Keresztény versek

Hézser Zoltán

A KULCS

Minden léleknek kulcsa van

Magától ki nem nyílik.

Kulcs nélkül bezártan marad,

Hiába is feszítik!

Bármely kísérlet mit sem ér,

Csak összezárul jobban,

De nyílni kezd, ha érzi, hogy

Egy szív érte is dobban.

Ha megnyitod a szíved úgy,

Hogy szereteted árad:

Ki tárul minden lélek, mert

A lelkek erre várnak!

            

AZ ISTEN-EMBER ÉS AZ EMBER             

                                               

Három napja még hitte a tömeg,

hogy emberre kiált ,,Feszítsd meg!’’-et,

és hogy jól döntött, nem lehet vitás:

vesszen el Jézus, éljen Barabás!

Sikátorokon hordozta keresztjét

és mikor a keresztre rászegezték,

nem siratta az ítélő tömeg.

Hiszen bűnös, ezt érdemelte meg!

Ezért tűr mindent, tudva, ő hibás,

nem a nép, nem Pilátus, Kajafás.

Bűnös embernek meg kell halnia!

Ember-fiát siratja Mária.

Az ember-Jézus hunyja már szemét...

Rendül a föld és leszáll a sötét.

Pogány katona elámulva szólt:

bizony ez ember Isten Fia volt!

S míg félve néztek a halott testre,

Pilátust egy férfi felkereste,

kérte, adja ki a holtnak testét,

hogy kertjében csendben eltemessék.

Múlt az idő. Új hét hajnala volt.

Odasietnek, hol feküdt a holt

azok, kiknek nagyon fájt halála.

Az érkezőket üres sír várja.

Mennek, futnak, a nagy hírt szétviszik,

s kiáltják: él, él Jézusunk megint,

a feltámadás és élet Ura!

Nem pusztíthatja el ember soha!

A hír terjed és sosem ér véget:

a haláltól nem kell többé félned,

helyettünk halt meg ott a kereszten,

hogy nekünk új életet szerezzen!

Isten Őérte mindent megbocsát,

s már elérhetjük az örök hazát!

 Békefi Pál

Jöjj, Szentlélek!

Isten fénylő dicstrónjától

Jöjj, Szentlélek, jöjj hozzánk!

Prófétáktól ígért áldást,

Kérünk újból, hozd le ránk!

Szívünk jobban lángra lobban,

Ha átjársz, ó égi Tűz,

Bűntől tépett szövetséget

Lángod újból összefűz!

Sok aggódó szolgád kérdi:

Meddig késel? Jössz-e már?

Hogyha vársz még, nálad nélkül

Rombol, pusztít a halál.

Szívünk jobban összedobban,

Ha átjársz, ó égi Tűz,

Szétszóródó, félénk nyájat

Lángod újból összefűz.

  

Ha a Szél zúg, s felhő támad,

Újból ébred a remény…

Hozzád száll hát imádságunk:

Jöjj el, jöjj el, égi fény!

Így a szívünk, újult szívünk

Buzgóságban érted ég…

Angyalkarral énekeljük:

Istené a dicsőség!