Keresztény versek

Szabó Irma

NÁTÁNAEL IMÁJA

A Megváltóra várni és a világ szennyezett, zavaros

vizeiben halászni, ez az óvatos megalkuvás

volt  az a kétszínű tett, amelyet önmagával

össze nem egyeztethetett. A hajnali órákban,

vagy ha a munkával már betelt a nap,

szívesebben üldögélt mély csendben

a háza mögötti fügefa alatt, ahol semmi sem zavarta,

ahová senki se látott, csak a fölé boruló lombsátor

üdezöld levelei között meg-megvillanó napsugarak.

De még azok is - bármilyen pókháló-finomak -

csupán a feje köré vonhattak fényvonalat,

a gondolat szövevényei közé nem törhettek utat.

Senki sem leshette ki, milyen erős vágyakozás itatta át

ezt a hallgatag izraelitát, aki nemcsak valami

homályos várakozásban élt, mint a sokak,

de az összefogott tudat erejével kért, könyörgött,

mint a kevesek; és kimondhatatlan sóhajokkal

esedezett benne a lélek. Nem tudhatta senki,

hogy ő csak a Megígért jövetelének reménységében élt;

csak ezért imádkozott ott, a szokott helyén,

a fügefa alatti padon, ez az igazi lelki szegény.

Nem tudhatta más, csak az, aki egy beteljesedett

napon így szólította meg: - Nézzétek,

ez a valódi, kettősség nélküli igaz,

akiben nincs tudathasadás.

- Honnan ismersz engem? Sohase láttalak,

életünk útjai nem találkoztak eddig sohasem.

- Találkoztak, a rejtett erőtereken

láttalak a fügefa alatt...

- Uram, Te vagy az Isten Fia, Izrael királya vagy!

Szabó Szilvia

           

Az első tanítványok elhívása

Mint egyszerű kavicsok a parton

nap-napra múlt

ettünk, ittunk, halásztunk

és az élet úgy feszült felettünk

mint a sima víztükör.

Aztán megláttuk Őt

a fényben sétálni csendben

megállt, szólt hozzánk

mint addig senki más.

Hangjában zendült az Úr

és mi otthagytuk a hálót

úgy mentünk utána, mint haza.

Ma is látom a parton

egyszerű ruhában állni

poros sarujában a déli nap alatt.

Uram, ne hagyj itt engem

engedd, hogy mindennap

nyomodba lépjek,

a tópart már többé nem otthonom

ahol Te vagy, én ott lakom.

Lévay József

GONDVISELŐ JÓ ATYÁM VAGY

                                                         

Gondviselő jó Atyám vagy

Ó, én édes Istenem!

Látom én, hogy minden elhagy

E világon csak Te nem,

Hozzád vágyom, benned élek,

Üdvöt mástól nem remélek.

Mint az alélt bús virágra

Megújító harmatot;

Vérző szívem fájdalmára

Csak te hintesz balzsamot,

Könnyű sorsom terhe rajtam,

Ha imára nyílik ajkam.

Rám-rám derült ismeretlen

Utamon egy kis öröm:

Azt is a te véghetetlen

Jóságodnak köszönöm,

Hálakönnyem tündöklése

A te neved hirdetése.

Gyenge vagyok, lankadoznak

Buzgóságom szárnyai,

Bármily híven vágyakoznak

Színed elé szállani,

Ó, adj erőt, hogy míg élek,

egyedül csak nékem éljek!

Ó, add, hogyha majd bevégzem

E múlandó életet,

Lelkem tisztán és egészen

egyesüljön Teveled:

El ne vonjon semmi többé,

Tied legyek mindörökké!

Muraközy Gyula

           

PÉLDÁZAT A MAGVETŐRŐL 

Sugár haját fésülgeté a reggel...

Futott a hold sápadt csillagsereggel...

- S a magvető kiméne vetni egyszer.

Némely magját útszélre pazarolta.

Némelyt megölt a tüske csipkebokra.

Némely ráhullt a büszke kavicsokra.

Némely magot madarak vittek el.

Némely kiszáradt, alighogy kikelt.

Némelyt kalászban a jég tönkrevert.

Némelyt tolvajok húzgálták ki éjjel.

Némelyt konkoly font körül vad gyökerével.

Némelyt rohanva tiport csorda széjjel.

,,És lőn akkor...’’ - megállt a magvető!

Elnézte, hogy mögötte egyre nő

A tüske-puszta, élet-temető...

Hogy gazba hullott sok fáradt verejték...

Csalánok csípték elcsigázott testét,

Piros bogáncsok szánva kinevették.

Acélos izma - céltalan - elernyedt.

Nézte, hogy mások árnyékban hevertek.

S mint aki balga, szent vágyat melenget,

Csüggedt válláról lecsúszott a zsák...

...S akkor a szürke felhőkapun át

Felé zendült az égi szó: TOVÁBB!

Kárász Izabella

PÜNKÖSDRE 

Jöjj, Szentlélek,

Várunk Téged,

Kicsik, nagyok

Sírunk Érted!

Lelkem szárnya

Hozzád száll a

Csodálatos

Mennyországba.

Ottan kéri,

Ott reméli:

Legyen a föld

Tiszta, égi!

Jöjj, Szentlélek,

Áldj meg minket,

Vidámítsad

A szívünket.

NEM ÉNEKELTEM 

Múlik az óra, közeleg az éjjel.

Nincs készen semmi; minden szerteszéjjel.

A késő munka fáj; nyomja a lelkem

a bűntudat, hogy ma sem énekeltem.

S így jön el, tudom, az utolsó este!

A Halál ott áll ajtóm előtt lesbe.

A munkát roskadt vállal

földre ejtem, nem énekeltem!

             Vajas Klára

ÜNNEPI ZENÉRE

Ti szférák szülte áldott két szirén,
Dal s Dallam, égi összhang záloga,
hadd egyesüljön hangotok zenén,
mely öntudatra ébresztő csoda;

hisz oly hangzatnak illő szólnia
fantáziánkhoz, mily harmónia
zeng szüntelen a zafír trón körül

Annak, ki rajta ül,
szent, égi ujjongással harsogón,
ahol egy sor szeráf ragyogva áll,
magasra tartott kürtjük hangja száll,
s pengetnek aranyhúrú, mennyei
hárfákat angyaloknak ezrei,
s kezükbe' míg győzelmi pálma leng,
sok üdvözült zsoltára zeng
örökre hódolón;

hogy földi énekünknek hangjain
a mennybelire csengjen tiszta rím,
mint hangzott egykor, míg otromba bűn
nem ütközött belé, megtörve künn
s benn azt a szép zenét s harmóniát,
mely illette a mindenség Urát,
míg engedelmesség és szeretet
hatotta át a teremtményeket.
Ó, bár tudnánk megint e mennyei
karokkal együtt himnuszt zengeni,
s itt lenne már az égi Vőlegény
és Véle élet, ének és örökre fény!
John Milton - Fükő Dezső fordítása

Láttam

Díszes asztalon

kopott könyvet

láttam.

Fölnyitottam,

lapozgattam,

olvasgattam,

megcsodáltam!

E könyvön keresztül

mindent láttam,

mit Isten tett,

mert szeretett.

Láttam az Ő nagy munkáját:

messze egy hegyet, rajt a Golgotát,

a Golgotán keresztet,

a kereszten Krisztust,

mint megfeszítettet…

Oly boldog voltam, hogy láttam

Istent és szent Fiát,

s néma csodálattal olvastam

tovább… a bibliát.

Szegedi Károly

AZ ÉN KÖNYVEM     

Van egy Könyvem a sok között

Mely mindennap előkerül,

Kívül olyan, mint a többi

Isten szavát rejti belül.

Ha e világ szegény lelkem

Vérig sebzi, összetöri -

Csendes, napi áhítatban

E szent Könyvben írját leli.

Míg célt vesztve elbolyongok,

Feladatom nem végezem, -

Ha ez áldott Könyvbe nézek

Isten helyre állít engem.

És ha egyszer, utam végén

Fenn járok majd ott az égben,

Hálát adok Istenemnek,

Jó vezetőt adott nékem.

            Boros Gergely

FÜTYÜL A FEKETERIGÓ  

Hegy is van, völgy is van!

Május van! Fény is van!

Millió virág van!

Tillió! Tillió!

S az ember fiában

nincsen öröm,

Rét is van, domb is van,

fű is van, lomb is van!

Tavaszi hold is van!

Tillió! Tillió!

S az ember magában

hordja a bút.

Felhő száll az égen,

víg füst a kéményen!

Pitypang nyit a réten!

Tillió! Tillió!

S az ember szívében

remény se kél.

Szárnyam van: repülök!

Hangom van: fütyülök!

Szívemmel örülök!

Tillió! Tillió!

de az ember mögött

ott jár a gond.

Hernyó, meg légy is van,

virágban méz is van!

Fészkemben párom van!

Tillió! Tillió!

Emberen járom van:

a pénz és a bűn.

Köszöntöm az estét,

az útszél keresztjét,

a harmat leestét!

Tillió! Tillió!

S az ember Istenét

sem hiszi tán.

Kerek ég, napos rét,

minden, mit kívánnék

ingyen vett ajándék!

Tillió! Tillió!

S az ember, szegény, még

nem érti ezt.

Hegy is van, völgy is van!

Május van! Fény is van!

Millió virág van!

Tillió! Tillió!

s az ember fiában

üres a szív.

Rét is van, domb is van,

fű is van, lomb is van!

Tavaszi hold is van!

Tillió! Tillió!

S az ember nem tudja,

hogy élni jó!

            Rolla Margit