A szerencsétlen hajótörött az utolsó
deszkába kapaszkodva kivetődött egy jelentéktelen, lakatlan kis szigetre. A
szigeten kevés volt az erdő és a bokor, viszont annál több a szikla. A
hajótörött imádkozni kezdett. Kérte az Istent, hogy mentse meg.
Mindennap figyelte a horizontot, hátha
megérkezik a kért segítség. Ez így ment hosszú ideig, de nem jött semmi. Kissé
kezdet magához térni és szervezkedett. Találékony volt. Kődarabokból
kezdetleges szerszámokat készített. Vadászott, halászott és földet művelt.
Hosszú fáradtság után még tüzet is gyújtott. Épített magának egy kunyhót és
raktárt.
Így ment ez hónapokig. Az imáit sem
felejtette el, de nem jött segítség, pedig nagyon várta. Egy napon a szellő
felkapta a lángot és a kunyhó oldala lángba borult. Sötét füstfelhő szállt az
ég felé. Kétségbe esve küzdött a tűz ellen, mert tudta, hogy hónapok munkája
forog kockán. Hiába volt minden, csak egy vödör hamu maradt az egész munkából.
A hajótörött, aki erőn felül igyekezett
valamit megmenteni, levetette magát a homokba és keservesen sírt.
Uram miért tetted ezt velem?
Pár óra múlva egy hatalmas hajó kötött
ki a kis sziget közelében. Egy mentőcsónakkal jöttek érte.
Honnan tudtátok meg, hogy itt vagyok?-
kérdezte a szerencsétlen hajótörött.
Füstjeleket láttunk. -hangzott a válasz.
Életed mai gondjai, a jövő kegyelem
füstjei. Isten segíteni fog!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése