Brenda
Kirk
Mikor megtudtam, elindultam
Messzi vidékre
Sivatagokba
Meredélyekre
Tengerekre
Hullámok közé, a mély felé
Mikor megtudtam, épp esett
Csöndesen
Kitartóan
Szemtelenül
Megáztam
A nappal közepét éjszaka lepte meg
Mikor megtudtam, csak álltam
Elsodortak
Sodródtam
Akartam is
Meg nem is
Így esett, mikor megtudtam
Mikor megtudtam: semmire való vagyok,
Elhittem
Bolyongtam
S mindig
Jól esett
Sosem ott lennem, ahol vagyok
Mikor megtudtam: Te szeretsz
Megálltam
Sírtam
És vágyódtam
Ruhám forró lett
Mikor megtudtam: Te szeretsz.
Mikor megláttam, hogy rám nézel
Meghaltam
Tekinteted melegen földre terített
Mikor megláttam, hogy jössz felém
Hazataláltam
Már volt hova beengedjelek
Mikor megéreztem, hogy szeretsz
Csak néztelek
Néztelek
És tudtam, hogy hazudtak nekem,
Akiktől régebben megtudtam azt,
Amiért elindultam
Tőled távol
Feléd.
Szappanbuborék
Amikor nem tudok lemerülni,
hanem csak lebegek a buborék felszínén,
akkor minden szivárványos.
De semmit sem ér.
Amikor nem tudok lemerülni Hozzád, Istenem,
akkor csak látom a magam torzképét
a szivárványos buborék-felszínen.
Bókay János
A HUSZONHARMADIK
ZSOLTÁR
Jóságos őrző pásztorom az Isten,
Szükségem, gondom immár semmi
sincsen:
Dús rétein, mezőin megpihentet,
A nyugalom vizeihez terelget,
Lelkemet felüdíti szent nevében,
Mert az igazak ösvényére léptem.
Még akkor se rémítene az árnyék,
Ha a halál borús völgyében járnék:
Vessződ, botod védene, vigasztalna,
Rajtam gonosznak nem volna hatalma.
Asztalt terítesz, hogy melléd
leüljek,
Ellenségeim láttára üdvözüljek.
A homlokomat olajjal töltöd be
És csordultig töltesz bort
serlegembe
Körülölel nagy jóságod, kegyelmed,
társa maradsz örökké életemnek.
Hosszú napok, évek támadnak,
múlnak,
S én ott lakozom házában az Úrnak.
ford.: Bókay János
A SZÁZADIK
ZSOLTÁR
Ujjongjatok, földi népek,
A mennyország Istenének,
Szolgáljátok vidám dallal,
Boldogsággal, diadallal.
Ő az, aki megalkotott,
Megsegített, meghallgatott. -
Mi vagyunk a kedves nyája,
Kiknek a föld a tanyája.
A kapuin menjetek be,
Hála égjen szívetekbe’,
Köszönjétek meg a kegyét,
És áldjátok dicső nevét.
Mert nagy az Ő kegyessége,
Száll nemzetről nemzetségre,
Hűséges és véghetetlen
Irgalomban, szeretetben.
ford.: Bókay János
A SZÁZHUSZADOK ZSOLTÁR
Tengernyi sok gúnyt kiállottam,
Míg Istenhez kiáltottam:
„Peregnek, hazudnak a nyelvek,
Csak álnokságot kerepelnek;
Ments meg az emberek szájától,
Hogy be ne szennyezhessenek, -
Óvd meg, Uram a lelkemet!’’
Ó, ember, miért jár a nyelved,
Hazudozásával mit nyerhet?
Szavaid nyilakként sebeznek,
Halálos mérget permeteznek;
Fenyő parazsa úgy nem éget,
Mint a te bűnös, rút beszéded.
Nem félsz, hogy amit oly gazul
Másra szórtál, rád visszahull?
Jaj énnekem, az idegennek,
Akire annyi rosszat kennek,
bús lelkem itt él egymagában,
Mesek és Kedár sátorában.
Csendre születtem, békességre,
Ők harcra szomjaznak és vérre,
A békét szívből gyűlölik,
S a nyugalmamat megölik.
ford.:Bókay János
Charles Wesley
TUDOM, HOGY HŰ
MEGVÁLTÓM ÉL
Tudom, hogy hű Megváltóm él
És folyton rám tekint.
Jelét mutatja, hogy szeret,
Áldást osztott megint.
Emelt fővel járok tehát:
Az üdvösség enyém.
Szabadnak érzem már magam,
Kegyelme nyúlt felém.
Hogy szent legyek, akarja Ő
- Álljak tán ellene?
Nem hat már rám e csúf világ,
Vezérel Szelleme.
Jézus, én nálad maradok,
Hitem beléd vetem...
És egykor, majd ha megjelensz,
Koronát adsz nekem.
ford.: Somogy Géza
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése