Keresztény versek

Arányi Norbert

ANGYALSZÁRNYAK

Születtem
Mint bőgő árva
Omladozó falak közé zárva
Otthonom volt a jászol
Mely ma már gyászol

Réseket ütöttek a falakba
Jót akaró szentek és jómagam
Kint robbant sok-sok akna
Elhalkult a lépések zaja

Nesztelenül jöttek
Fejvadász tömegek
Bűnvesszőkkel lőttek
És dörögtek az egek
Mint meggyújtott gyutacsok

Átfúrták bőröm a bűnök
És hiába tűrök
Mérgeznek, amíg élek
Amíg sóhajt hallat a lélek

Világ:
Ma romlott, hervadó virág
Gőgösen elhagyta Istenét
És azt hiszi: üdvözülni fog
Neki elég az alkohol, a drog

Nekem nem kell ez az egész
Elég az az apró rész
Melyben ott ragyog Jézus
Abban a szemben

Láttam más szemet is
Hirtelen jött metamorfózis
Nem az ember volt benne
A sátán kutyái táncoltak
Minden jót lesáncoltak

Én nemet mondok
Azt hiszitek: bolondok
Akik ezt teszik
Tévedtek

Egy nap
Majd megtudja minden nép
Hogy csak az a szép
Ami az égből jön
Legyen az áldás vagy könny

Én tudom már rég
De küzdök a bűnökkel még
Harcom elkeseredett
De beragyogja az angyal-termet

Szárnyaim megtépték
Ellenséges lépést meglépték
Most kezdődik a csata
Sejtjeim azonban készek
Akár a jó, daliás vitézek

A hét parancsszót tudom
Felvettem pajzsom, kardom
Melybe ezt vésték a mennyben:
Gyűlöld a bűnt,
De szeresd az elesett bűnöst

Így indul az árva
Angyalszárnyak közé zárva
A végső csatába
És tudom: nem hiába

2005. október 23.
Arányi Norbert

HAJNALI IMA

Pislákoló hajnalon
Mikor még alszanak a fák
Izzani kezdenek a szempillák
És felpattan a szemhéj
Pedig még uralkodik az éj
Nagy szemekkel nézek a tájra
És a mindenható Királyra
Hitem által látom őt
A Teremtőt

Én nem vagyok több
Csak egy zavarodott teremtmény
Egy bonyolult, elvont költemény
Szemem könnybe lábad
És eltörik a mécses: látom hibámat
Gyertyát gyújtok
S vérző szívet nyújtok
A kegyelmet adó
Úrnak

Imám mégsem magamért szól
Hanem egy lányért
Aki Téged jobban ért
Neki erőt és boldogságot kérek
És, hogy a félelem-féreg
Ne rágja lelkét soha
Én nem kérek mást, elég a csoda
A kegyelem tőled
Istenem

Szűkülő szemem lecsukódik
A gyertya csonkig ég
Egyetlen csillag világít még
Jézus rajtam tartja tekintetét
És vigyázza lelkem szerelmét
Aki még mély álmot alszik
És a szeretet patakzik
Alszom és nevetek
Veletek angyalseregek
Köszönöm, Uram

2005. július 5.

Arányi Norbert

NEM FÉLEK

”Ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek semmi
bajtól, mert Te velem vagy” (Zsoltárok 23, 4)

Démonokkal teli sikátorban
Érzem igazán
Mily forró a földi katlan
Nem vehetem lazán
Hiszen farkasok között várom
Én elveszett bárány
Hogy véget érjen az álom
Elmúljon a hiány
És megtaláljon a pásztor
Mint már sok százszor

Körbevesz a sötétség
Hirtelen nem is látszik az ég
A vakság nem fogad magába
Így is megroggyant már lába
De eltüntetné fényem hamar
És ahogy a földet az avar
Betakarna örökké
S hideg méreggel oltaná el
Fáklyám, melynek égni kell

Érces hangok marják fülem
És bűnnel táncoló ütem
Menekülnék messze
Ha lelkemnek nem lenne esze
Tudja jól: hiábavaló futni
De csak egyet kell tudni
Elég egyet, ami az
Egyetlen biztos tény
Egyetlen felemelő fény

Démonok, farkasok között
Mikor a világba tél költözött
Nem félek, nem félek én
Lehetek a szakadék szélén
Már nem félek
Bátor lett a gyenge lélek
És csodálatosan erős
Nem félek, mert Te velem vagy
Jöhet hó, jöhet fagy

Nem félek
Mert Te velem vagy

2006. január 27.