Keresztény énekek

Hozzád jövök…

E   H A       E      H      A

Hozzád jövök, én Megváltóm.

  F#     E        A            H

Meghajlok előtted hódolok.

E   H A       E      H      A

Vedd életem, és mindenem,

  F#     E        A            H

múltam és jövőm Tiéd legyen.

  F#       E                     A               

Véred mosson meg engem,

  F#        E          A               

tisztítsa meg a lelkem.

  F#       E                     A                         H

Szívem mint fészkéről a sas madár felszáll.

             E     H        A    E  H      A

 Refr.: Te vagy az Úr, és a Király

  C#    H    A                   F#           A            H

 Jöjj és vezess, ahol Szent Szellemed jár.

  E     H        A    E  H      A

 Te vagy az Úr. Én Istenem
C# H   A               F#               A            H
követlek  //:ahol Te vagy én ott leszek.://

Jelenléted…

      G  D   Am     C                              G  D    Am C

Jelenléted erőt ad nekem.  Jelenléted Uram Istenem.

      G  D       Am       C              Em    Hm   Em       Hm

Jelenléted itt van lakhelyem, hol megérintesz kegyelmeddel.

     C     G/H     Am    C       D           G

Sziklád rejtekében. Szent Jelenlétedben

   

  Em                             C                Am        D G

    Hadd járjak ott, hol a nagy folyó sem áraszt majd el.

        D     Em                      C                Am        D G

    Hol a lábam sziklán áll. Ó rejts el ott , hol a perzselő tűz nem éget meg.

                               D

    Ahol Te vagy Atyám.

 

 Em                              C                Am        D G

Hadd járjak ott, hol a gonosz karja nem ér majd el.

      D     Em                        C                Am        D G

Hol a szent vér árad rám. Ó rejts el ott , hol a sötétség sem rémiszt engem,

                        D

Ahol Te vagy Atyám.

Látni fogom

Capo3

                  Em                                  C                            em                     C

1.    Vajon így van még? Hogyha néped kér, megnyílik az ég, hatalmad
                    D                     C                       G    D em C
elé. Én elhiszem és teljes szívvel a tiéd vagyok.

Vajon így van még? Hogyha néped kér, a vak látást nyer, a holt újra él. Én elhiszem és teljes szívvel a tiéd vagyok.

              G                D                   em                C     G      D                        

 Refr.: Látni fogom, ahogy átformálod a világot, látni fogom, ahogy a
       em                  C        G      D          em                    C               G
te népedet használod. Látni fogom, hozzád rohanok, a tiéd vagyok,
D         em   C
tiéd vagyok.

2.    Igen így van még, ha fel áll a nép, igazságodban jár, és tüzedben ég, megtört szívűek, újjá születnek, megváltoztatod, történelmünket. Én elhiszem és teljes szívvel a tiéd vagyok, tiéd vagyok. Refr.: Látni fogom…

              G                D                   em                C     G      D                        

3. Szent az Úr neve, Szent az Úr neve, Szent az Úr neve, Szent az Úr neve. Refr.: Látni fogom…

Keresztény versek

INDULJ! 

Indulj el akkor is, ha utad

Mélységbe fut s homályba vész.

A ,,fönt’’ s a ,,lent’’ csupán fogalmak.

Lépj bátran, és előre nézz!

Indulj el akkor is, ha társad

Nem volna más már, csak az Úr.

A tőle kapott hivatásod

Hűen végezd s hibátlanul!

Indulj el akkor is, ha csapdát

Sejdít az úton ösztönöd.

Bizalmad meg ne törjön csalfa

Júdások s Péterek között!

Indulj el akkor is, ha hangos

Farkas-falkák vesznek körül.

Vesd koncul inkább dölyfös éned,

Minthogy hited hagyd hűtlenül!

Indulj el akkor is, ha holló

Kering már Golgotád felett.

Lényed nem lesz enyészet étke;

Szent húsvétod elérkezett!

Indulj csak bátran! Messiásod

Győzött halálon s poklokon.

Emeld a homlokod magasra.

Hív a napfényes hegyorom!

Gerzsenyi Sándor

JÓNÁS    

Jónás érti mindazt jól,

Amit az Úr néki szól,

Ninivébe küldi el,

S Jónás más hajóra lel.

De az Úr szól: ,,Nem erre,

Társis felé ne menj le!"

Hullám hátán a hajó -

menekülni volna jó!

A legénység kidobja,

és egy nagy hal bekapja.

De az Úr szól: "Ne edd meg,

Harmadnapra kivessed!"

Jónás mos már szót fogad,

Ninivébe látogat.

Fenyegeti a népet,

Gyerek, felnőtt elképed.

Az Úr így szól: „Jaj nektek,

Negyven nap, és elvesztek!"

Ninivében döbbenet:

- Vajon itt az ítélet?

Példát mutat a király,

Hamuban ül, zsákban jár.

De az Úr szól: " Már elég,

Megkímélem Ninivét."

Jónás duzzog: "Kíméled?

Mért nem jön a ítélet?

Város vesztét kívánom,

kelet felől kivárom."

De az Úr szól: "Levélke,

Tarts árnyékot fejére!"

Másnap reggel, jaj de kár,

Növény szárán féreg jár.

Tikkasztja a meleg szél,

Jónás szinte elalél.

Az Úr kérdi: "Sajnálod?

Pedig nem volt sajátod!"

 Odavan már a erő,

S az ítélet csak nem jő.

Jónás dacos: "Nem bánom,

Inkább jöjjön halálom!"

De az Úr szól: "Amint én,

Örvendj te is Ninivén!"

SAKKFIGURA  

Egyszerű sakkfigurád vagyok

én Neked, Uram,

lovad, parasztod, futód,

amit akarsz, ahogy akarod.

Sosem akartam király lenni,

bástyának se lennék jó, tudom,

de jó a Te kezedben lenni,

s odaállni, ahova akarod,

ahová bölcs gondolataid

vezényelnek, s veszteg maradni, míg

kegyelmesen új jelt nem ád kezed.

Vidd velem győzelemre gondolataidat!

S ha néha netalán

ki is ütnek démoni erők,

végy kegyelmes kezedbe újra,

rendelkezz velem!

Egyszerű sakkfigurád vagyok

én Neked, uram!

       Füle Lajos

ILYEN EGYSZERŰ?!  

A kis csavart beillesztik a gépbe,

És ott a helyén végzi küldetését.

Nem gyötri gond és nem kísérti kétség:

- Mire való az életem?

Csak szolgál egyszerűen, csendesen.

Ilyen egyszerű lenne az egész?

                       *

„Mi leszel?” A gyermek szemedbe néz:

„Kocsis!” „Cukrász!” „Repülő!” „Katona!”

S bearanyozza ezt a büszke tervet

a szülők mosolya.

Ők is szövögetik a terveket

Ha gyermekükre néznek.

Álmodnak róla

Nagyot, szépet, sokat.

Álmaik fenn járják a csúcsokat,

De a valóság és az akarat

Annyiszor a mélyben marad.

Míg egyszer a kérdés felébred,

S döngetni kezdi a szívünk falát:

Miért is élek? Tudnám legalább!

Hol a cél? Hol az értelem?

S boldog, aki elér a felelethez

Mert az Istennek terve van velem!

               *

Szívemben ezzel a szent felelettel

Megállok színed előtt, Istenem.

Valaminek terveztél engem.

Te segíts azzá lennem!

Ha kiáltásnak, ha simogatásnak,

Akármi másnak,

Bocsásd meg, hogy dacoltam, lázadoztam,

És segíts engedelmesen

Terveidbe simulni mostan!

Illeszd helyére kicsiny csavarod!

Szolgál csendesen, ahol akarod:

Ahová rendeli az alkotó,

Örök  isteni kéz.

És ott a helyén álmélkodik rajta:

Ilyen egyszerű mégis az egész?!

       Túrmezei Erzsébet

A te helyed

Hová az Isten állított,
Bizonnyal az a Te helyed.
Csak ott lehet Ő pajzsod,
Csak ott lehet mindig veled.
Áldást ha kíván adni rád,
A földön szerte nem keres.
Csak ott keres a helyeden
És jaj neked, ha az üres.

Álld meg hát híven helyedet,
Akármi súlyos a kereszt,
S ha tűz próbálja hitedet,
Ne óhajtsd elkerülni ezt.
S ne nézz sóvárogva más felé
Ha tán helyed igénytelen.
Dicsérd az Istent éppen ott,
Az elrejtett kicsiny helyen.

Amit mulasztasz, úgy lehet
Elhagyván a magad helyét,
Az tán áldástól fosztja meg

Istennek egy más gyermekét.
Gondold meg jól, a te helyed
Te töltheted be, senki más.
Az Úr rád bízta s Ővele
Tiéd lesz majd a számadás.

Fogadd naponkint e helyet,
Mint Istened ajándékát.
Ne szőj magadnak más terveket.
Add őket mind az Úrnak át.
Győzelmet akkor ád csupán,
Imád csak úgy hallgatja meg,
Ha mint az ő hű harcosa,
El nem hagyod az őrhelyet.

Halálodig légy hű s igaz,
Úgy nyersz majd égi koronát.
Benned az Úr, ha hű maradsz
Megdicsőítheti magát.
Örvendve töltsd be tisztedet,
Boldog reménnyel vár Urad,
Hadd lássák azt meg mindenek,
Hogy ő békét és üdvöt ad.

S ha majd királyod megjelen,
A földön szerte nem keres.
Csak ott, saját kis helyeden,
S örvendve látja: - nem üres.
Oh, boldog nap számodra az,
Ha itt helyedben megtalált.

Magával visz a mennybe föl

S a trónon néked helyet ád.

Ludwig Uhland – ford. Vargha Gyuláné

KÜLDTÉL, URAM  

Küldtél, Uram és mondtad, hogy

valaki vár rám.

Küldtél, Uram, hogy ne várjon

sokáig árván.

Küldtél, Uram. - Ó, bocsásd meg,

halasztám folyvost.

Küldtél, Uram s én alkudtam:

Ne engem! - Küldj mást!

Küldtél, Uram... S most csendesen

kimondom már: Vigy!

S bocsád meg - esdve kérlek -, hogy

nem volt mindig így!

Almási Mihályné (A szolgálat útján. 13.)