Ma Április 26. Kedd, Ervin napja
van.
Tartozunk az elengedéssel!
Olvasmány: Mt 18,21–35
Amikor elvárásokkal vagy tele, tagadod azt, hogy Isten is elengedett neked mindent.
„Akkor Péter odament hozzá, és ezt kérdezte tőle: „Uram, hányszor vétkezhet ellenem az én atyámfia úgy, hogy én megbocsássak neki? Még hétszer is?” 22Jézus így válaszolt: „Nem azt mondom neked, hogy hétszer, hanem még hetvenszer hétszer is. 23Ezért hasonló a mennyek országa egy királyhoz, aki számadást akart tartani szolgáival. 24Amikor hozzákezdett, vittek eléje egy szolgát, aki tízezer talentummal volt adósa. 25Mivel nem volt miből fizetnie, megparancsolta az úr, hogy adják el őt és feleségét, gyermekeit és mindenét, amije van, és fizessen. 26A szolga erre leborult előtte, és így esedezett: Légy türelemmel hozzám, és mindent megfizetek neked. 27Az úr pedig megszánta a szolgát, elbocsátotta, és elengedte az adósságát. 28Amikor azonban eltávozott az a szolga, összetalálkozott egyik szolgatársával, aki száz dénárral tartozott neki. Megragadta, fojtogatni kezdte, és ezt mondta neki: Fizesd meg, amivel tartozol! 29Szolgatársa ekkor leborult előtte, és így kérlelte: Légy türelemmel hozzám, és mindent megfizetek neked. 30De az nem engedett, hanem elmenve börtönbe vettette őt, amíg meg nem fizeti tartozását. 31Amikor szolgatársai látták, hogy mi történt, nagyon felháborodtak. Elmentek, és jelentették uruknak mindazt, ami történt. 32Akkor magához hívatta őt ura, és így szólt hozzá: Gonosz szolga, elengedtem minden tartozásodat, mivel könyörögtél nekem. 33[Nem kellett volna-e neked is megkönyörülnöd szolgatársadon, amint én is megkönyörültem rajtad?] 34Ekkor haragra lobbant ura, és átadta őt a hóhéroknak, amíg meg nem fizeti neki az egész tartozást. 35Így tesz majd az én mennyei Atyám is veletek, ha szívetekből meg nem bocsátotok, mindenki az ő atyjafiának.”
Magyarázat:
Nagy példázat rejlik ebben a megdöbbentő történetben. A „király” egyértelműen Jézus Krisztus. Teljesen eladósodtam nála. Egyáltalán nem volt miből fizetnem. Még ószövetségi módon se, hiszen egyetlen állatom sincs az áldozatokhoz. Az élethez való jogomat is elveszítettem – volna –, ha az Úr meg nem könyörül rajtam, meg nem szán engem, hitvány és méltatlan szolgáját. Ő azonban irgalomra indult irántam. Elengedte minden adósságomat! Bűneim: fizetve! A pecsét az adóslevélen: az ő keresztje.
És itt jönnek most a nagy leleplező kérdések: Milyen viszonyban vagyok „szolgatársaimmal”? – Először végignéztem a lelkipásztori névjegyzéket. Egyik-másik névnél elbizonytalanodom. Elengedtem már neki a régi adósságát? Aztán körülnézek a gyülekezetemben. Együtt úrvacsorázom velük havonként. „Aki méltatlanul eszik és iszik...” – Testvéremnek nevezlek, de nem szeretlek egyáltalán. Vagy erre mondja Pál, hogy „elszenvedvén egymást”?
Régi bűnök, sebek, melyek az én hibámból estek valakinek a lelkén. Tudom, hogy az én „lelkemen száradnak”. – Segítsd, Uram, őket, hogy ők is el tudják engedni adósságomat! Egy mondatot különösen fölerősített hangerővel sugároz felém a Szentlélek hangszórója: „Gonosz szolga! Nem kellett volna neked is...?”
Leborulok szent színed előtt, Megváltó Jézusom. Könyörülj rajtam! Töltsd fel szívemet szereteteddel, megbocsátó irgalmaddal!
(Gerzsenyi Sándor)
Olvasmány: Mt 18,21–35
Amikor elvárásokkal vagy tele, tagadod azt, hogy Isten is elengedett neked mindent.
„Akkor Péter odament hozzá, és ezt kérdezte tőle: „Uram, hányszor vétkezhet ellenem az én atyámfia úgy, hogy én megbocsássak neki? Még hétszer is?” 22Jézus így válaszolt: „Nem azt mondom neked, hogy hétszer, hanem még hetvenszer hétszer is. 23Ezért hasonló a mennyek országa egy királyhoz, aki számadást akart tartani szolgáival. 24Amikor hozzákezdett, vittek eléje egy szolgát, aki tízezer talentummal volt adósa. 25Mivel nem volt miből fizetnie, megparancsolta az úr, hogy adják el őt és feleségét, gyermekeit és mindenét, amije van, és fizessen. 26A szolga erre leborult előtte, és így esedezett: Légy türelemmel hozzám, és mindent megfizetek neked. 27Az úr pedig megszánta a szolgát, elbocsátotta, és elengedte az adósságát. 28Amikor azonban eltávozott az a szolga, összetalálkozott egyik szolgatársával, aki száz dénárral tartozott neki. Megragadta, fojtogatni kezdte, és ezt mondta neki: Fizesd meg, amivel tartozol! 29Szolgatársa ekkor leborult előtte, és így kérlelte: Légy türelemmel hozzám, és mindent megfizetek neked. 30De az nem engedett, hanem elmenve börtönbe vettette őt, amíg meg nem fizeti tartozását. 31Amikor szolgatársai látták, hogy mi történt, nagyon felháborodtak. Elmentek, és jelentették uruknak mindazt, ami történt. 32Akkor magához hívatta őt ura, és így szólt hozzá: Gonosz szolga, elengedtem minden tartozásodat, mivel könyörögtél nekem. 33[Nem kellett volna-e neked is megkönyörülnöd szolgatársadon, amint én is megkönyörültem rajtad?] 34Ekkor haragra lobbant ura, és átadta őt a hóhéroknak, amíg meg nem fizeti neki az egész tartozást. 35Így tesz majd az én mennyei Atyám is veletek, ha szívetekből meg nem bocsátotok, mindenki az ő atyjafiának.”
Magyarázat:
Nagy példázat rejlik ebben a megdöbbentő történetben. A „király” egyértelműen Jézus Krisztus. Teljesen eladósodtam nála. Egyáltalán nem volt miből fizetnem. Még ószövetségi módon se, hiszen egyetlen állatom sincs az áldozatokhoz. Az élethez való jogomat is elveszítettem – volna –, ha az Úr meg nem könyörül rajtam, meg nem szán engem, hitvány és méltatlan szolgáját. Ő azonban irgalomra indult irántam. Elengedte minden adósságomat! Bűneim: fizetve! A pecsét az adóslevélen: az ő keresztje.
És itt jönnek most a nagy leleplező kérdések: Milyen viszonyban vagyok „szolgatársaimmal”? – Először végignéztem a lelkipásztori névjegyzéket. Egyik-másik névnél elbizonytalanodom. Elengedtem már neki a régi adósságát? Aztán körülnézek a gyülekezetemben. Együtt úrvacsorázom velük havonként. „Aki méltatlanul eszik és iszik...” – Testvéremnek nevezlek, de nem szeretlek egyáltalán. Vagy erre mondja Pál, hogy „elszenvedvén egymást”?
Régi bűnök, sebek, melyek az én hibámból estek valakinek a lelkén. Tudom, hogy az én „lelkemen száradnak”. – Segítsd, Uram, őket, hogy ők is el tudják engedni adósságomat! Egy mondatot különösen fölerősített hangerővel sugároz felém a Szentlélek hangszórója: „Gonosz szolga! Nem kellett volna neked is...?”
Leborulok szent színed előtt, Megváltó Jézusom. Könyörülj rajtam! Töltsd fel szívemet szereteteddel, megbocsátó irgalmaddal!
(Gerzsenyi Sándor)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése