Ma Április 22. Péntek, Csilla, Noémi napja van.
Botránkoztatást elkerülő áldozatok
Hét témája: Máté evangéliuma
Olvasmány: Mt 17,22–27
Néha érdemes lemondani
vagy áldozatot hozni azért, hogy embertársaid veled kapcsolatban ne akadjanak
fenn.
„Amikor újra együtt voltak Galileában, így
szólt hozzájuk Jézus: „Az Emberfia emberek kezébe adatik, megölik,
de a harmadik napon feltámad.” Ekkor igen elszomorodtak. Amikor
Kapernaumba értek, odamentek Péterhez azok, akik a templomadót szedték, és
megkérdezték tőle: „A ti mesteretek nem fizet templomadót?” „De
igen” - felelte. Amikor bement a házba, Jézus megelőzte, és így szólt: „Mit
gondolsz, Simon, a földi királyok kiktől szednek vámot vagy adót: fiaiktól-e
vagy az idegenektől?” Miután így felelt: „Az idegenektől”, Jézus ezt
mondta neki: „Akkor tehát a fiak szabadok. De hogy ne botránkoztassuk meg őket, menj a tengerhez, vesd be a
horgot, és fogd ki az első halat, amely ráakad. Amikor
felnyitod a száját, találsz benne egy ezüstpénzt, vedd ki, és add oda nekik
értem és érted.”
Magyarázat
Jézus megbotránkoztatta kortársait. Küldetése és az igazság
kérdésében soha nem kötött kompromisszumot. A szombatnappal kapcsolatos
szabályok megszegésével például gyakran felháborította korának vallási
vezetőit. Más kérdésekben viszont hajlott arra, hogy engedjen az elvárásoknak.
A templom az Isten háza, vagyis Atyjának háza, tehát Jézusé is. Egy atya sem szed adót a gyermekétől. Persze ezt a kortársak közül kevesen értették és hitték el. Jézus számukra ugyanolyan embernek számított, mint minden más zsidó, akiknek kötelező volt 20 éves kor felett kétnapi munkabérnek megfelelő adót fizetniük. Hogy Jézus ne botránkoztassa meg az embereket, ezért inkább befizeti a templomadót.
Nekünk is fontos, hogy lássuk, melyek azok a kérdések, területek, ahol nem köthetünk kompromisszumot, ahol ragaszkodnunk kell hitvallásunkhoz, gyakorlatunkhoz, hagyományunkhoz, valamint látnunk kell azt, hogy hol érdemes a kapcsolatok érdekében engedni véleményünkből, és akár áldozatokat is hozni ennek érdekében. Sajnos néha kompromisszumot kötünk ott, ahol nem szabadna, és megkeményítjük magunkat ott, ahol engednünk kellene. Csakis Isten adhat bölcsességet az egyes helyzetekben.
A templom az Isten háza, vagyis Atyjának háza, tehát Jézusé is. Egy atya sem szed adót a gyermekétől. Persze ezt a kortársak közül kevesen értették és hitték el. Jézus számukra ugyanolyan embernek számított, mint minden más zsidó, akiknek kötelező volt 20 éves kor felett kétnapi munkabérnek megfelelő adót fizetniük. Hogy Jézus ne botránkoztassa meg az embereket, ezért inkább befizeti a templomadót.
Nekünk is fontos, hogy lássuk, melyek azok a kérdések, területek, ahol nem köthetünk kompromisszumot, ahol ragaszkodnunk kell hitvallásunkhoz, gyakorlatunkhoz, hagyományunkhoz, valamint látnunk kell azt, hogy hol érdemes a kapcsolatok érdekében engedni véleményünkből, és akár áldozatokat is hozni ennek érdekében. Sajnos néha kompromisszumot kötünk ott, ahol nem szabadna, és megkeményítjük magunkat ott, ahol engednünk kellene. Csakis Isten adhat bölcsességet az egyes helyzetekben.
(Merényi Zoltán)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése