Keresztény versek

Kleeman 

Szerző: Kleeman után németből fordítva

Az öreg kút csendesen adja vizét...
-így telik minden napja.
Áldott élet ez! - fontolgatom;
csak adni, adni minden napon.

Ilyen kúttá kellene lennem!
Csak adni teljes életemben!
Csak adni? Terhet is jelenthet.
Jó kút, nem érzed ezt a terhet,?

Belenézek..., tükre rám ragyog;
'Hiszen a forrás nem én vagyok
Árad belém,! Csak tovább adom
frissen, vidáman és szabadon.

Hadd éljek ilyen kút életet!
Osszak áldást és szeretetet!
Nem az enyém. Krisztustól kapom.
Egyszerűen tovább adhatom.

Batta György

 Egy mondat a szeretetről

Hol szeretet van, 
Ott szeretet van 
Nemcsak a Bibliában rögzült Isten szavában, 
Nemcsak jó anyák mosolyában 
Megannyi mozdulatában, 
Lelkük minden zugában 
Ott szeretet van 
Nemcsak bölcs vének tanácsában 
Az évek ne a keserűséget teremjék benned – a mérget – 
Hol szeretet van, 
Ott szeretet van 
És nemcsak abban, ahogy mindegyik gondolatban 
Másokért dobban a költő-szív szakadatlan 
Ahogy az anya is ott lüktet végig a magzatban 
Hol szeretet van, 
Ott szeretet van 
Nemcsak mikor az ujjak mell-kupolákra simulnak 
S forró szerelmi vágyban tüzesedve a lázban 
Hevülnek vörösre gyúlva akár az űrhajó burka 
Hol szeretet van, 
Ott szeretet van 
S fönnmarad holtodiglan 
Nem számít, hogy a vágytól feszülő kupolából 
Marad csak roskadt sátor az idő viharától 
S már nem az ujjak – dermedt pillantások 
Simulnak enyésző testmezőkre 
Mik eltűnnek örökre 
Hol szeretet van, 
Ott szeretet van 
Nemcsak az estben aláhulló pehelyben 
E máris tökéletesben, mert arányaiban 
Jövendő világok váza – és remekben, 
Mert simulásában, arcodra hullásában, 
Ahogyan gyöngéden megérint az éjben – 
Abban szeretet van 
S hol szeretet van, puska nem dörren, 
Vér nem fröccsen, nem sújt tudatlan ököl sem váratlan, 
Edényeit a vér nem hagyja el a testben, 
Kering erekben, nem buzog sebekben, 
Torkolattüzek ibolyákban égnek csak, szelíd lángban 
Hol szeretet van, 
Ott szeretet van 
Szamócafej a vércsepp – igézve nézed 
Láthatsz fűszálat, áldott sörényes fákat, 
Tornyokat, kupolákat, de sehol katonákat 
Hol szeretet van, 
Nem baj, hogy más vagy 
Más a honod, a templomod, s nyelvedben, 
Lélek-emelte versedben másként 
Zendülnek az igék, csendülnek rím-harangok 
Hogy mongolos az arcod – szabad 
Hogy a szavak hozzád vonuljanak 
Mint hegyből a nyáj 
És senkinek se fáj, hogy bennük még 
Véreid rakta, Szent István-látta 
Tüzek parázslanak, Mátyás felhői gomolyganak, 
Budai paripák fújnak, holtakért gyertyák gyúlnak – 
Ott nem félsz 
Élsz csillagfénnyel a szemedben 
Nem gyűlöletben, hisz tudják: 
Tüdő halványlik, szívmoraj hallik, 
Oxigéntüzek égnek benned is, piros-kékek 
S lám, arcodon is közös a bélyeg 
A halál-sütötte enyészet 
Nézheted, mint állat bőrén a jelet 
Hol szeretet van, 
Elpusztíthatatlan 
Úri áradatból, az időfolyamból 
Arany szemcséit kimoshatod, 
S a világot belőlük összerakod, 
Mint ködből a tornyok, felhőből az ormok 
Ember s táj előragyog 
Megláthatod minden keservek könnyét 
Fájdalmak fekete gyöngyét mert 
Minden mi kín, a lélek-fény útjain 
Hozzád is átszáll 
Veled is munkál – fáj 
Bárhol a zsarnok: égetnek szenvedő arcok 
Szemükbol a kiáltás roncsoló sugárzás 
Fenyőtű hördül törten füst-fojtva a völgyben 
Zengő kövekből hallik 
Vizeken halál iramlik 
Rémülten hordod kozmikus sorsod 
Mint a bogár ahogyan löki-viszi a folyam 
Sodorja hullt falevélen – 
Nincs menekvés földön-égen? 
Kérded esetten, félelem-sebzetten, 
Idő-szegekkel verten a létkereszten 
Már-már abban a végső pillanatban ahonnan tovább nincsen 
S ekkor fénylik fel Isten 
Lelkedben, minden sejtedben 
Általa emberré épülsz, 
Már csak a jóra készülsz, 
Röpít a kegyelem 
Gyorsan, aranyló hit-burokban, 
Virágzó, békét sugárzó, 
S mint betlehemi fényözön 
Elönti bensődet az öröm 
Hogy benned szeretet van – kiapadhatatlan 
Látod, hogy növi be a világot 
Mint fénylő moha, arcok s virágok mosolya 
Halál nem rettent, serkent: a jóra 
Törekedhetsz, másokért cselekedhetsz, 
Nyújtod a kezed, s tenyeredbe veszed 
Akár egy cinege madárkát, a Földet 
Ezt az árvát, ezt a vergődőt, vérzőt, 
Lángokban égőt, csapzottat, meggyalázottat, 
Simítod, ne remegjen, 
Gyógyuljon, ne ernyedjen 
Úri fán fényesedjen 
Csak arról énekeljen: 
Ahol szeretet van 
Remény és jövő van

Dora Rappard

CSAK A KEGYELEM  

Támasz nincs velem - csak a kegyelem.

Semmi más nem tart meg engem,

mint törött mankó hagy cserben,

s csak a kegyelem marad énvelem.

Mit érek magam?  Mind haszontalan

amit tettem és elértem;

Megrontotta bűnöm, vétkem.

Védő nincs velem - csak a kegyelem.

Isten jósága, Jézus halála,

Szentlélek-adta új élet -

más nem adhat békességet

nékem idelenn! - Csak a kegyelem.

Boldog, ki bűnnel győztes harcra kél.

megtisztul Jézus vérében,

győz a Bárány erejében

s zengi szüntelen: Csak a kegyelem...

Ahogy sebzetten, észrevételen

őz rejtőzik sűrűségbe,

roskadok le Hozzád térve,

s gyógyír nincs velem - csak a kegyelem.

S bár az ős gonosz támad, ostoroz -

kárt lelkemben hogyan tenne!

Betakar Isten kegyelme!

Csak az van velem! - Csak a kegyelem.

És ha fájdalom terhét hordozom,

ha sötét, mély völgybe érek,

ott is kísér tiszta fényed.

Más fény nincs velem. - Csak a kegyelem.

Hadd énekelem: Csak a kegyelem!

Elég életre, halálra,

elérni örök hazámba!

Elég szüntelen. Csak a kegyelem.

Jó helyen...

Az Úrban békén elaludtakat

messzeségben keresnünk nem szabad.

Szent Ige szól, hogy sebünk bekötözze:

Krisztusban vannak! Vele mindörökre!

Krisztusban, nem valahol idegenben,

nem ahol álmok árnyéka lebben.

Krisztusban, ki megígérte nekünk,

hogy minden napon itt lesz velünk.

Krisztusban itt, Krisztusban ott!

Felelj: van boldogabb találkozási hely?

Nincsenek messze! Mért a fájdalom?

Ott vannak csak a túlsó oldalon!