A FARIZEUS ÉS A VÁMSZEDŐ
Két ember imádkozni
Felment a templomba:
Szívük nem egyforma.
Az egyik gőgös, öntelt,
Csak magát dícséri;
Jól mondja, úgy véli.
A másik bűnét bánja,
Halk szava fájdalmas:
Légy, Isten, irgalmas!
Az első gyorsan végez,
Mint jött, úgy távozik,
Semmit sem változik.
A másik imádságát
Az Úr meghallgatja:
Nagy az ő irgalma.
Ha te is imát mondasz,
E példát ne feledd:
Valld meg sok vétkedet!
- Szak Antal,
1980.
Szüntelen imádkozzatok!
Kulcsold imára két
kezed,
Ha kezded a napot,
Az Úr egész nap úgy
vezet,
Ha szíved átadod.
Óh, áldd az Úrnak
szent nevét,
Ha délbe megpihensz,
Dússá lesz a szerény
ebéd,
Ha Ő vendéged lesz.
Zengj hálát szíved
mélyiben,
Mikor leszáll az est,
S az ÚR ölében
megpihen
A lélek és a test.
Ó, küldd imád az égbe
fel,
Ha kél a nap, ha
száll,
S az Úrtól nem
szakíthat el
Sem élet, sem halál.
Vargha Gyuláné
TOVÁBB
IMÁDKOZUNK
Távol
gyülekezet imádkozik.
Csillagos
afrikai égbolt
borul egyszerű
templomukra.
Énekük,
imádságuk áthatol
a sötétségen,
az éjszaka csendjén,
Át pásztoruk
kis hajlékáig,
ahol a
halállal vívódik
órák óta a
drága segítőtárs,
a kedves feleség.
Messze a
kórház és messze az orvos.
De a
gyülekezet imádkozik.
- Milyen erő a
hordozó imádság!
Harcban
pajzsunk, viharban sátorunk! -
Néha benéz egy
fehérhajú, tisztes
presbiter a
betegszobába.
Látja, hogy a
válság egyre tart,
és csak annyit
mond csendesen:
,Akkor -
tovább imádkozunk!’’
Ez ismétlődik
óráról órára.
Küzd a halállal a beteg.
Küzd az imádkozó gyülekezet.
S az első hajnali sugárral
megérkezik a felelet:
a láz alábbszáll hirtelen.
Megérkezik az igen és az ámen,
az élet és a győzelem.
Ilyen erő a
hordozó imádság!
Harcban pajzsunk, viharban sátorunk!
S bár a felelet néha késni látszik,
és mi lankadunk és roskadozunk,
mondjuk ki mégis csüggedetlen hittel,
mondjuk mi is távol testvéreinkkel:
,,Akkor - tovább imádkozunk!’’
Túrmezei
Erzsébet
 |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése