Keresztény versek

Szeretném megköszönni 

Szeretném megköszönni a kezem

Úgy, hogy mindig a Te dolgod tegyem.

Megköszönni, Uram, a lábam,

Úgy, hogy járjak mindig világosságban.

A szememet… hogy mindig rád figyeljek,

És gyönyörűséget csupán Nálad leljek.

A fülemet, hogy Téged hallgassalak,

Hiszen a juhok hangjáról ismerik Pásztorukat.

A nyelvemet… egyedül Téged áldjalak,

A te szavadat szólja ez ajak…

Mindent köszönök… a szívemet,

örömöm, könnyem, betegségem s egészségemet.

- Azt, hogy vagyok s Nálad maradhatok,

És jóságodért hálát adhatok.

Köszönöm, Atyám, a hófehér lelket,

Amit a kereszt alatt mindenki meglelhet.

Legyen már Tied egész életem,

Legyen tied testem, lelkem, mindenem

Legyen szívem templom… legyen áldozat,

Az égi tüzet, Uram, te magad add.

Égjen el rajta minden, mi enyém,

Ne is létezzek többé már én,

Csak Krisztus - bennem s mindenemben

A kézben, lábban, fülben, szemekben,

A tettben, életben és beszédemben

Minden az Övé, hála nevének,

Övé legyen egészen minden hívő élet.

(Balogh Debóra füzetéből, Kolozsvár)

Örök célok Urához 

Úristenünk, a mindenség a várad,

És trónusod a világegyetem!

Őrgondod fénye egyaránt elárad

Csillagbolygókon s atomszemeken.

Árnyék mérhetetlen lényedhez nem érhet,

Fényvégtelenben élsz hitünk felett!

Te vagy a mindent osztó Egy-ígéret.

A teljesülés és a végezet!

Mindent istenerőd munkája rendez,

Mi az átfoghatatlan űrben ing.

Örök céloddal szüntelen teremtesz

És új halálra szólítasz megint!

Szentlelked öntudatlan munkatársa

Minden világtest és minden atom. –

Minden Tiéd – és semmi sincs hiába –

Te örök kezdő s végző irgalom!

Krüzselyi Erzsébet

(Hozsannázó napok, I. kötet, 9.old)

Dicséret 

Meghódolok Uram előtted.

Hatalmad látom, ismerem.

Neked köszönhetem, hogy lettem:

Te vagy teremtő Istenem.

Neked köszönhetem hogy élek,

s ezer halálos buktatón

nem vesztem el, - hiszen Te voltál

megtartóm és oltalmazóm.

S mert az ördög zsákmánya lettem,

és veszni tért az életem,

- hogy megszerezd, - a véred árán

megváltóm is lettél nekem.

Áldásodat meg nem becsültem,

eltaszítottam kezedet,

Te türelmesen csak megáldasz,

mert jóság vagy és szeretet.

Vigasztalás az is, ha méltán

meg-megdorgálsz, s ha néha versz,

mert bíztat a hit: gyermekednek

tekintesz, s mint Atyám, nevelsz.

S ha majd az életem kialszik,

nem zár pokol, se sírhalom.

Tenálad vár az üdv, az élet,

mert Irgalom vagy, Irgalom.

Bódás János

(Hozsannázó napok I. kötet 56.old)

Az egek beszélik

Az egek beszélik Isten dicsőségét,

A fényes csillagok hirdetik hatalmát.

Halld a tavaszesti lágy szellő zenéjét,

Halld a csalogányok, a pacsirták dalát,

Halld csak: zsong az erőd, halld: csobog a patak,

Ujjongva trilláznak a dalos madarak.

Ó, mennyi édes hang hullámzik szerteszét,

S hirdeti az Isten örök dicsőségét!

Az egek beszélik… Ember, te legdicsőbb

Műve az Istennek, te se maradj néma!

A te hangod zengjen, harsogjon legelsőbb!

Zengtél-e háladalt, mikor ébredtél ma?

Halld: zizeg a fűszál, susog a falevél,

Halld, zúg hegyen-völgyön az átnyargaló szél,

Halld a szép természet ezer édes hangját,

Hirdetik az Isten végtelen hatalmát.

Az egek beszélik… Ember! Értelemmel,

Bölcsességgel áldott meg téged az Isten.

Minden teremtménye fölé téged emelt,

Nálad tökéletesebb lény a földön nincsen.

Isten gyermeke vagy! Ujjongjon a szíved!

Szárnyaljon ég felé hálatelt éneked!

Zsoltárt zengjen ajkad, dicsérd Isten nevét,

Erejét, hatalmát, végtelen kegyelmét!

Soós Sándor (Antal Ilona versgyűjteményéből, Szigetszentmiklós, 1972)