Keresztény vers – KINEK MONDASZ ENGEM?

KINEK MONDASZ ENGEM?

Kinek mondasz engem,

Te a milliók között?

Itt, hol minden szenny

E földre költözött.

Kinek mondasz engem,

Életed kinek vall?

Megdicsõülés hegye,

Vagy golgotai ravatal,

Hol újra megfeszítesz

Kényed, kedveden,

Hulljon újra vérem a

Szennyes köveken?

Kinek mondasz engem

elhagyott szenvedõt?

Ha ezren kiáltják feléd

„Tagadd meg õt!”

Kinek mondasz engem

Az olajfák hegyén?

Szavad szórja az átkot,

„Nem ismerem én!”

Kinek mondasz engem

A kigúnyolt királyt,

Ha a tömeg megvetõen

Bûnhõdést kiált.

Kinek mondasz engem, ha

Velem vagy egyedül.

Ha Péteri szíved értem oly’

Buzgón felhevül?

És kinek mondasz engem, ha

Meglát szelíd szemem.

Kinek mondasz hát, mondd

És felelj most nekem.

Én Uram, én Istenem!

Te vagy a milliók között

A megvetett,

Te vagy a megdicsõült

Nagy Király.

Te vagy a kínpadra vont

És elhagyott.

Te vagy a kigúnyolt én

Értem szenvedõ,

Te vagy az engem váró

Szelíd szemû,

Hûtlenségem ellenére is

Örökké hû.

Te vagy! Te vagy! Te a

Megfeszített Istenfia.

Erõ, hatalom!

Biztos üdvöm! Kinek 

Értem kellett meghalnia.

Makovei János