Áhítat

Napi áhitat

Ma Május 2. Hétfő, Zsigmond napja van.

Minden gyereket egyformán?

Hét témája: Mindenki munkálkodik

Olvasmány: 1Móz 17,15–22

Szeress minden gyermeket, de egyénre szabottan! Ha felnőtt vagy, hasonló elven neveld is őket!

„Azután ezt mondta Isten Ábrahámnak: Szárajt, a feleségedet ne nevezd többé Szárajnak, hanem Sára legyen a neve! Mert megáldom őt, sőt fiút adok tőle neked; megáldom őt, és népek támadnak belőle, népek királyai származnak tőle. Ábrahám arcra borult, de nevetett, és azt mondta magában: Százesztendős embernek lehet-e gyermeke? Vagy Sára kilencven éves létére szülhet-e? És ezt mondta Ábrahám az Istennek: Bárcsak Izmael életét oltalmaznád! De Isten ezt mondta: Nem! Sára, a feleséged szül neked fiút, akit Izsáknak fogsz nevezni. Szövetségre lépek vele is, örök szövetségre, meg utódaival is. Izmael dolgában is meghallgatlak: megáldom őt, és nagyon megszaporítom és megsokasítom utódait. Tizenkét fejedelmet fog nemzeni, és nagy néppé teszem. De szövetségre csak Izsákkal lépek, akit Sára egy esztendő múlva szül neked. Amikor Isten befejezte beszédét, eltávozott Ábrahámtól.”

Magyarázat

A címben feltett kérdésre a válasz: minden gyereket egyformán szeretni kell, de nem egyformán kell őket szeretni. Mindegyiket másként kell! Mindet a neki megfelelő módon. Ugyanez igaz a velük való munkára, vagyis nevelésükre is.
Az élet Istentől származik. Mindegyik. Az ördög életet adni nem tud, csak eltorzítani. Az élet lehet kikényszerített, kierőszakolt is, mégis hordozhatja Isten ajándékát. Mert az élet eredendően és végső soron maga Isten. A mi célunk ezért nem lehet más, mint hogy a saját, illetve a ránk bízottak élete ne hozzon szégyent rá, sőt, dicsőséget hozzon nevére. Hogy milyen módon? Egy biztos: nem egyformán. Hajlamosak vagyunk példaadás helyett tervezni a gyerekeink jövőjét. Így nem életelveket, hanem földi célokat hagyva rájuk. Nem azt bemutatva, hogyan kell Isten gyermekének Istennek engedelmeskedve élnie, hanem hogy a mi családunk hogyan gyarapodhat (hírben, vagyonban, rangban stb.). A családunkra szeretnénk dicsőséget hozni, végső soron a saját nevünkre.
Csakhogy családunk minden tagja Isten tulajdona. Teremtettsége vagy már megváltottsága okán. Valakivel tervei pedig a tulajdonosának lehetnek.
Rosszat kért Ábrahám? Mint apa, nem. De Istennek fontosabb volt, hogy megértesse: céljai csak neki lehetnek az apa fiaival.

(Szommer Hajnalka)