Ma Április 16. Szombat, Csongor napja
van.
A kivételes hit – szokatlan válasz
Olvasmány: Mt 15,21–28
A hitnek van a legnagyobb hatóereje. Akkor már meggyőződésnek és lelki erőnek mondják.
„Jézus azután elment onnan, és visszavonult Tírusz és Szidón területére. 22És ekkor egy kánaáni asszony, aki arról a környékről jött, így kiáltott: „Uram, Dávid Fia! Könyörülj rajtam! Leányomat kegyetlenül gyötri a gonosz lélek!” 23Jézus azonban nem válaszolt neki egy szót sem. Erre odamentek hozzá tanítványai, és kérték: „Bocsásd el, mert utánunk kiáltozik.” 24De ő így felelt: „Én nem küldettem máshoz, csak Izráel házának elveszett juhaihoz.” 25Az asszony pedig odaérve leborult előtte, és ezt mondta: „Uram, segíts rajtam!” 26Jézus erre így válaszolt: „Nem jó elvenni a gyermekek kenyerét, és odadobni a kutyáknak.” 27Az asszony azonban így felelt: „Úgy van, Uram! De hiszen a kutyák is esznek a morzsákból, amelyek uruk asztaláról hullanak.” 28[Ekkor így szólt hozzá Jézus: „Asszony, nagy a te hited, legyen úgy, amint kívánod!” És meggyógyult a leánya még abban az órában.]”
Magyarázat:
Jézus pogány területre vonul vissza, nem az evangélium hirdetése vagy a gyógyítás volt a célja, lehet, hogy pihenni akart, együtt lenni tanítványaival. Bármi is volt a szándéka, egy helyi asszony, akinek leányát a gonosz lélek gyötörte, megzavarta, aki gyermeke gyógyulásáért könyörgött.
Jézus először visszautasítja az asszonyt, még tanítványai közbenjárása sem győzi meg, de az asszony nem adta fel, nem sértődött meg, hanem alázattal leborul előtte, és Úrnak ismeri el. Látszólag ez sem indítja meg őt, kitart amellett, hogy az ő küldetése Izrael felé szól, ők a gyerekek, akiké a kenyér. Az asszony nem vitatkozik, nem háborodik fel, teljes mértékben igazat ad neki: „úgy van, Uram”. Valóban a tieidhez jöttél, de hullik le annyi morzsa a gyerekek asztaláról, hogy az ebek is jóllakhatnak. Gondolhatott itt a pogányokra, akikre a zsidók akkor úgy tekintettek, mint a kutyákra.
Az övéi nem fogadták, de akik hisznek az ő nevében, Istentől születnek (ezáltal már fiak – lásd Jn 1,11–13). Az asszonynak volt kitartó, alázatos, nagy hite, amit Jézus megdicsér és teljesíti kérését.
A hit döntő az imádkozásainkban és kéréseinkben, bátran kérjünk hittel, az indítja tettre az Urat!
(Nagy Tibor)
Olvasmány: Mt 15,21–28
A hitnek van a legnagyobb hatóereje. Akkor már meggyőződésnek és lelki erőnek mondják.
„Jézus azután elment onnan, és visszavonult Tírusz és Szidón területére. 22És ekkor egy kánaáni asszony, aki arról a környékről jött, így kiáltott: „Uram, Dávid Fia! Könyörülj rajtam! Leányomat kegyetlenül gyötri a gonosz lélek!” 23Jézus azonban nem válaszolt neki egy szót sem. Erre odamentek hozzá tanítványai, és kérték: „Bocsásd el, mert utánunk kiáltozik.” 24De ő így felelt: „Én nem küldettem máshoz, csak Izráel házának elveszett juhaihoz.” 25Az asszony pedig odaérve leborult előtte, és ezt mondta: „Uram, segíts rajtam!” 26Jézus erre így válaszolt: „Nem jó elvenni a gyermekek kenyerét, és odadobni a kutyáknak.” 27Az asszony azonban így felelt: „Úgy van, Uram! De hiszen a kutyák is esznek a morzsákból, amelyek uruk asztaláról hullanak.” 28[Ekkor így szólt hozzá Jézus: „Asszony, nagy a te hited, legyen úgy, amint kívánod!” És meggyógyult a leánya még abban az órában.]”
Magyarázat:
Jézus pogány területre vonul vissza, nem az evangélium hirdetése vagy a gyógyítás volt a célja, lehet, hogy pihenni akart, együtt lenni tanítványaival. Bármi is volt a szándéka, egy helyi asszony, akinek leányát a gonosz lélek gyötörte, megzavarta, aki gyermeke gyógyulásáért könyörgött.
Jézus először visszautasítja az asszonyt, még tanítványai közbenjárása sem győzi meg, de az asszony nem adta fel, nem sértődött meg, hanem alázattal leborul előtte, és Úrnak ismeri el. Látszólag ez sem indítja meg őt, kitart amellett, hogy az ő küldetése Izrael felé szól, ők a gyerekek, akiké a kenyér. Az asszony nem vitatkozik, nem háborodik fel, teljes mértékben igazat ad neki: „úgy van, Uram”. Valóban a tieidhez jöttél, de hullik le annyi morzsa a gyerekek asztaláról, hogy az ebek is jóllakhatnak. Gondolhatott itt a pogányokra, akikre a zsidók akkor úgy tekintettek, mint a kutyákra.
Az övéi nem fogadták, de akik hisznek az ő nevében, Istentől születnek (ezáltal már fiak – lásd Jn 1,11–13). Az asszonynak volt kitartó, alázatos, nagy hite, amit Jézus megdicsér és teljesíti kérését.
A hit döntő az imádkozásainkban és kéréseinkben, bátran kérjünk hittel, az indítja tettre az Urat!
(Nagy Tibor)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése