Ma Április
24. Vasárnap, György napja van.
Mindenkit megtartó szeretet
Olvasmány: Mt 18,11–14
Isten azt akarja, hogy senki ne kallódjon el. És mindent meg is tesz ezért rajtad keresztül.
„(„Mert az Emberfia azért jött, hogy megmentse, ami elveszett.) 12Mit gondoltok? Ha egy embernek száz juha van, és eltéved közülük egy, nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a hegyekben, és nem megy-e el megkeresni az eltévedtet? 13Ha azután megtalálja, bizony mondom néktek, jobban örül neki, mint annak a kilencvenkilencnek, amelyik nem tévedt el. 14[Ugyanígy a ti mennyei Atyátok sem akarja, hogy elvesszen egy is e kicsinyek közül.]”
Könyörögjünk, hogy éneklésünk legfőbb célja az Úr tetteiről való tanúskodás lehessen!
(Zsolt 98,1–6)
Magyarázat:
Ülök az imaházban a megszokott helyemen. Úrvacsorázott a gyülekezet. A záróének előtt-alatt – fejben – „népszámlálást” tartok. Ki hiányzik e szép napon? És vajon miért? – „Az Úr nem akarja, hogy egy is elvesszen!”
Akik itt lehettünk, hány eltévedt (elmaradt) juhot fogunk a következő héten megkeresni, meglátogatni? A „baptifont” is lehetne erre használni.
De mi lesz azzal a testvérrel, akinek „nincs embere”? (Jn 5,7) – Aki senkinek sem hiányzik?! Akire netán úgy gondolok, hogy talán jobb is, hogy nincs itt. Mennyire megsértett a múltkor! „Belebégetett” az életembe. Fel akart öklelni. És nem kért bocsánatot azóta sem. – Akinek annyira hiányzik, majd utánamegy!
Földi küldetése végén az Emberfia így közölte velünk akaratát: „Menjetek el!” – Nemcsak az újakért, hanem a „régiek” érdekében is. Az Úr ugyanis nem akarja, hogy egy is elvesszen. Sőt! Azt akarja, hogy egy se vesszen el!
Ne légy személyválogató! Jézus szeretete nemcsak megváltó irgalom, hanem megtartó kegyelem is egyúttal.
Mi lesz veled, ha te is megbotlasz, netán elesel, és nem lesz, aki lehajoljon hozzád, nem lesz, aki fölemelne?! Hiszen még az ő tanítványai is „mind elhagyták őt és elfutottak”(Mt 26,56).
(Gerzsenyi Sándor)
Olvasmány: Mt 18,11–14
Isten azt akarja, hogy senki ne kallódjon el. És mindent meg is tesz ezért rajtad keresztül.
„(„Mert az Emberfia azért jött, hogy megmentse, ami elveszett.) 12Mit gondoltok? Ha egy embernek száz juha van, és eltéved közülük egy, nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a hegyekben, és nem megy-e el megkeresni az eltévedtet? 13Ha azután megtalálja, bizony mondom néktek, jobban örül neki, mint annak a kilencvenkilencnek, amelyik nem tévedt el. 14[Ugyanígy a ti mennyei Atyátok sem akarja, hogy elvesszen egy is e kicsinyek közül.]”
Könyörögjünk, hogy éneklésünk legfőbb célja az Úr tetteiről való tanúskodás lehessen!
(Zsolt 98,1–6)
Magyarázat:
Ülök az imaházban a megszokott helyemen. Úrvacsorázott a gyülekezet. A záróének előtt-alatt – fejben – „népszámlálást” tartok. Ki hiányzik e szép napon? És vajon miért? – „Az Úr nem akarja, hogy egy is elvesszen!”
Akik itt lehettünk, hány eltévedt (elmaradt) juhot fogunk a következő héten megkeresni, meglátogatni? A „baptifont” is lehetne erre használni.
De mi lesz azzal a testvérrel, akinek „nincs embere”? (Jn 5,7) – Aki senkinek sem hiányzik?! Akire netán úgy gondolok, hogy talán jobb is, hogy nincs itt. Mennyire megsértett a múltkor! „Belebégetett” az életembe. Fel akart öklelni. És nem kért bocsánatot azóta sem. – Akinek annyira hiányzik, majd utánamegy!
Földi küldetése végén az Emberfia így közölte velünk akaratát: „Menjetek el!” – Nemcsak az újakért, hanem a „régiek” érdekében is. Az Úr ugyanis nem akarja, hogy egy is elvesszen. Sőt! Azt akarja, hogy egy se vesszen el!
Ne légy személyválogató! Jézus szeretete nemcsak megváltó irgalom, hanem megtartó kegyelem is egyúttal.
Mi lesz veled, ha te is megbotlasz, netán elesel, és nem lesz, aki lehajoljon hozzád, nem lesz, aki fölemelne?! Hiszen még az ő tanítványai is „mind elhagyták őt és elfutottak”(Mt 26,56).
(Gerzsenyi Sándor)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése