2016. április 22., péntek

Napi áhítat







Ma Április 23. Szombat, Béla napja van.


Mennyei mértékegység


Hét témája: Máté evangéliuma
Olvasmány: Mt 18,1–10
Amikor olyan egyszerűen hiszel és mozogsz, mint egy gyermek, akkor megérkeztél Isten országába.
„Abban az órában odamentek a tanítványok Jézushoz, és megkérdezték tőle: „Ki a nagyobb a mennyek országában?”  Jézus odahívott egy kisgyermeket, közéjük állította,  és ezt mondta: „Bizony, mondom néktek, ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, nem mentek be a mennyek országába.  Aki tehát megalázza magát, mint ez a kisgyermek, az a nagyobb a mennyek országában.  És aki befogad egy ilyen kisgyermeket az én nevemben, az engem fogad be.  Aki pedig megbotránkoztat egyet e kicsinyek közül, akik hisznek bennem, jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakába, és a tenger mélyébe vetik.  Jaj a világnak a botránkozások miatt! Mert szükséges, hogy botránkozások történjenek, de jaj annak az embernek, aki megbotránkoztat.”  „Ha a kezed vagy lábad botránkoztat meg téged, vágd le, és dobd el magadtól: jobb neked ha csonkán vagy sántán mégy be az életre, mint ha két kézzel vagy két lábbal vettetel az örök tűzre.  Ha pedig a szemed botránkoztat meg téged, vájd ki, és dobd el magadtól: jobb neked, ha félszemmel mégy be az életre, mint ha két szemmel vettetel a gyehenna tüzére.”  „Vigyázzatok, hogy egyet se vessetek meg e kicsinyek közül, mert mondom nektek, hogy angyalaik mindenkor látják a mennyben az én mennyei Atyám arcát.

Magyarázat

A tanítványokat folyamatosan foglalkoztatta a kérdés, ki a legnagyobb közülük. Tudjuk, hogy még az utolsó vacsoránál is előkerült ez. Azt gondolhatnánk, hogy velünk ez nem fordulna elő, hogy mi nem vagyunk ilyen hatalommániásak, mint a tizenkét apostol. Pedig ha igazán őszinték vagyunk, tetten érjük hatalmi harcainkat a családban, a munkahelyeken, és gyakran sajnos a gyülekezetekben is. 
Jézus itt is meglepő választ ad a tanítványok felvetésére. Talán arra számítottak, hogy beszél majd a hithősökről, nagy emberekről, akik valamit már elértek az életben. Ehelyett egy kisgyermeket állít eléjük példaként, aki bizonyára még semmi nagy dolgot nem tett. Sőt még eggyel visszább is lép a kérdésben, hiszen a tanítványok meg sem kérdőjelezték azt, hogy ők már a mennyek országán belül lennének. Jézus szerint ha nem lesznek olyanok, mint a kisgyermek, be se mennek oda. 
Vajon mit tanulhatunk egy kisgyermektől? A legfontosabbat, az alázatot. Egy gyermek még függőségi viszonyban él. Függ a szüleitől, nélkülük elveszett. Felnőttként gyakran gondoljuk, hogy mi már nem szorulunk segítségre, hogy önállóak vagyunk. Pedig ugyanúgy Istentől függ az életünk. A gyermeknek nincsenek még elért eredményei, ezért nincs mire büszkének lennie.
Jézus szavai óvatosságra is intenek bennünket, mikor túlzottan elbizakodottak lennénk saját üdvösségünk tekintetében.

(Merényi Zoltán)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése