Mindenki saját életével bizonyít
Olvasmány: Mt 23,29–36
Ne a halottaknál legyél jobb, legyél jobb az élőknél...
„Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert síremlékeket emeltek a prófétáknak, és felékesítitek az igazak sírköveit, 30[és ezt mondjátok: Ha atyáink idejében éltünk volna, nem vettünk volna részt velük a próféták vérének kiontásában.] 31Így magatok ellen tanúskodtok azzal, hogy fiai vagytok a próféták gyilkosainak. 32Éljetek csak ti is atyáitok mértéke szerint! 33Kígyók, viperák fajzata! Hogyan menekülhetnétek meg a gyehennával sújtó ítélettől? 34Ezért íme, küldök hozzátok prófétákat, bölcseket és írástudókat: egyeseket közülük megöltök és keresztre feszítetek majd, másokat megkorbácsoltok zsinagógáitokban, és városról városra üldöztök, 35hogy rátok szálljon minden igaz vér, amelyet kiontottak a földön, az igaz Ábel vérétől Zakariásnak, a Barakiás fiának véréig, akit a templom és az áldozati oltár között gyilkoltatok meg. 36Bizony, mondom néktek: mindez megtörténik ezzel a nemzedékkel.”
Magyarázat:
Mi keresztény kegyesek bizonyára rendelkezünk már annyi bibliai tudással, amennyi tökéletesen elegendő ahhoz, hogy elkárhozzunk. De elég lesz-e ez az üdvösségünkhöz? Mert miközben különbnek gondolhatjuk magunkat másoknál, sőt elődeinknél is, lehetünk rosszabbak is náluk. Ha valaki felhívja erre a figyelmünket, arra általában megharagszunk. A prófétákat is csak a kortársaik nem szerették, utóbb belátták igazukat, és tisztelni kezdték őket. Sőt tekintélyüket magukra vonatkoztatták. Pedig a próféták és Jézus szavától kijózanodni, bűnbánatra jutni, és Isten kezében hasznossá válni is lehetne.
Itt az Úr kemény, de igaz szavakat mond maga is kortárs prófétaként saját népének lelki vezetőire: kígyók, viperák, gyilkosok! Egy pattanásig feszült helyzet részeseként nemcsak a népet fenyegető veszélyt, Jeruzsálem pusztulását ismerte fel és láttatta prófétai éleslátással, hanem azt is szem előtt tartotta, ami a romlást elősegítette, a kegyes emberi szív romlottságát. A gonosz hatalmával nem szállhat szembe egy, az Isten és e romlottság között ingadozó. Jézus ezek után halálának órájában esedezik érettük, sőt értük is meghal. És minden nyomorúságos teremtmény bűntől való szabadulásáért. Mert szerette őket is, sőt mindvégig szerette őket (Jn 13,1). És minket is. Mert miről beszél a golgotai kereszt, ha nem erről?
Észrevesszük-e még az Úr Jézus kemény szava mögött is az ő féltő szeretetét? Vagy azt várjuk, hogy amikor rossz irányba megyünk, akkor is csak bátorítson? Miközben mi nem hallgatunk rá, és változni nem nagyon akarunk? Pedig egyedül az ő kemény szava menthetne meg bűnös életmódunk következményeitől. Ő tudja, hogy miként lehet az üdvösség útját járni és a kárhozatét elkerülni.
(Hegyi András)
Olvasmány: Mt 23,29–36
Ne a halottaknál legyél jobb, legyél jobb az élőknél...
„Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert síremlékeket emeltek a prófétáknak, és felékesítitek az igazak sírköveit, 30[és ezt mondjátok: Ha atyáink idejében éltünk volna, nem vettünk volna részt velük a próféták vérének kiontásában.] 31Így magatok ellen tanúskodtok azzal, hogy fiai vagytok a próféták gyilkosainak. 32Éljetek csak ti is atyáitok mértéke szerint! 33Kígyók, viperák fajzata! Hogyan menekülhetnétek meg a gyehennával sújtó ítélettől? 34Ezért íme, küldök hozzátok prófétákat, bölcseket és írástudókat: egyeseket közülük megöltök és keresztre feszítetek majd, másokat megkorbácsoltok zsinagógáitokban, és városról városra üldöztök, 35hogy rátok szálljon minden igaz vér, amelyet kiontottak a földön, az igaz Ábel vérétől Zakariásnak, a Barakiás fiának véréig, akit a templom és az áldozati oltár között gyilkoltatok meg. 36Bizony, mondom néktek: mindez megtörténik ezzel a nemzedékkel.”
Magyarázat:
Mi keresztény kegyesek bizonyára rendelkezünk már annyi bibliai tudással, amennyi tökéletesen elegendő ahhoz, hogy elkárhozzunk. De elég lesz-e ez az üdvösségünkhöz? Mert miközben különbnek gondolhatjuk magunkat másoknál, sőt elődeinknél is, lehetünk rosszabbak is náluk. Ha valaki felhívja erre a figyelmünket, arra általában megharagszunk. A prófétákat is csak a kortársaik nem szerették, utóbb belátták igazukat, és tisztelni kezdték őket. Sőt tekintélyüket magukra vonatkoztatták. Pedig a próféták és Jézus szavától kijózanodni, bűnbánatra jutni, és Isten kezében hasznossá válni is lehetne.
Itt az Úr kemény, de igaz szavakat mond maga is kortárs prófétaként saját népének lelki vezetőire: kígyók, viperák, gyilkosok! Egy pattanásig feszült helyzet részeseként nemcsak a népet fenyegető veszélyt, Jeruzsálem pusztulását ismerte fel és láttatta prófétai éleslátással, hanem azt is szem előtt tartotta, ami a romlást elősegítette, a kegyes emberi szív romlottságát. A gonosz hatalmával nem szállhat szembe egy, az Isten és e romlottság között ingadozó. Jézus ezek után halálának órájában esedezik érettük, sőt értük is meghal. És minden nyomorúságos teremtmény bűntől való szabadulásáért. Mert szerette őket is, sőt mindvégig szerette őket (Jn 13,1). És minket is. Mert miről beszél a golgotai kereszt, ha nem erről?
Észrevesszük-e még az Úr Jézus kemény szava mögött is az ő féltő szeretetét? Vagy azt várjuk, hogy amikor rossz irányba megyünk, akkor is csak bátorítson? Miközben mi nem hallgatunk rá, és változni nem nagyon akarunk? Pedig egyedül az ő kemény szava menthetne meg bűnös életmódunk következményeitől. Ő tudja, hogy miként lehet az üdvösség útját járni és a kárhozatét elkerülni.
(Hegyi András)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése