Biztatás
Egész világot hozzál,
hogyha jössz
Arcod ragyogjon,
fényljen mint a könny,
Napfény csillogjon
ujjaid hegyén
Mellyel simogatsz a
fájdalmak helyén.
Egész világod szóljon,
ha köszönsz
Vidám ,,jó napot' -
napba öltözött
És kézfogásod erõs
mint a pánt
mely azt üzeni: senki
se bánt!
Egész karoddal ölelj
hogyha fogsz,
Fél öleléssel, csak
félig dobogsz
Ha a küszöbnél lábad
megáll,
a mosolygásod szívbe
nem talál
Egész világod szóljon,
ha beszélsz
Megtorpanásod azt
jelenti- félsz
Csak félig fuvod arany
trombitád
Pedig a jó szó gazdára
talál.
A zsebeidbõl folyjon
drága gyöngy
mely beragyogja mind
azt mi göröngy
Ajtónyitásod nyomán
fény derül
Egész szívvel vagy
csak birtokon belül
Otthon leszel, ha
kigyújtod a fényt
és ha reménnyel
táplálsz majd reményt
Egész világot adjál
hogyha adsz
Apró darabkák nem
számítanak
Egész világot adjál
hogyha adsz
Fél világoddal-
magadra maradsz!
Egész világot kaptál
nem felet
Õ azért jött, hogy-
bõvölködjenek!
Juhász Zsófia
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése