Ma Március 6. Vasárnap, Leonóra, Inez napja
van.
Érthetetlen...
Olvasmány: Mt 22,1–14
Hogy kik tartoznak Jézus Krisztushoz, azt nem a közösség, a formák, a látszat, hanem a szív dönti el.
„Megszólalt erre Jézus, és ismét példázatokban beszélt hozzájuk: 2„Hasonló a mennyek országa egy királyhoz, aki menyegzőt készített a fiának. 3[Elküldte szolgáit, hogy hívják össze a meghívottakat a menyegzőre, de azok nem akartak elmenni.] 4Ekkor más szolgákat küldött, akikhez így szólt: Mondjátok meg a meghívottaknak: Íme, elkészítettem az ebédet, ökreim és hízott állataim levágva, és minden készen van: Jöjjetek a menyegzőre! 5De azok, mit sem törődve ezzel, elmentek: az egyik a földjére, a másik a kereskedésébe. 6A többiek pedig megragadták szolgáit, bántalmazták és megölték őket. 7Ekkor a király haragra gerjedt, elküldte seregeit, és elpusztította ezeket a gyilkosokat, városukat pedig felégette. 8Akkor ezt mondta szolgáinak: A menyegző ugyan kész, de a meghívottak nem voltak rá méltók. 9Menjetek tehát a keresztutakra, és akit csak találtok, hívjátok el a menyegzőre. 10Kimentek a szolgák az utakra, összeszedtek mindenkit, akit csak találtak, gonoszokat és jókat egyaránt, és megtelt a lakodalmas ház vendégekkel. 11Amikor a király bement, hogy megtekintse a vendégeket, meglátott ott egy embert, aki nem volt menyegzői ruhába öltözve; 12így szólt hozzá: Barátom, hogyan jöhettél be ide, hiszen nincs menyegzői ruhád? Az pedig hallgatott. 13Akkor a király ezt mondta szolgáinak: kötözzétek meg kezét-lábát, és vessétek ki a külső sötétségre; ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás. 14Mert sokan vannak az elhívottak, de kevesen a választottak.”
Könyörögjünk, hogy a nőtestvérek ma is készséges és hű tanúi legyenek a Feltámadottnak!
(Mt 28,5–10)
Magyarázat:
Isten sohasem rögtönöz, már a teremtés előtt mindent átgondolt. Péter apostol szerint az üdvösségünk már készen van, Isten hatalma őrzi Krisztus által a világ teremtése óta (1Pt 1,4–5.20). Ennek az isteni tervnek a munkálására kapott meghívást Izrael népe, de mi, újszövetségiek is.
A Mindenható kiválasztó kegyelmével tisztelte meg népét. Tanította őket. Ha hallgattak rá, egy sajátos igazságos rend, kívánatos békesség, az ország felvirágzása lett a következménye. Ha ez a rend érvényre jutott, minden más nép számára is kívánatossá vált. Amikor viszont elmaradt, Isten a gyengéd szótól (Hós 11,4) féltő szeretetén keresztül (Ez 39,25) népe miatti bánkódáson át (Jóel 2,13) az ítélettel való fenyegetésig (Jer 36,31), sőt az üdvígéret megújításáig (Mik 4,1–4) sokféle módon szólította meg népét. Ha pusztán már az emberi létezésnek is értelme, méltósága van, mennyivel inkább kiváltságos helyzet a Felséges oltalmában élni! Mi ennek a gátja? A közöny? A vélt ellenérdekeltség? Vagy csupán a hanyagság?
Nekünk is napjaink telnek napjaink után, mint a régieknek. Érzékeljük-e, hogy eközben valamilyen irányba összegződünk? Sokan már most is csak fogcsikorgatva, sötét tekintettel viselik el sorsukat és gondolnak jövőjükre. Pedig Isten kegyelmesen megajándékozna a Szentlélekkel betöltött jó lelkiismeret örömével. Végül pedig ünnepi lakomájára hívna, ahová mindenki meghívott. Azt ígérete, hogy megtart és odaát mennyei örökséget készít (Mt 19,27–30). Mindezt kegyelemből. Nem okos dolog kimaradni belőle.
(Hegyi András)
Olvasmány: Mt 22,1–14
Hogy kik tartoznak Jézus Krisztushoz, azt nem a közösség, a formák, a látszat, hanem a szív dönti el.
„Megszólalt erre Jézus, és ismét példázatokban beszélt hozzájuk: 2„Hasonló a mennyek országa egy királyhoz, aki menyegzőt készített a fiának. 3[Elküldte szolgáit, hogy hívják össze a meghívottakat a menyegzőre, de azok nem akartak elmenni.] 4Ekkor más szolgákat küldött, akikhez így szólt: Mondjátok meg a meghívottaknak: Íme, elkészítettem az ebédet, ökreim és hízott állataim levágva, és minden készen van: Jöjjetek a menyegzőre! 5De azok, mit sem törődve ezzel, elmentek: az egyik a földjére, a másik a kereskedésébe. 6A többiek pedig megragadták szolgáit, bántalmazták és megölték őket. 7Ekkor a király haragra gerjedt, elküldte seregeit, és elpusztította ezeket a gyilkosokat, városukat pedig felégette. 8Akkor ezt mondta szolgáinak: A menyegző ugyan kész, de a meghívottak nem voltak rá méltók. 9Menjetek tehát a keresztutakra, és akit csak találtok, hívjátok el a menyegzőre. 10Kimentek a szolgák az utakra, összeszedtek mindenkit, akit csak találtak, gonoszokat és jókat egyaránt, és megtelt a lakodalmas ház vendégekkel. 11Amikor a király bement, hogy megtekintse a vendégeket, meglátott ott egy embert, aki nem volt menyegzői ruhába öltözve; 12így szólt hozzá: Barátom, hogyan jöhettél be ide, hiszen nincs menyegzői ruhád? Az pedig hallgatott. 13Akkor a király ezt mondta szolgáinak: kötözzétek meg kezét-lábát, és vessétek ki a külső sötétségre; ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás. 14Mert sokan vannak az elhívottak, de kevesen a választottak.”
Könyörögjünk, hogy a nőtestvérek ma is készséges és hű tanúi legyenek a Feltámadottnak!
(Mt 28,5–10)
Magyarázat:
Isten sohasem rögtönöz, már a teremtés előtt mindent átgondolt. Péter apostol szerint az üdvösségünk már készen van, Isten hatalma őrzi Krisztus által a világ teremtése óta (1Pt 1,4–5.20). Ennek az isteni tervnek a munkálására kapott meghívást Izrael népe, de mi, újszövetségiek is.
A Mindenható kiválasztó kegyelmével tisztelte meg népét. Tanította őket. Ha hallgattak rá, egy sajátos igazságos rend, kívánatos békesség, az ország felvirágzása lett a következménye. Ha ez a rend érvényre jutott, minden más nép számára is kívánatossá vált. Amikor viszont elmaradt, Isten a gyengéd szótól (Hós 11,4) féltő szeretetén keresztül (Ez 39,25) népe miatti bánkódáson át (Jóel 2,13) az ítélettel való fenyegetésig (Jer 36,31), sőt az üdvígéret megújításáig (Mik 4,1–4) sokféle módon szólította meg népét. Ha pusztán már az emberi létezésnek is értelme, méltósága van, mennyivel inkább kiváltságos helyzet a Felséges oltalmában élni! Mi ennek a gátja? A közöny? A vélt ellenérdekeltség? Vagy csupán a hanyagság?
Nekünk is napjaink telnek napjaink után, mint a régieknek. Érzékeljük-e, hogy eközben valamilyen irányba összegződünk? Sokan már most is csak fogcsikorgatva, sötét tekintettel viselik el sorsukat és gondolnak jövőjükre. Pedig Isten kegyelmesen megajándékozna a Szentlélekkel betöltött jó lelkiismeret örömével. Végül pedig ünnepi lakomájára hívna, ahová mindenki meghívott. Azt ígérete, hogy megtart és odaát mennyei örökséget készít (Mt 19,27–30). Mindezt kegyelemből. Nem okos dolog kimaradni belőle.
(Hegyi András)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése