Ma Március 7. Hétfő, Tamás napja
van.
Minden
történelmi korban aktuális
Olvasmány: Mt 22,15–22
Válaszd szét mindig az államot Isten országától. Ne politizálgass, maradj ember!
„Akkor a farizeusok elmentek, és elhatározták, hogy szóval csalják tőrbe. 16Elküldték tehát hozzá tanítványaikat, a Heródes-pártiakkal együtt, akik ezt mondták: „Mester, tudjuk, hogy igaz vagy, és az Isten útját az igazsághoz ragaszkodva tanítod, és hogy nem tartasz senkitől, mert nem veszed figyelembe az emberek tekintélyét. 17Mondd meg tehát nekünk, mi a véleményed: szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem?” 18Jézus felismerve gonoszságukat, így szólt: „Mit kísértetek engem, képmutatók? 19Mutassatok nekem egy adópénzt!” Azok odavittek neki egy dénárt. 20Jézus megkérdezte tőlük: „Kié ez a kép és ez a felirat?” 21„A császáré” - felelték. Jézus erre kijelentette: [„Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené.”] 22Amikor ezt meghallották, elcsodálkoztak, otthagyták őt, és eltávoztak.”
Magyarázat:
Egy ifjú ember jött egykor az Úr Jézushoz, és azt kérdezte tőle: „Mester, mit cselekedjek, hogy az örök életet elnyerjem?” (Mt 19,16–26) Az Úr válaszában benne volt az, hogy: „Téged ez miért érdekel?” – pusztán kíváncsi vagy rá, vagy tényleg üdvözülni szeretnél? Ugyanis más az egyik pozíció, és más a másik. Sőt ha valaki csupán kísérteni akarja őt, az egy harmadik. De hogy ő mennyire nagylelkű, az kiderül abból, hogy még erre is kapott érvényes választ: „Add meg a császárnak a császárét, és Istennek az Istenét!”
De vigyázz, ne keverd össze a kettőt. Gondold át, ne kapkodj! Ne add az Istenét a császárnak, sőt még megfordítva se tedd. Adódat nem csalhatod el Istenre hivatkozva. De ne add a szívedet a császárnak, a hatalom nem tud mit kezdeni vele. Mert azt az Isten önmagának teremtette, így ajándékozta neked is. A tied. Önként adhatod oda annak, akinek akarod. Még Istené is csak így lehet.
Helyzetbe hoz azonban minket az életünk. Naponként megkapunk ugyanis mindent, ami az élet feltétele. Csak tudnánk úgy élni vele, ahogy kell! De ha a reggel a kapkodásé, a délelőtt a hajszáé, délután végre bepótolhatjuk azt, amit addig elmulasztottunk, akkor az este a pihenésé, a vasárnap nagy része meg a szórakozásé... A fiatalságunk a szerelmesünké, az életünk dereka a gyermekeinké, a vénségünk az orvosi rendelőé... Akkor mi marad az Istennek? Marad-e egyáltalán valami?
(Hegyi András)
Olvasmány: Mt 22,15–22
Válaszd szét mindig az államot Isten országától. Ne politizálgass, maradj ember!
„Akkor a farizeusok elmentek, és elhatározták, hogy szóval csalják tőrbe. 16Elküldték tehát hozzá tanítványaikat, a Heródes-pártiakkal együtt, akik ezt mondták: „Mester, tudjuk, hogy igaz vagy, és az Isten útját az igazsághoz ragaszkodva tanítod, és hogy nem tartasz senkitől, mert nem veszed figyelembe az emberek tekintélyét. 17Mondd meg tehát nekünk, mi a véleményed: szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem?” 18Jézus felismerve gonoszságukat, így szólt: „Mit kísértetek engem, képmutatók? 19Mutassatok nekem egy adópénzt!” Azok odavittek neki egy dénárt. 20Jézus megkérdezte tőlük: „Kié ez a kép és ez a felirat?” 21„A császáré” - felelték. Jézus erre kijelentette: [„Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené.”] 22Amikor ezt meghallották, elcsodálkoztak, otthagyták őt, és eltávoztak.”
Magyarázat:
Egy ifjú ember jött egykor az Úr Jézushoz, és azt kérdezte tőle: „Mester, mit cselekedjek, hogy az örök életet elnyerjem?” (Mt 19,16–26) Az Úr válaszában benne volt az, hogy: „Téged ez miért érdekel?” – pusztán kíváncsi vagy rá, vagy tényleg üdvözülni szeretnél? Ugyanis más az egyik pozíció, és más a másik. Sőt ha valaki csupán kísérteni akarja őt, az egy harmadik. De hogy ő mennyire nagylelkű, az kiderül abból, hogy még erre is kapott érvényes választ: „Add meg a császárnak a császárét, és Istennek az Istenét!”
De vigyázz, ne keverd össze a kettőt. Gondold át, ne kapkodj! Ne add az Istenét a császárnak, sőt még megfordítva se tedd. Adódat nem csalhatod el Istenre hivatkozva. De ne add a szívedet a császárnak, a hatalom nem tud mit kezdeni vele. Mert azt az Isten önmagának teremtette, így ajándékozta neked is. A tied. Önként adhatod oda annak, akinek akarod. Még Istené is csak így lehet.
Helyzetbe hoz azonban minket az életünk. Naponként megkapunk ugyanis mindent, ami az élet feltétele. Csak tudnánk úgy élni vele, ahogy kell! De ha a reggel a kapkodásé, a délelőtt a hajszáé, délután végre bepótolhatjuk azt, amit addig elmulasztottunk, akkor az este a pihenésé, a vasárnap nagy része meg a szórakozásé... A fiatalságunk a szerelmesünké, az életünk dereka a gyermekeinké, a vénségünk az orvosi rendelőé... Akkor mi marad az Istennek? Marad-e egyáltalán valami?
(Hegyi András)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése