URAM, BOCSÁSD MEG…
Uram, bocsásd meg,
sokszor keserű vagyok.
Elhalványul bennem,
amit Tőled kapok.
Hogy nem tartom, Uram,
az áldásod többre,
hogy nem nézek hittel
az igaz örömre.
Nincs erőm megélni
itt az életemben,
hogy a Te kegyelmed
mindig elég legyen.
De hová vihetném
erőtlenségemet,
leteszem Eléd
a keserűségimet.
Köszönöm, hogy mondod,
– s igaz a Te szavad
–,
hogy előbb szerettél,
bebizonyítottad.
Szereteted legyen
örömöm forrása,
ebből fakadhat rám
erőd áradása.
Így énekelhetem
szívemből boldogan,
örömöm és erőm
forrása Benned van.
B. É.
Örvendj Isten népe!
Örvendj Isten népe,
Urad jő hamar,
szárnyaljon szívedből
boldog háladal!
De nagy örömödben
el ne bízd magad,
bűnbánó szívedből
fakadjon szavad!
Idegen vagy itt lenn,
zarándok csupán,
Atyád várja lelked
földi lét után.
Amit szemed láthat,
semmi sem tied,
ajándékba kaptad
lelked, üdvödet.
Elbizakodásra
nem lehet okod,
kegyelem, hogy arca
mását hordhatod.
Fia alázata
hassa át szíved,
lám az is ajándék,
és tied lehet.
Mécses lehetsz,
melynek
fénye Krisztusod,
s amíg dobog szíved,
e fényt hordhatod.
Szolgálj hát, s
világíts
Krisztus fényivel,
hűségedért Atyád
mennyben átölel.
Pecznyík Pál
„MINDENHATÓ!”
Tudom, rajtam van őrző
figyelmed,
bár intésed néha
számomra kemény.
Elég nékem a Te
kegyelmed,
mert sugárzik belőle
az élő remény.
Érzem, velem van
megtartó erőd,
s a keskeny utamat
velem járod.
Sziklaváram vagy,
biztos erőd,
melynek szoros kapuját
kitárod.
Látom kezed áldott
munkáját,
ahogy irányítod a
Földet.
Látom a keresztnek
irdatlan fáját,
minek ténye soha meg
nem dőlhet.
Hallom is bölcs
válaszod,
mindenre szólsz, mit
kérdezek.
Ha eléd viszem, fel
nem rovod,
megbocsátod, mikor
vétkezek.
Ízlelem Igéd aranyló
mézét,
a Te kutadból ihatom.
Boldog vagyok, hogy
Atyám kezét
gyermekként
megfoghatom.
Illatod, Jézus,
mindent betölt,
nincs ehhez semmi
fogható.
Ha egyszer végképp
megrendül a Föld,
örökség lesz mindez: „Mindenható!”
Kalamár László
Valósággal szabadok!
(János 8,36)
Ha bilincsként nem
kényszerül
elmédre bűnös
gondolat,
szennyes, fertőzött
képzelet,
– akkor vagy igazán
szabad!
Ha nem kötözik
nyelvedet
csúf, bántó, illetlen
szavak,
s hazudni nem vagy kénytelen,
– akkor vagy igazán
szabad!
Ha öklöd nem sújt
gonoszul,
nem rántja görcsbe
markodat
zsugori önzés, – adni
tudsz,
– akkor vagy igazán
szabad!
Ha kísértés lejtőire
ingatag lábad nem
szalad,
s jár béke, hűség
útjain,
– akkor vagy igazán
szabad!
Ha rontó, vesztő
szenvedély
forgószélként el nem
ragad,
mert van erősebb
Őriződ,
– akkor vagy igazán
szabad!
Ha éjsötét tömlöcbe
már
gyűlölet, gyilkos
indulat
be nem falazza
szívedet,
– akkor vagy igazán
szabad!
Halálfélelem rabjaként
figyelsz sötétlő árnyakat…
Húsvéti fény, ha rád
ragyog,
– akkor vagy igazán
szabad!
Jaj, rabbá tesznek
bűneink
mindnyájunkat a Nap
alatt…
Kit Isten Fia
szabadít:
az lesz valósággal
szabad!
Siklós József
Pünkösd
Néha zúgó
szelekbe öltözik,
de néha könnyű,
hófehér madár.
Alázatos, csendes,
kicsiny legyen,
aki pünkösdre vár.
Lehet, csak halkan
rezdül meg a lég,
szelíd szavak
suhannak rajta át.
Boldog, ki a
galambszárnyak alatt
megalázza magát.
Az erőt érez,
erőt, diadalt,
míg aki zúgó,
sebes szélre vár,
meg se sejti,
hogy ott járt,
elsuhant
a hófehér madár.
Túrmezei Erzsébet
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése