Keresztény versek

Nem lehet

Nem lehet,

hogy mindig csodák essenek

elmaradt, okos tettek helyett.

Nem lehet,

hogy szakadatlan önsorsrontásban

mennyei seregek

mindig megmentsenek.

Nem lehet,

hogy elszalasztva lehetőségeket,

eltékozolva annyi szent időt,

elásva sok-sok tálentumot,

mindegyre új tálentum, új idő

s új lehetőség adassék.

De az sem lehet,

hogy a tékozló gyermeket

Atyja be ne fogadja!

És az sem lehet,

hogy a kilencvenkilencet

otthagyva a Gazda,

az elveszettet

sorsára hagyja, s fel ne kutassa.

S ha lejárt az időm,

s utolérnek bűneim,

reám szakad az élet,

a latornak járó kemény ítélet,

s a mellettem függő Úrhoz kiáltok,

nem lehet, hogy megannyi átok

szerte ne foszlanék nyomban,

– és ugye még az is lehet,

hogy azon a napon Vele együtt leszek

a Paradicsomban?!

Erdélyi Csaba

Bizodalmam az Úr

És szólt a próféta,

bölcs szavára

felfigyelt a nép:

„Akik az Úrban bíznak,

erejükben megújulnak,

szárnyra kelnek

és futnak,

de nem lankadnak,

járnak és

soha nem fáradnak.”

Hallottál-e már

ily biztató

és sokatmondó

szavakat?

Azokhoz szól,

kikben fogytán az erő,

az aggodalom magasra nő.

Kiknek nem bizodalmuk az Úr,

reménytelen feszül az élet-húr.

Embertársam!

Bízd életed Isten kezére,

bízz az Úrban, hogy

megújuljon erőd,

repülj, mint a sas,

hogy győzelmet arathass.

Én az Úrban bízok

rendületlenül,

segíts, Uram, hogy úgy legyen

szüntelenül.

Antal Ferenc

Nézek fel rád

Tér és idő korlátai

közül, halandó testbe zárva

nézek fel rád, teremtő ISTEN,

időtelen, felfoghatatlan.

Ki arcodat nekem is adtad,

gyarló voltomban is szerettél,

JÉZUS KRISZTUSBAN megváltottál,

s felettem tartod kezedet.

Csodállak és imádlak Téged,

ki, bűneim mind eltörölve,

élsz bennem is a LÉLEK által,

ahogy megváltott milliókban.

A végtelent is átölelve

uralkodol téren, időn, s míg

irányítod véges utam itt,

hazavársz az örök hazába.

Füle Lajos