Keresztény énekek

Dicsérd az Urat…

Dicsérd, dicsérd,   dicsérd az Urat.

Dicsérd,  dicsérd, mert Ő irgalmas,

És Ő jó, hódolatra méltó,

Ha hozzá fordulsz nem vet el,

Erős karja felemel, halleluja.

Dicsérd Urad, Istened

Dicsérd Urad, Istened!

(Dicsérd Urad, Istened)

Borulj a lábához!

(Borulj a lábához)

Mert, szent (mert szent) az Úr!

Mert szent az Úr, a te Istened,

Mert szent az Úr, a te Istened!

Dicsérem Őt

Dicsérem Őt, Aki újra jön,

Isten Fiát, a nagy Királyt,

Csak Ő az Úr, az Úr a szívemben.

Más istennek nem hódolok, a világ kincse nem kell.

Én Néked adom szívemet, Te töltsd be Szellemeddel!

És hadd legyen Tiéd Uram az életem,

Mint áldozat, mellyel neved dicsőítem.

Keresztény versek

AZÉ A MENNY 

Ki nem dűl el, ha látja, hogy körötte

Meging a szentnek vélt és az igaz,

Egyenes marad, nem változik mássá,

Ha rózsát remél, és az parti gaz,

Ki százszor tör az elkezdett szent célra,

És nem hátrál, ha mocsarakra hág,

És akkor is hisz mindabban, mi szépség,

Ha tapasztalja, nincs már tisztaság,

Ki tudja kinek hitt, s az eke szarvát

Ha megfoghatta, hátra sose néz,

Ki nem játékból fogadta az Úrnak

Hogy hű marad, legyen a sors nehéz,

S nem ingatja meg hitvány Belsazárok

Megméretett, híjával lelt hada,

Mert tudja azt, hogy tévutakra térve

Krisztusa nélkül sosem jut haza,

Ki nem hátrál, ha látja, hogy veszély van,

S Krisztus Egyháza hogyan roskadoz,

Nem álmodik és légvárat nem épít,

Míg körülötte minden ingadoz,

Ki nemcsak akkor Krisztus igaz hőse,

Ha nem közeleg semmiféle vész,

De szilárdabban kitart a veszélyben

Mint a békében, és Érte halni kész:

Ki hamisak közt nem válik hamissá,

S nem ismer kétszínű hízelkedést,

Ki határozottan követi Krisztust

És nem fog rajta semmi rossz beszéd,

Ki fénylő napként világít az éjben

És rendületlen, nem inog soha:

Annak neve az Élet Könyvébe

Beíratott, s azé a menny hona!

   Kárász Izabella   "Fényből fényességet"  200

A kereszt

Nehéz az út, a nap pörkölni kezd,

Alább száz kő éle vág,

A hegyre föl- vállán súlyos kereszt

Az Úr roskadva megy tovább.

De itt a cél, elérve Golgotha:

Az Úr meg fog pihenni már? –

Ki súlyos terhét fölvivé oda,

Jutalma ím: kereszthalál.

De Ő magára vette bűneink,

A büntetést viselni kész.

A hulló vérre Atyja rátekint:

Ez bűnt eltörlő szenvedés!

Követni vágyod Mestered s Urad?

Vedd föl te is keresztedet,

Amerre Ő járt, azt a szent utat,

E nélkül járni nem lehet.

S ne csak viseld, mit Jézus rád ad.

Keresztre add önmagad,

A Golgotán, ha „én”-ed már halott

Számodra teljes üdv fakad.

A Golgotának drága titka ez:

Nem érted csak, helyetted is,

Míg bűnödért bocsánatot szerez,

Ítélet ez feletted is.

Onnan felülről int feléd a cél,

Hogy szent örömmel valljad ezt:

„Élek nem én, mert bennem Krisztus él,

Győztes lett rajtam a kereszt!”

  Vargha Gyuláné  (Balogh Debóra füzetéből, Kolozsvár)