NE ZÁRD KI
Ha szobádat elsötétíted,
még mozgásod is tétova.
A lelke is keserű annak,
kinek sötét az otthona.
S ha szíved ablakán leng a bűn
elsötétítő függönye,
az is gonddal, keserűséggel
és démonokkal lesz tele.
Ne zárd ki Jézust életedből.
Boldogság ott lehet csupán,
hol a Világ Világossága
tűz be a szívek ablakán.
Bódás János
MOST IS A ’’TELJES DÉL’’ FELÉ!
Hajnalom, Jézus, Utam,
Énekem!
áldalak, hogy
felragyogtál nekem,
új élet ezertitkú
reggele!
Indulhattam a ’’teljes
dél’’ fele
sugaras, boldog
hajnali úton!
Lehet az is rögös, nehéz,
tudom.
Lehet az is fárasztó,
meredek.
Fedhetik fénylő egét
fellegek.
De a felhők mögött is
ott a nap,
és újra áttörnek a
sugarak.
Nappal is gyötörhetnek
szenvedések.
Jaj, a botlások! Jaj,
az elesések!
Ha rám nem ragyog
bocsánatod fénye,
botladozó lábam célt
sosem érne.
Elborítaná az ítélet
árnya,
és az éjszaka
sötétsége várna.
De fényed elűzi az
árnyakat,
s új szolgálathoz új
erő fakad,
hiszen Te győztél
éjszakám felett!
Megyek a ’’teljes
dél’’ felé veled.
Túrmezei
Erzsébet
MILYEN EGYSZERŰ!
Milyen egyszerű,
csak egy kattanás
és fényben úszik
az egész lakás.
Rejtett huzalon
áramló erő
egy kis lámpából
tündöklik elő.
Szakadatlanul
árad a Lélek,
hol nem gátolják
rút szenvedélyek.
Milyen egyszerű:
csak hit és remény
legyen szívünkben,
s átölel a fény.
Gerő Sándor
ÁTRAGYOG-E RAJTUNK?
Benéz a nap a templomablakon.
Átragyog a színesruhájú
tizenkét férfialakon.
Tarka foltokat vet a padsorokra,
s a kisfiúra édesanyja mellett.
Az nézi egyideig álmélkodva
a szép mozaik templomablakot,
a tizenkét sugárzó alakot.
Aztán kérdez, legrosszabkor talán.
Megkérdi: ,,Kik azok, édesanyám?’’
Tart még az igehirdetés.
Édesanyja csak arra figyel.
S a kis kérdezőt súgva, hirtelen
egyetlen szóval csendesíti el:
,,Keresztyének!’’
S hangzik tovább a prédikáció,
szól az orgona, zeng az ének.
,,Gyerekek!’’ - vetődik fel
hittanórán
néhány nap múlva váratlan a kérdés:
,,Milyen emberek a keresztyének?
Ki mondja meg nekem?’’
S a kis csapat nagy igyekezettel
töri a fejét a feleleten.
Aztán egy kisfiú jelentkezik.
- Tanítója ilyen feleletet
egyhamar újra aligha kap. -
,,A keresztyének olyan emberek,
akiken átsüt a nap!’’
Milyen gyermeki, igaz felelet!
Lehet-e annál drágább feladat,
mint hogy rajtad, rajtam,
mindegyikünkön
átsüssön-ragyogjon a Nap?!
Átragyogjon sötét világba,
és beragyogjon sötét szíveket!
Nem, ennél szebb feladat nem lehet!
Kísérjen hát egyre a kérdés
tovatűnő évek alatt:
Átragyog-e, átsüt-e rajtad,
átragyog-e rajtam a Nap?!
Túrmezei Erzsébet
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése