Napi áhítat
Ma Május 12. Csütörtök, Pongrác napja
van.
Mindenét beleadja küldetésébe
Olvasmány: Neh 2,1–10
Minden szívből fakadó jótett közelebb vihet bennünket Istenhez, aki végül megragadja egész lényünket.
„Artahsasztá király uralkodásának huszadik évében a Niszán hónapban történt: bor volt előttem, fölvettem a bort, és odanyújtottam a királynak. Nem szoktam szomorú lenni előtte, 2ezért így szólt hozzám a király: Miért szomorú az arcod? Hiszen nem vagy beteg! Nem lehet ez más, csak a szív szomorúsága! Ekkor én nagyon megijedtem, 3és ezt mondtam a királynak: Örökké éljen a király! Hogyne volna szomorú az arcom, hiszen az a város, ahol őseim sírja van, rommá lett, és kapuit tűz emésztette meg! 4Akkor a király ezt kérdezte tőlem: Mit kívánsz tehát? [Én pedig imádkoztam a menny Istenéhez, 5majd ezt mondtam a királynak: Ha jónak látja a király, és ha méltónak tartod rá szolgádat, akkor küldj el engem Júdába, abba a városba, ahol őseim sírja van, hogy felépítsem azt!] 6A király így válaszolt, miközben a királyné mellette ült: Meddig tart az utazásod, és mikor térsz vissza? Mivel a király jónak látta, hogy elbocsásson engem, közöltem vele az időpontot. 7Majd ezt mondtam a királynak: Ha jónak látja a király, adasson nekem leveleket a Folyamon túli helytartókhoz, hogy engedjenek átutazni, amíg meg nem érkezem Júdába. 8Adasson egy levelet Ászáfhoz, a királyi erdők őréhez is, hogy adjon nekem gerendának való fát a templomnál levő erődítésnek meg a város falának a kapuihoz, és ahhoz a házhoz, ahova én megyek. A király megadta ezt nekem Istenemnek hozzám való jóakarata folytán. 9Amikor megérkeztem a Folyamon túli helytartókhoz, átadtam nekik a király leveleit. A király adott mellém a haderőből tiszteket és lovasokat is. 10Meghallotta ezt a hóróni Szanballat és Tóbijjá, az ammóni szolga, és nagyon rosszallották, hogy jött egy olyan ember, aki Izráel fiainak a javát keresi.”
Magyarázat:
Jeruzsálem újjáépítését nem mindenki tudta volna levezényelni: kellett hozzá bölcsesség, eltökéltség, vezetői tapasztalat, elhívás és odaszánás. Nehémiásban mindegyikből volt. De lehetősége is adatott, amely pozíciójából fakadt: az uralkodó pohárnokaként. Ismerte a királyi udvar működését, tudta, hogy ki miért felelős, milyen jelentősége van egy királyi levélnek. Nemcsak önmagát adta a küldetéshez, hanem a pozícióját, kapcsolatait, összeköttetéseit is. A nagy munkában számított azokra, akiknek volt hatalmuk és módjuk az építkezés támogatására: helytartóra, a királyi erdő őrére és a királytól kapott katonákra (Neh 2,7–9).
Isten adott nekünk kapcsolatokat, barátokat, anyagiakat, pozíciót, – az elkötelezett küldött ezeket küldetése sikerére használja fel. Nehémiás Ászáftól kapta a gerendákhoz és kapukhoz a fát, katonái is dolgoztak (Neh 4,16–17).
Egy ismerősöm adóbevallásokat tölt ki, ha a megbízó másnak nem ajánlja fel az 1%-ot, akkor elkéri tőle egyházunk számára. Van olyan barátom, akit bátran kereshetek, ha az imaházban javításra szorul valami, vagy rászoruló családot kell támogatni. Hadd tegyék a jót, mert őket ez vezetheti a megtérés felé!
(Dani Zsolt)
Olvasmány: Neh 2,1–10
Minden szívből fakadó jótett közelebb vihet bennünket Istenhez, aki végül megragadja egész lényünket.
„Artahsasztá király uralkodásának huszadik évében a Niszán hónapban történt: bor volt előttem, fölvettem a bort, és odanyújtottam a királynak. Nem szoktam szomorú lenni előtte, 2ezért így szólt hozzám a király: Miért szomorú az arcod? Hiszen nem vagy beteg! Nem lehet ez más, csak a szív szomorúsága! Ekkor én nagyon megijedtem, 3és ezt mondtam a királynak: Örökké éljen a király! Hogyne volna szomorú az arcom, hiszen az a város, ahol őseim sírja van, rommá lett, és kapuit tűz emésztette meg! 4Akkor a király ezt kérdezte tőlem: Mit kívánsz tehát? [Én pedig imádkoztam a menny Istenéhez, 5majd ezt mondtam a királynak: Ha jónak látja a király, és ha méltónak tartod rá szolgádat, akkor küldj el engem Júdába, abba a városba, ahol őseim sírja van, hogy felépítsem azt!] 6A király így válaszolt, miközben a királyné mellette ült: Meddig tart az utazásod, és mikor térsz vissza? Mivel a király jónak látta, hogy elbocsásson engem, közöltem vele az időpontot. 7Majd ezt mondtam a királynak: Ha jónak látja a király, adasson nekem leveleket a Folyamon túli helytartókhoz, hogy engedjenek átutazni, amíg meg nem érkezem Júdába. 8Adasson egy levelet Ászáfhoz, a királyi erdők őréhez is, hogy adjon nekem gerendának való fát a templomnál levő erődítésnek meg a város falának a kapuihoz, és ahhoz a házhoz, ahova én megyek. A király megadta ezt nekem Istenemnek hozzám való jóakarata folytán. 9Amikor megérkeztem a Folyamon túli helytartókhoz, átadtam nekik a király leveleit. A király adott mellém a haderőből tiszteket és lovasokat is. 10Meghallotta ezt a hóróni Szanballat és Tóbijjá, az ammóni szolga, és nagyon rosszallották, hogy jött egy olyan ember, aki Izráel fiainak a javát keresi.”
Magyarázat:
Jeruzsálem újjáépítését nem mindenki tudta volna levezényelni: kellett hozzá bölcsesség, eltökéltség, vezetői tapasztalat, elhívás és odaszánás. Nehémiásban mindegyikből volt. De lehetősége is adatott, amely pozíciójából fakadt: az uralkodó pohárnokaként. Ismerte a királyi udvar működését, tudta, hogy ki miért felelős, milyen jelentősége van egy királyi levélnek. Nemcsak önmagát adta a küldetéshez, hanem a pozícióját, kapcsolatait, összeköttetéseit is. A nagy munkában számított azokra, akiknek volt hatalmuk és módjuk az építkezés támogatására: helytartóra, a királyi erdő őrére és a királytól kapott katonákra (Neh 2,7–9).
Isten adott nekünk kapcsolatokat, barátokat, anyagiakat, pozíciót, – az elkötelezett küldött ezeket küldetése sikerére használja fel. Nehémiás Ászáftól kapta a gerendákhoz és kapukhoz a fát, katonái is dolgoztak (Neh 4,16–17).
Egy ismerősöm adóbevallásokat tölt ki, ha a megbízó másnak nem ajánlja fel az 1%-ot, akkor elkéri tőle egyházunk számára. Van olyan barátom, akit bátran kereshetek, ha az imaházban javításra szorul valami, vagy rászoruló családot kell támogatni. Hadd tegyék a jót, mert őket ez vezetheti a megtérés felé!
(Dani Zsolt)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése