Aki engem látott, látta az Atyát.” (Jn 14,9)
Számunkra ez nemcsak azt jelenti, hogy értelmünkkel és szánkkal valljuk, hogy az Úr Jézus Isten. Egész életünknek erről kell tanúskodnia, ugyanis, ő Isten lévén az egyetlen reális igazodási pontja életünknek. Fordított értelemben is igaz az ige: ha életemmel tagadom, hogy ő Úr, és nem rendelem alá magam neki, szóbeli hitvallásom üres frázissá silányul. Mi több, magamat is becsapom, mert miközben Istenről beszélek, nincs közöm hozzá! Akinek pedig itt nincs köze hozzá, egy örökkévalóságon át távol lesz tőle! Az Úr nem ezt akarja. Ma még nyitva az út az Atyához! Hivatásunk nem kevesebb, mint életünkkel és szavainkkal megvallani Jézust!
(Vékás Benjámin)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése