2016. április 29., péntek

Napi áhítat



Ma Április 30. Szombat, Katalin, Kitti napja van.

Az Úr mindenkinek ad lehetőséget


Hét témája: Máté evangéliuma
Olvasmány: Mt 20,1–16

Ha Isten felfogadott a szolgálatába, akkor sosem fogod értelmetlennek látni az életed.

„Hasonló a mennyek országa a gazdához, aki korán reggel kiment, hogy munkásokat fogadjon a szőlőjébe. Miután megegyezett a munkásokkal napi egy dénárban, elküldte őket a szőlőjébe. Amikor kiment kilenc óra tájban, látta, hogy mások is állnak a piacon tétlenül,és ezt mondta nekik: Menjetek ti is a szőlőbe, és ami jogos, megadom nektek. Azok pedig elmentek. Ismét kiment tizenkét óra körül és délután három óra tájban, és ugyanígy tett.Amikor pedig késő délután öt óra tájban is kiment, még mindig talált ott álldogálókat, és megkérdezte tőlük: Miért álltok itt egész nap tétlenül? Azok pedig így válaszoltak: Mert senki sem fogadott meg bennünket. Erre ezt mondta nekik: Menjetek ti is a szőlőbe! Miután pedig beesteledett, ezt mondta a szőlő gazdája a vincellérjének: Hívd elő a munkásokat, és fizesd ki a bért, az utolsókon kezdve az elsőkig. Ekkor jöttek azok, akik öt óra tájban álltak munkába, és kaptak egy-egy dénárt. Amikor azután az elsők jöttek, azt gondolták, hogy többet kapnak, de ők is csak egy-egy dénárt kaptak. Amikor átvették, zúgolódni kezdtek a gazda ellen, és ezt mondták: Ezek az utolsók egy órát dolgoztak, és egyenlővé tetted őket velünk, akik az egész nap terhét hordoztuk, és szenvedtünk a hőségtől. Ő pedig így felelt egyiküknek: Barátom, nem bánok veled igazságtalanul: Nem egy dénárban egyeztél-e meg velem? Vedd, ami a tied, és menj el. Én pedig az utolsónak is annyit akarok adni, mint neked. Hát nem szabad-e nekem azt tennem a javaimmal, amit akarok? Vagy a te szemed azért gonosz, mert én jó vagyok? Így lesznek az utolsókból elsők, és az elsőkből utolsók.”

Magyarázat

A megállapodás szerint minden munkás azonos „bért” kap, amely mindenképpen a gazda nagyvonalúságára utal. Gondolj a „János három tizenhat”-ra!
Az elszámolás alkalmával kezdődnek a problémák. Látják ugyanis a munkások, hogy mindenki „tényleg” egyforma fizetést kap. Akik kora gyermekkoruk óta ott voltak és robotoltak a szőlőben, úgy gondolták, nekik több járna, mint a „délutánosoknak” (például a „jobb” latornak!).
Engem 12 éves koromban indított el a Lukács 2,41–52-ben olvasható igeszakasz a „keskeny úton” az Úr szőlőskertje felé. – Hálás szívvel mondom, hogy sosem ébredtek bennem olyan gondolatok, mintha nekem fényesebb aranykorona járna majd a mennyországban, mint másoknak.
Túrmezei Erzsébet költőnő egyszer a gyülekezetünkben szolgált. Bizonyságtételét azzal fejezte be, hogy neki teljesen elég lenne egy kicsiny zug is az égi Jeruzsálemben, ahonnét ő majd örökké szemlélheti a drága Pásztort, Jézus Krisztust.
„Barátom!” – Azt gondolod, igazságtalanul bánik veled a Gazda? – Mert hogy neked annyi tehertételt kell hordoznod öregkorodban! És a gyászesetek! És az anyagi nehézségek! Meg hogy te egész életedben az „utca” árnyékos oldalán éltél?!
És arra már nem is emlékszel, milyen volt ott ácsorogni a munkapiacon – elveszetten, tétlenül, reménytelenségben? – Dicsőítsd Szabadítódat!
(Gerzsenyi Sándor)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése