10. Mire távozol tőlünk
Nyomorultak kiáltása segedelemért
Bourgeois L., Genf, 1551
1. Mire távozol tőlünk, Úr Isten, Ily meszsze, és magad mit rejted el? E sok ideig való ínségben, Miért hogy minket így felejtesz el? Ím, az istentelen kevélységgel Kergeti a szegényt és nyomorgatja: Hálója essék az önnön nyakába!
2. Mert az istentelen dicsekedik, És gyönyörködik kívánságában. :/: Dicséri a fösvényt, hízelkedik, Istent káromol felfuvalkodván, Akit megutál nagy hívságában, Sőt kevélységében így gondolkodik: Hogy nincsen Isten, azzal csúfolódik.
3. Ő bolondságában úgy elmégyen, Erős ítéletedet nem féli. :/: És kevélységében szól nagy fennen, Ellenségit is semminek véli. Könnyen elfúhatja, azt ítéli, Végre mond: bátran lakom és csendesen, Soha nem esem szerencsétlenségben.
4. Átokkal, szitokkal rakva szája, Szól az ő nyelve csak álnokságot, :/: E nyelvet szoktatta csalárdságra, Mellyel szerez sok bút és bánatot. Tolvajok módján megáll barlangot, Leshelyből a szegényre ólálkodik, Hogy megfoghassa, csak azon forgódik.
5. Uram, tekintsd meg a nyomorultat, A szelídeket kegyesen tartsd meg; :/: Vedd füledbe ő kiáltásukat, Erősítsd szívüket, vigasztald meg. A szegény árvákat védelmezd meg, Zabolázd meg az erőszaktevőket: E földön óvd a gonoszoktól néped.
Marot K., 1496–1544
Bourgeois L., Genf, 1551
1. Mire távozol tőlünk, Úr Isten, Ily meszsze, és magad mit rejted el? E sok ideig való ínségben, Miért hogy minket így felejtesz el? Ím, az istentelen kevélységgel Kergeti a szegényt és nyomorgatja: Hálója essék az önnön nyakába!
2. Mert az istentelen dicsekedik, És gyönyörködik kívánságában. :/: Dicséri a fösvényt, hízelkedik, Istent káromol felfuvalkodván, Akit megutál nagy hívságában, Sőt kevélységében így gondolkodik: Hogy nincsen Isten, azzal csúfolódik.
3. Ő bolondságában úgy elmégyen, Erős ítéletedet nem féli. :/: És kevélységében szól nagy fennen, Ellenségit is semminek véli. Könnyen elfúhatja, azt ítéli, Végre mond: bátran lakom és csendesen, Soha nem esem szerencsétlenségben.
4. Átokkal, szitokkal rakva szája, Szól az ő nyelve csak álnokságot, :/: E nyelvet szoktatta csalárdságra, Mellyel szerez sok bút és bánatot. Tolvajok módján megáll barlangot, Leshelyből a szegényre ólálkodik, Hogy megfoghassa, csak azon forgódik.
5. Uram, tekintsd meg a nyomorultat, A szelídeket kegyesen tartsd meg; :/: Vedd füledbe ő kiáltásukat, Erősítsd szívüket, vigasztald meg. A szegény árvákat védelmezd meg, Zabolázd meg az erőszaktevőket: E földön óvd a gonoszoktól néped.
Marot K., 1496–1544
11. Az Istenben bízom jó reménységgel
Kishitűség ellen
Bourgeois L., Genf, 1551
1. Az Istenben bízom jó reménységgel, Miért szóltok hát így én lelkemnek, Hogy én a ti hegyetekre fussak el, És mint egy madár meszsze repüljek? Mert a kegyetlenek ívüket szegzik, Hogy a tiszta szívűket meglőjék, Már a nyilakat az idegbe tették.
2. Mert igaz ő, és igazságot szeret, És kedves orcát mutat azoknak, Kik igazságban rendelik éltüket. Az Istennek temploma mennyekben, Ott fenn vagyon szent széke, melyből széjjel Szemei mindent néznek élesen, Földi népet is megnézell és szemlél.
Marot K., 1496–1544
Bourgeois L., Genf, 1551
1. Az Istenben bízom jó reménységgel, Miért szóltok hát így én lelkemnek, Hogy én a ti hegyetekre fussak el, És mint egy madár meszsze repüljek? Mert a kegyetlenek ívüket szegzik, Hogy a tiszta szívűket meglőjék, Már a nyilakat az idegbe tették.
2. Mert igaz ő, és igazságot szeret, És kedves orcát mutat azoknak, Kik igazságban rendelik éltüket. Az Istennek temploma mennyekben, Ott fenn vagyon szent széke, melyből széjjel Szemei mindent néznek élesen, Földi népet is megnézell és szemlél.
Marot K., 1496–1544
12. Szabadíts meg és tarts meg, Uram
Isten
Imádság szorongattatásban
Bourgeois L., Genf, 1551
1. Szabadíts meg és tarts meg, Uram Isten, Mert szentid elfogytak, nincs jól tévő, És a földön már sok a tökéletlen, Nincs emberek közt igaz beszédű.
2. Ezek egymásnak szólnak csak hívságot, Dolgukat festik szép beszédekkel; Hízelkedvén, mutatnak nyájasságot, De nyelvük nem egyez ő szívükkel.
3. És ezt mondják: jer, tegyük azt nyelvünkkel, Hogy minket minden nagyra becsüljön; Ajkunkkal, szánkkal elbírunk ezekkel, És senki sincs, ki velünk pöröljön.
4. Azért mond Isten: ímé, a szegények Elhagyatnak, öletnek, pusztulnak; Azért őket megszánom és felkelek, És kezükből kimentem azoknak.
5. Az Istennek mondási oly igazak, Mint a drága ezüst, kit a tűzben Az ötvösök kohókban tisztítottak, És hétszer megeresztettek szépen.
6. Tartsd meg azért népedet kegyelmesen, Kérünk, jóvoltodból reánk tekints! Őrizz meg örökké e nemzet ellen, Hozzánk mindenkor jókedvet jelents!
Marot K., 1496–1544
Bourgeois L., Genf, 1551
1. Szabadíts meg és tarts meg, Uram Isten, Mert szentid elfogytak, nincs jól tévő, És a földön már sok a tökéletlen, Nincs emberek közt igaz beszédű.
2. Ezek egymásnak szólnak csak hívságot, Dolgukat festik szép beszédekkel; Hízelkedvén, mutatnak nyájasságot, De nyelvük nem egyez ő szívükkel.
3. És ezt mondják: jer, tegyük azt nyelvünkkel, Hogy minket minden nagyra becsüljön; Ajkunkkal, szánkkal elbírunk ezekkel, És senki sincs, ki velünk pöröljön.
4. Azért mond Isten: ímé, a szegények Elhagyatnak, öletnek, pusztulnak; Azért őket megszánom és felkelek, És kezükből kimentem azoknak.
5. Az Istennek mondási oly igazak, Mint a drága ezüst, kit a tűzben Az ötvösök kohókban tisztítottak, És hétszer megeresztettek szépen.
6. Tartsd meg azért népedet kegyelmesen, Kérünk, jóvoltodból reánk tekints! Őrizz meg örökké e nemzet ellen, Hozzánk mindenkor jókedvet jelents!
Marot K., 1496–1544
13. Míglen felejtesz el, Uram
Meddig még?
Bourgeois L., Genf, 1542
1. Míglen felejtesz el, Uram, Míg nem emlékezel rólam? A te orcádat énelőlem, Örökké elrejted e tőlem? Mire nem könyörülsz rajtam?
2. Tekints reám, kegyes Uram! Szánjad meg az én nyavalyám! Szemeimet világosítsd meg, Hogy életemben viduljak meg, Halálban el ne aludjam.
3. Mert én bízom jókedvedben, Ki megvigasztalsz szívemben. Örvendez azért az én lelkem, Hogy Isten az én segedelmem, Melyért dicsérem énekben.
Marot K., 1496–1544
Bourgeois L., Genf, 1542
1. Míglen felejtesz el, Uram, Míg nem emlékezel rólam? A te orcádat énelőlem, Örökké elrejted e tőlem? Mire nem könyörülsz rajtam?
2. Tekints reám, kegyes Uram! Szánjad meg az én nyavalyám! Szemeimet világosítsd meg, Hogy életemben viduljak meg, Halálban el ne aludjam.
3. Mert én bízom jókedvedben, Ki megvigasztalsz szívemben. Örvendez azért az én lelkem, Hogy Isten az én segedelmem, Melyért dicsérem énekben.
Marot K., 1496–1544
14. A bolond így szól az ő szívében
Isten erősebb, mint ellenségei
Bourgeois L., Genf, 1542
1. A bolond így szól az ő szívében: 'Nincs Isten', azért nagy gonoszságban él; Utálatos bűnt teszen, semmit nem fél. Ez egész földön aki jót tegyen, Senki nincsen.
2. Az Úr az égből alátekinte E földön az emberek fiaira, Hogy meglássa, ha kinek esze volna, Ha valaki az Istent keresné És tisztelné.
3. De azt jól látja dicsőségében, Hogy a jó útról eltértek mindenek, Mindnyájan fertelmes bűnben hevernek; Aki az Istent tisztelné híven, Csak egy sincsen.
4. A Sionról vajon ki jövend el, Ki a szent Izráelt megszabadítja? Ha Isten fogságból népét kihozza, Örvend a Jákób és az Izráel Teljes szívvel.
Marot K., 1496–1544
Bourgeois L., Genf, 1542
1. A bolond így szól az ő szívében: 'Nincs Isten', azért nagy gonoszságban él; Utálatos bűnt teszen, semmit nem fél. Ez egész földön aki jót tegyen, Senki nincsen.
2. Az Úr az égből alátekinte E földön az emberek fiaira, Hogy meglássa, ha kinek esze volna, Ha valaki az Istent keresné És tisztelné.
3. De azt jól látja dicsőségében, Hogy a jó útról eltértek mindenek, Mindnyájan fertelmes bűnben hevernek; Aki az Istent tisztelné híven, Csak egy sincsen.
4. A Sionról vajon ki jövend el, Ki a szent Izráelt megszabadítja? Ha Isten fogságból népét kihozza, Örvend a Jákób és az Izráel Teljes szívvel.
Marot K., 1496–1544
15. Uram, ki lészen lakója
Ki mehet az Úr elé?
(1539) Bourgeois L., Genf, 1542
1. Uram, ki lészen lakója A te felséged sátorának? Jelentsd meg és add tudtomra, Ki lészen ö rök lakosa Szent hegyednek és hajlékodnak?
2. Aki jár igaz életben, Szól és szolgáltat igazságot, Forgódik híven mindenben, És hűséges ő szívében, És szereti a jámborságot.
3. Ki az ő felebarátját Ő nyelvével nem rágalmazza, Kárral nem bántja szomszédját, Nem rútolja atyjafiát, És tisztességét nem gyalázza.
4. Az istentelent utálja, Az istenfélőt megbecsüli, Őt nagy tisztességben tartja, Esküvését meggondolja, Ha kárt is vall, azt meg nem szegi.
5. Aki pénzével él híven, Kölcsön ád, de nem kér uzsorát; Az ártatlan ember ellen Ajándékot ő nem veszen: Aki így tészen, az megállhat.
Marot K., 1496–1544
(1539) Bourgeois L., Genf, 1542
1. Uram, ki lészen lakója A te felséged sátorának? Jelentsd meg és add tudtomra, Ki lészen ö rök lakosa Szent hegyednek és hajlékodnak?
2. Aki jár igaz életben, Szól és szolgáltat igazságot, Forgódik híven mindenben, És hűséges ő szívében, És szereti a jámborságot.
3. Ki az ő felebarátját Ő nyelvével nem rágalmazza, Kárral nem bántja szomszédját, Nem rútolja atyjafiát, És tisztességét nem gyalázza.
4. Az istentelent utálja, Az istenfélőt megbecsüli, Őt nagy tisztességben tartja, Esküvését meggondolja, Ha kárt is vall, azt meg nem szegi.
5. Aki pénzével él híven, Kölcsön ád, de nem kér uzsorát; Az ártatlan ember ellen Ajándékot ő nem veszen: Aki így tészen, az megállhat.
Marot K., 1496–1544
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése