Keresztény vers – NEKÜNK SZÓLÓ INTÉS

NEKÜNK  SZÓLÓ  INTÉS    

1 Kor. 7,29-31.

Szeretteim, az időnk rövíd!

A híd közepén már áthaladtunk.

Az élet zavaros árja lassan

parthoz csendesedik alattunk.

Viharai orcáinkra rótták

emlékül barázdáikat,

meggörbült újjal, eres kézzel

szorítjuk a korlátokat.

Az Ige int: ne legyen már több

háborúságunk a testben,

hiszen velünk volt és velünk lesz

nyomorúságunkban az Isten!

Szeretteim! Az időnk rövíd!

Ha néha ejtünk is könnyeket,

felejtsük el, mintha nem volna,

tegyük le lassanként a terheket!

Akik vesznek, mintha nem vennének,

s nem volna övék semmi sem!

és akik élnek, mintha nem élnének,

mint akik átutazók idelenn.

Mert e világ ábrázatja

elmúlik, s vele minden árnyék,

vár ránk a fény, vár ránk az Isten,

s a túlsó parton az örök hajlék.

                Oláh Lajosné