A LEGNAGYOBB CSALÁD
Ismertem egy kínzott embert.
Árva volt szegény.
Evezőjét vesztett bárka
a lét tengerén.
Édesanya nem ölelte,
Nem féltette őt.
Apai szív nem sugárzott
Szívébe erőt.
Űzött vadként kóborolt, mint
Egy halálra szánt,
Míg egy csöndes estelen egy
Ház előtt megállt.
Apró otthon ablakából
Ének hangja szólt,
Megragadta ott az úton
Búsan baktatót.
Majd behívta és bevonta.
Félve engedett.
Ige mellett volt együtt egy
Kis gyülekezet.
Fájó szívét megragadta
Isten szent szava.
Üdvösségben részesült ott
Akkor éjszaka.
És ki addig hontalan volt,
Otthonra talált.
Anyja helyett anyát kapott,
Testvért és apát.
Mert család az Úrnak népe,
Szent és drága nép:
Földre szállott szép mennyország,
Üdvös menedék!
Gerzsenyi Sándor
SZERETNÉK
ÉNEKELNI NÉKED
Szeretnék énekelni Néked,
Uram, nyisd meg ajkamat,
hogy szent legyen mindig az
ének,
amely szívemből felfakad.
Hadd zengjem, el, hogy százszor áldott
keresztednél ki megpihen,
hadd zengjem el, hogy megtalált ott
s békére lelt az én szívem.
Szeretném énekelni másnak
hogy Néked énekelni jó,
hogy életünk bús lázadás csak,
míg el nem ér az égi Szó.
Azt zengeni, a Szót a Szódat,
mely életet adott nekem!
Szeretnék énekelni Rólad
halálig engedelmesen.
Szeretnék énekelni Néked
folyton, ameddig itt leszek,
szeretnék hangot adni, szépet,
mikor lelkemhez ér Kezed.
Füle Lajos
NEM
ÉNEKELTEM
Múlik az óra, közeleg az éjjel.
Nincs készen semmi; minden
szerteszéjjel.
A késő munka fáj; nyomja a lelkem
a bűntudat, hogy ma sem énekeltem.
S így jön el, tudom, az utolsó este!
A Halál ott áll ajtóm előtt lesbe.
A munkát roskadt vállal
földre ejtem, nem énekeltem!
Vajas Klára
JÉZUS KRISZTUS
KÖZELSÉGE
Boldog remény, visszatérsz
majd,
nem hagysz árván idelent,
hamarosan új éneket
zeng majd ajkunk odafent.
Szívünk tiszta kívánsága
lesz életünk boldogsága!
Ott már nem lesz nyomorúság,
nem lesz sírás, fájdalom.
Krisztus áldott közelsége
a legdrágább nyugalom!
A szívekben boldogság:
az Örökkévalóság!
Imádattal énekel majd
Isten minden gyermeke:
Krisztus vérén megváltott nép:
hívők boldog serege.
Ennél nagyobb öröm nincs:
amit Ő ad, drága kincs!
franciából
„Ó
NE MENJ ELŐLEM, JÉZUS’’
Melodráma Fanny Crosby vak énekköltő emlékére
Akit a bűnei üldöznek,
fáradt, csalódott, én
vagyok;
agyonhajszoltan,
meggyötörten
a bűneim elől futok.
A pihenőhely mindig
messzebb,
és szűkül a látóhatár,
saját erőmből el nem
érem,
barátaimat bármint
kérem,
kiáltozásom,
könyörgésem
pusztába hulló szó
csupán...
Nincs is segítség,
nincs talán...
De eljöttem az Ige
mellé,
egy Moody-utód
prédikál,
s e meghitt, szép
gyülekezetben
egy ének úgy szívem
talál.
„Jézus, Jézus, kiáltok
hozzád,
nekem is add
kegyelmedet!”
Imádságom lett ez az
ének,
a terem is beleremeg.
Kisgyermek, ifjú,
feleség, férj
együttes imádsága ez;
nemcsak másnak, nekem
is, Jézus,
nekem is add
kegyelmedet!
A megváltott nép közös
kincse,
ajándéka lett
mindenütt
ez az ének, -
Grönlandon zendül,
s a Tűzföldre is jön
velünk.
Nincs korlát, szárnyal
szabad hangon,
minden nyelv vallja:
Jézusunk
Úr, az Atya akaratára,
Ki által hozzá
eljutunk...
Crosby Fanny
legnépszerűbb és
legszebb éneke ez
marad,
add tovább, testvér,
te is, buzgón,
az Úr neked kegyelmet
ad.
Kárász
Izabella
NÉKED
ÉNEKLEK
Terólad zengek,
Néked éneklek,
Hozzád repüljön
Dala szívemnek.
Mert szereteted
Mindig csak éltet
Nem lehet soha
Feledni Téged! -
Te voltál mindig
És Te is maradsz
Uram, Királyom
Itt a Nap alatt!
Nem tudok másra
Én gondolni ma,
Jóságos szíved
Bennem az ima.
Hallgasd meg esdő
Gyenge fohászom:
Áldassál mindig
Uram, Királyom!
Mások talán még
Szebben beszélnek,
Az én lelkemből
Ennyi az ének!
Az én lelkemből
Ennyi az ének -
Ezzel szeretlek -
Ezzel dicsérlek...
Kárász
Izabella
ÉNEKELJETEK AZ ÚRNAK!
Énekeljetek az Úrnak
új éneket népei!
Csodálatosak és dicsők
Istenünknek tettei.
Jobbja nagy segedelem,
Szent keze jó védelem.
Nyilvánvalóvá lett az
Úr
szabadító ereje,
Mindennemű
szükségünkben
megsegítő nagy neve.
Igazságát ismerik
népei, és tisztelik.
Kegyelméről emlékezik
nem feledi hűségét,
Izráelnek háza Tőle
várja szent örökségét.
Szabadítását látva,
mind e világ imádja.
Vígan énekelj az Úrnak
Te egész föld,
szerteszét!
Harsogjátok örvendezve
végtelen szeretetét.
Énekelve zengjetek:
tisztességet tegyetek!
Zengedezzetek az Úrnak
lágydallamú hárfával,
dicsőítsétek az Urat
énekesek karával.
énekeljetek neki:
ti megváltott népei!
Harsanjon meg
trombitátok,
kürtnek szava
zendüljön.
Ajkatokon dícséret és
hálaadás csendüljön.
Királysága sohasem
gyengül, és nem múlik
el.
A tengerek is
zúgjanak,
és lakói ezt mondják:
dicső az Úr
mindörökké!
Hullám, hab is
suttogják.
Hirdessétek, emberek:
Isten örök szeretet.
Folyóvizek
tapsoljatok,
örvendjenek a hegyek:
mert eljön az Úr, a
király,
s ítéli a népeket.
Méltányos lesz és
igaz:
dicsőség, az Úr igaz!
Énekeljetek az Úrnak
Új éneket kedvesen,
Vígasságtevő
szerszámmal
Kísérjétek lelkesen!
Haraszti
Sándor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése