Keresztény versek

 TAVASZ ÖRÖMHÍRE

A nagy hó olvadni kezdett,
s robajjal zúgott le az ár,
eddig a mezőt hófehéren
takarta be a bús halál.
Sárba tiporva rothadt fű,
gyász boritá a réteket,
mindent az ősz szele hervasztott
és elűzte az életet.
S míg egy fakult füvet kezemben
finom, holt porrá morzsolok,
gondolom, hogy mind hasonlóak
a halandó ember-sorsok.

Mint aszott fű, hull el az ember,
földporrá lesz, mi élet volt,
ó Istenem, feltámadhat-e,
élővé lesz-e ami holt?!
A sírok egyre domborulnak,
mind több a gyász és a halál...
Lesz-e az elmúlásnak vége,
lesz-e virágzóbb láthatár...?

De ím a Nap kél diadallal
s meleggel szórja be a tért,
aszott fű helyett zöld hajtástól
díszeleg a felperzselt rét.
A húsvéti harangok kongnak,
bíbor hajnal köszönt megint:
a hang s a fény versenyre kelve
élet győzelmét hirdetik.

Ki értünk meghalt, harmadnapon
a sírból győztesen jött ki,
s lőn zsengéje feltámadásnak,
amelyben a hivő követi.
Feltámadunk! hiszem szilárdan,
a sir és halál nem örök.
Nem maradhat végképp a sírban,
ki e létből elköltözött...!
Megváltónk eljön dicsőségben,
hogy megszűnjön a bűn, halál
s ki az Úrnak híven szolgált,
Benne örök életet talál.

Barsy Irma

CSENDESEDJ EL 

Ébreszt a reggel? Csendesedj el!

S elcsendesedj ha jő az est.

Munkád végezd imás kezekkel -

Sok bántás ért? Elcsendesedj!

Belső csend légy e földi zajban -

dac, ha a Sátán öldököl

s gyülöletverte vad viharban

a Gonosz életedre tör.

Légy csendben, amikor ócsárolnak,

s merő seb lettél már belül.

S bár hűn szolgáltál, érnek vádak,

s elhagynak téged - csendesülj.

Igaztalan' bántottak téged?

Rontások rontnak ellened?

Csituljon el felzajgó véred -

légy egyre, egyre csendesebb.

A LÉLEK költözzék szívedbe,

ha terhedet alig bírod -

s akkor hallkulj legmélyebb csendre,

ha érzed: közel a sírod.

Kutas Kálmán

           

 Szerettem volna

Szerettem volna élni,

Amikor Jézus élt,

Ne csodálkozz el rajta,

Megmondom, hogy miért.

Szerettem volna lenni

Az a vízcsepp parány,

Amely – mikor Ő mosdott –

Felfénylett homlokán.

Szerettem volna lenni

Picinyke kis kenyér,

Amelyet keze oszt ki

Annak, ki Tőle kér.

Szerettem volna lenni

Egy szó az ajakán,

Mely vigasz lett a búsnak,

Gyógyír lett igazán.

      Ha csók lehettem volna

      Kezén, hol volt a szög,

Egy simogató sóhaj

Haló szíve fölött.

És a feltámadáskor

Szem, mely csodálkozik…

Mi vagyok én? Halljátok:

Kis szív, mely Benne hisz!

 Kutas Kálmán