TANÁCS
Kiket
szeretsz, s akik szeretnek,
Ha bántanak,
ha megsebeznek,
Ne haragudj
rájuk sokáig!
De öntsd ki
szíved s ha letörléd
A fájdalom
kicsordult könnyét
Bocsáss meg!
Hidd, enyhedre válik!
Oh egymást
hányszor félreértjük,
Szeretteinket
hányszor sértjük,
Bár szívünk
éppen nem akarja.
Mi is talán vérzünk
a sebben,
Nekünk is fáj
még élesebben,
De
büszkeségünk be nem vallja.
Ne légy hát
büszke, légy őszinte,
Híved legott
azzá lesz szinte.
Oszlik gyanú,
megenyhül bánat!
Oly váratlan
jöhet halálunk
S ha egymástól
haraggal válunk,
A sírnál késő
a bocsánat.
Gyulai
Pál
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése