"Mi módon?" (Jn 3,4a)
Isten országa, vagy helyesebben uralma nem csak emberi elgondolás, hanem valóság. Az egész világmindenség Isten hatalma és királyi uralma alatt van. Ez nem ismert, mert az Édenből a bűn miatt kiűzött ember és leszármazottai - az emberiség - nem ismerhetik meg, és nem is akarják elfogadni Isten ural mát. Isten "uralkodása mindenre kihat" (Zsolt 103,19b; Csel 10,36). Ő tartja fenn a világot, gondot visel rá, eledelt, italt, örömet ad, és lázadó alattvalóit türelmesen elhordozza, valóságosan szereti. Mindezek ellenére alattvalói a bűn rabszolgái. De minden ember szívében él egy valami, vagy valaki utáni kipusztíthatatlan vágyakozás, amit az Édenből hozott. Visszavágyik a Paradicsomba. Ez ihlette sokszor a költőket, nagy gondolkozókat. Erről írt Milton "Elveszett paradicsom"-ában. Benne él a szívben, mint olthatatlan sóvárgás, jobbra való törekvés, többet adni a gyermekeimnek. Ha a bűn mindent megrontó fertőzése nem nyomná rá mindenre a bélyegét, akkor ez még sikerülne is. Az Éden kapujába odaállított villogó pallosú kérub miatt a bűnös ember oda többé nem mehet be. Isten országába csak egy út vezet, amelyet Isten szerzett új és élő út gyanánt, "a kárpit, azaz az Ő - Jézus Krisztus - teste által" (Zsid 10,20). Ez az, ami az értelem számára kikutathatatlan. Nikodémusnak, Izráel tanítójának ezért mondotta Urunk, Jézus Krisztus: " ... aki felülről nem születik, nem láthatja Isten országát... aki nem születik újonnan víztől és Szellemtől, nem mehet be Isten országába!" (Jn 3,4b-5b). "Te Izráel tanítója vagy, és nem tudod ezeket?" (Jn 3,10). Nem volt ismerete róla még annak sem, aki pedig kora legvallásosabb embere, tanítómester volt. S ma is mindenféle vallásoskodás - legyen az saját magam csinálta bálvány, istentisztelet - kevés. Semmiféle emberi erőlködés nem képes bejuttatni Isten országába. Csak úgy, hogy Isten erős keze lenyúl a magasból, önmaga elé, a golgotai kereszt elé állítja a bűnöst, s rámutat, ez a te bűnöd miatt van, Ő, Jézus Krisztus meghalt miattad, de helyetted és éretted is. Bűneid el vannak rendezve, te szabad vagy, s aki hisz, az megtapasztalja, hogy a Sátán rabszolgájából Isten fiává, a bűn kötelékéből szabaddá lett. "Az Atya megszabadított minket a sötétség hatalmából, és átvitt az Ő szeretett Fiának uralma alá" (Kol 1,13). "Akiben van a mi váltságunk az Ő vére által, bűneinknek teljes bocsánata" (Kol 1, 14). Isten kegyelme így terjesztette ki uralmát reánk.
Isten országa, vagy helyesebben uralma nem csak emberi elgondolás, hanem valóság. Az egész világmindenség Isten hatalma és királyi uralma alatt van. Ez nem ismert, mert az Édenből a bűn miatt kiűzött ember és leszármazottai - az emberiség - nem ismerhetik meg, és nem is akarják elfogadni Isten ural mát. Isten "uralkodása mindenre kihat" (Zsolt 103,19b; Csel 10,36). Ő tartja fenn a világot, gondot visel rá, eledelt, italt, örömet ad, és lázadó alattvalóit türelmesen elhordozza, valóságosan szereti. Mindezek ellenére alattvalói a bűn rabszolgái. De minden ember szívében él egy valami, vagy valaki utáni kipusztíthatatlan vágyakozás, amit az Édenből hozott. Visszavágyik a Paradicsomba. Ez ihlette sokszor a költőket, nagy gondolkozókat. Erről írt Milton "Elveszett paradicsom"-ában. Benne él a szívben, mint olthatatlan sóvárgás, jobbra való törekvés, többet adni a gyermekeimnek. Ha a bűn mindent megrontó fertőzése nem nyomná rá mindenre a bélyegét, akkor ez még sikerülne is. Az Éden kapujába odaállított villogó pallosú kérub miatt a bűnös ember oda többé nem mehet be. Isten országába csak egy út vezet, amelyet Isten szerzett új és élő út gyanánt, "a kárpit, azaz az Ő - Jézus Krisztus - teste által" (Zsid 10,20). Ez az, ami az értelem számára kikutathatatlan. Nikodémusnak, Izráel tanítójának ezért mondotta Urunk, Jézus Krisztus: " ... aki felülről nem születik, nem láthatja Isten országát... aki nem születik újonnan víztől és Szellemtől, nem mehet be Isten országába!" (Jn 3,4b-5b). "Te Izráel tanítója vagy, és nem tudod ezeket?" (Jn 3,10). Nem volt ismerete róla még annak sem, aki pedig kora legvallásosabb embere, tanítómester volt. S ma is mindenféle vallásoskodás - legyen az saját magam csinálta bálvány, istentisztelet - kevés. Semmiféle emberi erőlködés nem képes bejuttatni Isten országába. Csak úgy, hogy Isten erős keze lenyúl a magasból, önmaga elé, a golgotai kereszt elé állítja a bűnöst, s rámutat, ez a te bűnöd miatt van, Ő, Jézus Krisztus meghalt miattad, de helyetted és éretted is. Bűneid el vannak rendezve, te szabad vagy, s aki hisz, az megtapasztalja, hogy a Sátán rabszolgájából Isten fiává, a bűn kötelékéből szabaddá lett. "Az Atya megszabadított minket a sötétség hatalmából, és átvitt az Ő szeretett Fiának uralma alá" (Kol 1,13). "Akiben van a mi váltságunk az Ő vére által, bűneinknek teljes bocsánata" (Kol 1, 14). Isten kegyelme így terjesztette ki uralmát reánk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése