|
Vigyázz, mi alapján ítélsz!
Olvasmány: Mt 21,28–32
Nem a díszes társaság, hanem a tiszta szív számít igazán.
„De mi a véleményetek erről? Egy embernek két fia volt, és az elsőhöz fordulva ezt mondta: Fiam, menj, dolgozz ma a szőlőben. 29Ő így felelt: Nem akarok; később azonban meggondolta magát, és elment. 30Azután a másikhoz fordulva annak is ugyanezt mondta. Ő azonban így felelt: Megyek, uram - de nem ment el. 31[Ki teljesítette a kettő közül az apja akaratát?” „Az első” - felelték. Jézus erre ezt mondta nekik: „Bizony, mondom néktek: a vámszedők és a parázna nők megelőznek titeket az Isten országában.] 32Mert eljött hozzátok János az igazság útján, de nem hittetek neki, a vámszedők és a parázna nők pedig hittek neki. Ti azonban ezt látva még később sem gondoltátok meg magatokat, hogy higgyetek neki.”
Magyarázat:
Jézus ismét arról beszél, hogy amit kívülről látunk, az semmit sem jelent, főleg az Istennel való kapcsolatban. Hiába tűnik valaki kegyes hívőnek, példaértékű kereszténynek, valójában senki sem láthatja tisztán az adott személy Istenhez való viszonyát. Természetesen a jó fa jó gyümölcsöt terem, a rossz fa pedig nem teremhet jó gyümölcsöt, de a látszatra időnként túl sokat adunk keresztényként is, és ez megtévesztő lehet. Hiszen rövid ideig el lehet játszani a kegyességet, sőt, még az is előfordulhat, hogy emberek előtt soha nem derül ki a hamisság, de Isten előtt semmilyen szándék nem marad rejtve. Krisztus földi élete során nem a díszes társaságot kereste, hanem a tiszta szíveket. És ez mit sem változott az elmúlt kétezer évben. Mi emberek hajlamosak vagyunk külső alapján, egy-egy benyomás alapján beskatulyázni egymást, azt gondolva, hogy pontosan meg tudjuk ítélni egymás személyiségét egy szó vagy tett alapján. Mekkora beképzeltség ez, ha belegondolunk. Hogyan tudnánk megítélni egy egész embert egyetlen jól vagy (ami talán gyakoribb) rosszul sikerült mozzanat alapján. Talán ha a példázatban olvasható szituációnak voltak fültanúi, ők is az alapján ítélték meg a fiúkat, hogy mit mondtak apjuknak, noha a valós tett aztán később mást mutatott. Ne essünk ebbe a hibába!
(Bacsó Benjámin)
Olvasmány: Mt 21,28–32
Nem a díszes társaság, hanem a tiszta szív számít igazán.
„De mi a véleményetek erről? Egy embernek két fia volt, és az elsőhöz fordulva ezt mondta: Fiam, menj, dolgozz ma a szőlőben. 29Ő így felelt: Nem akarok; később azonban meggondolta magát, és elment. 30Azután a másikhoz fordulva annak is ugyanezt mondta. Ő azonban így felelt: Megyek, uram - de nem ment el. 31[Ki teljesítette a kettő közül az apja akaratát?” „Az első” - felelték. Jézus erre ezt mondta nekik: „Bizony, mondom néktek: a vámszedők és a parázna nők megelőznek titeket az Isten országában.] 32Mert eljött hozzátok János az igazság útján, de nem hittetek neki, a vámszedők és a parázna nők pedig hittek neki. Ti azonban ezt látva még később sem gondoltátok meg magatokat, hogy higgyetek neki.”
Magyarázat:
Jézus ismét arról beszél, hogy amit kívülről látunk, az semmit sem jelent, főleg az Istennel való kapcsolatban. Hiába tűnik valaki kegyes hívőnek, példaértékű kereszténynek, valójában senki sem láthatja tisztán az adott személy Istenhez való viszonyát. Természetesen a jó fa jó gyümölcsöt terem, a rossz fa pedig nem teremhet jó gyümölcsöt, de a látszatra időnként túl sokat adunk keresztényként is, és ez megtévesztő lehet. Hiszen rövid ideig el lehet játszani a kegyességet, sőt, még az is előfordulhat, hogy emberek előtt soha nem derül ki a hamisság, de Isten előtt semmilyen szándék nem marad rejtve. Krisztus földi élete során nem a díszes társaságot kereste, hanem a tiszta szíveket. És ez mit sem változott az elmúlt kétezer évben. Mi emberek hajlamosak vagyunk külső alapján, egy-egy benyomás alapján beskatulyázni egymást, azt gondolva, hogy pontosan meg tudjuk ítélni egymás személyiségét egy szó vagy tett alapján. Mekkora beképzeltség ez, ha belegondolunk. Hogyan tudnánk megítélni egy egész embert egyetlen jól vagy (ami talán gyakoribb) rosszul sikerült mozzanat alapján. Talán ha a példázatban olvasható szituációnak voltak fültanúi, ők is az alapján ítélték meg a fiúkat, hogy mit mondtak apjuknak, noha a valós tett aztán később mást mutatott. Ne essünk ebbe a hibába!
(Bacsó Benjámin)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése