Napi áhítat

Ma Április 12. Kedd, Gyula napja van.

Emberi megoldások vs. Jézusé

Hét témája: Máté evangéliuma

Olvasmány: Mt 14,13–21

Ha valami változásért kiált, ezt kérdezd: Mit tenne itt Jézus? Aztán tedd is meg, ha teheted!

„Amikor meghallotta ezt Jézus, eltávozott onnan hajón egy lakatlan helyre egyedül. Amikor meghallotta ezt a sokaság, utána ment gyalog a városokból.  Amikor Jézus kiszállt, és meglátta a nagy sokaságot, megszánta őket, és meggyógyította betegeiket.  Amikor esteledett, odamentek hozzá tanítványai, és így szóltak hozzá: „Lakatlan ez a hely, és későre jár. Bocsásd el a sokaságot, hogy menjenek a falvakba, és vegyenek élelmet maguknak.”  Jézus azonban ezt mondta nekik: „Nem kell elmenniük: Ti adjatok nekik enni!”  Ők pedig így válaszoltak: „Nincs itt egyebünk, csak öt kenyerünk és két halunk.”  Ő pedig ezt mondta: „Hozzátok ide nekem azokat!”  Ekkor megparancsolta a sokaságnak, hogy telepedjenek le a fűre, aztán vette az öt kenyeret és a két halat, feltekintett az égre, megáldotta, megtörte a kenyereket és a tanítványoknak adta, a tanítványok pedig a sokaságnak. Miután valamennyien ettek és jóllaktak, összeszedték a maradék darabokat, tizenkét tele kosárral.  Aki pedig evett, mintegy ötezer férfi volt az asszonyokat és a gyermekeket nem számítva.”

Magyarázat

Jézus miután értesült Keresztelő János haláláról, lakatlan helyre vonult vissza, de a sokaság gyorsan benépesítette azt a helyet, ahol volt. Egyedül akart lenni, de a szánalom, az együtt érző szeretet nagyobb volt benne, mint hogy bárkit is visszautasítson. Tanítványait utasította vissza, amikor azt kérték tőle, bocsássa el a sokaságot. Emberileg indokolt volt a tanítványok kérése, lakatlan volt a hely, ahol nem lehetett élelmet szerezni, késő is volt, és tudjuk, hogy asszonyok és gyerekek is voltak közöttük. Jézus nem az emberi lehetőségek nézőpontjából tekintett a helyzetre, hanem esélyként, ahol isteni hatalmát megmutathatta. A csoda kivitelezésébe be akarja vonni tanítványait is: „ti adjatok nekik enni!” Ők még mindig értetlenek, mert emberi logikával számolnak, öt kenyér és két hal nekünk sem elég. Nagy lecke volt számukra és számunkra is, hogy Jézus áldó kezeiben a kevés is sokká válik. A tanítványok voltak az áldás közvetítői, ők osztották szét az ennivalót. 
Ma is rábízhatjuk Jézusra mindazt, amivel rendelkezünk, akár sok vagy kevés, ő megáldja és visszaadja, és elégséges lesz számunkra, sőt másoknak is jut belőle. Csak a semmit nem tudja megáldani, mert a nulla szorzata bármekkora számmal is csak nulla.

(Nagy Tibor)