Keresztény versek

Bizalomért imádkozom

Uram, csalódott és bánatos vagyok,

Egyedül csak Benned bizakodok!

Nincs más, aki segítene rajtam,

Nincs más, akihez fordulhatok a bajban.

Uram, Te vagy vigaszom, reményem!

Ha velem vagy, nincs mitől félnem!

Mélyítsd el bennem ezt a tudatot,

Mert félelmet találsz, ha szívemet kutatod!

Bízni akarok, Uram, benned,

Bizalom nélkül az élet nem megy.

Emberekben már sokszor megbíztam,

Megrendült, szétfoszlott ezért a bizalmam.

Rajtad kívül nincs, akiben bízzak!

Nincs, akinek bánatomról sírjak!

Növeld, kérlek, a bizalmat bennem,

Hogy bízzak benne, hogy meghallgatsz engem!

V.Z.2012.05.03.

Mindennek dacára

Mint egy bujdosó itt a földön,

Sorsomba lassan beletörődöm.

Vándorutamban fáradt testtel

Roskadozom gyakran a kereszttel.

Járom utamat töretlen hittel.

Ha tátongó szakadék szélén járok,

Rémítenek a mélységek, a magasságok,

Szívemből Hozzád kiáltok.

Hiszem, és tudom, hogy Te látod.

Te vagy, ki léptemet vigyázod.

Ha kísértések ostromolnak,

Bennem a vágyak korbácsot fonnak,

Nyugalmamban háborgatnak,

Szakadékba taszítanak...

Uram, csak Te el ne hagyj!

Ha testemet a romlás dúlja,

Kikezdte már az idő vasfoga,

Roskadt a váll, inog a láb,

Remeg a térd, görnyedt a hát,

Bátorságom is alászállt:

Akkor eszembe jut az ige,

Hogy aki ott van Isten kezébe,

Onnan semmi ki nem ragadhatja,

Sem magasság, sem mélység,

Sem hatalmasság, sem fejedelemség!...

Az ige remény és támasz nekem,

Világosságom és lelki fegyverem.

Belső emberemet táplálja,

A külső romlás dacára...

Istennek köszönet és hála!

Vajdai Zita, 2010.10.23

A próbák tüzében

Uram, Te megfenyíted azt, akit szeretsz.

Ostorozod, és megfedded

Azt, akit fiadul fogadsz.

Bottal védel, vesszővel tanítasz.

Hogy meglássam önmagamat,

Milyen nyomorult vagyok és vak,

Szánalmas és mezítelen…

Ember vagyok, - Te vagy Isten!

Kemény ez a szembesítés,

De Te kell engem, hogy megítélj.

Ezért szembesítel magammal,

Hogy forduljak Hozzád bizalommal.

Ismerjem fel, hogy por vagyok,

Kötődjem Hozzád, ki alkotott!

Mert semmi vagyok önmagamban,

Bármit értem is el, akármim van!

Magam nem vagyok más, mint elveszett,

Akit a Jézus szeretete megkeresett,

Megtalált és a bűntől megváltott,

Hogy Benne legyek örökre megáldott.

Nem nézhetek már másra,

Nem lehet nekem semmi olyan drága,

Mint a Jézus Krisztus vére…

Ezért engedtél a próbák tüzébe.

V.Z. 2012.04.27

ISTEN SZERET! 

Láttam Istent az örvénylő vizen,

a nyomorban, a gyászban, és hiszem,

vallom szentül és messze harsogom;

égjen  bár korbácsod nyoma arcomon,

legyen sebes a talpam és kezem,

ne legyen soha nyugalmam nekem;

éhezzek, fázzak, legyek megvetett,

ajkamon ott ég mégis szent neved

és súgva mondom, ha hangom se lesz:

- Higgy benne, Testvér, hogy Isten szeret!

Higgy Benne, Testvér, hogy kínok között

viharos éjjel a lelked fölött

őszi szelekben, zörgő avaron,

az Ő Lelke hív minden kis dalon.

Téli éjjel, ha fagyasztó a szél,

Ő vigyáz rád és Ő mondja: ne félj!

ha koporsóra hajtod a fejed,

érezd, Ő mégis Istened neked,

Kiben hinned kell a halálban is,

és vallani: Ő szeret engem is…

Lázas fejjel nem értve itt alant

e vad hideget és a zűrzavart

e kétkedést, hogy holnap vajh mi lesz?

nem törnek-e majd össze a szívek?

A lázadást, a kétségbeesést,

a megszűnni akaró reménykedést,

a kapkodást, az el nem érhetőt,

a sok bukottat, a sok elveszőt,

mondjad nekik, hátha megmentheted:

Nézz az égre, hidd, az Isten szeret!

Látlak, Uram, a kínok közt, amit

tűrve hordtad, és elbírtad a kínt.

látlak ma is, és tudom biztosan,

kit szenvedtetsz, az a szívedben van.

Mert akkor büntetsz, amikor szeretsz,

Csak ott nem hagyjuk tiszta szívedet.

Csak ott lássunk az örvénylő vízen

És mondhassuk bízva, hogy: hiszem,

Látom, hogy ott vagy a habok felett,

Mert engem, Uram, oly nagyon szeretsz.

   Kárász Izabella    "Fényből fényességet" 195.