ÁMÓS
(Ámós
7, 14-15 8, 10-13)
Barompásztor
vagyok
és
vad fügét szedek.
Könyvek
világa tőlem távol áll,
s
az írástudók csűrés-csavarása.
Dehogy
nevelt apám
próféta-hivatásra!
De
elhívott engem az Úr
és
megnyitotta fülem:
Halljam,
mit mond Ő.
Elhívott
engem az Úr
és
megnyitotta szemem:
Lássam,
mi folyik itt!
Gazdagok
lomhán heverésznek
fényes
palotákban,
iga
alatt nyög a szegény nép,
nem
veszik emberszámba.
Apa-fia
egy lányhoz járnak
nappal
is részegek.
A
bírónál annak van igaza,
aki
veszteget.
Nőkön
ezernyi cicoma,
vége
sincs sok csalásnak...
-
Elhívott engem az Úr
és
megnyitotta számat!
Dehogy
nevelt apám
próféta-hivatásra!
De
elhívott az Úr,
hogy
legyek - Isten szája!
És
mondjam: Véget vet az Úr
e
romlott dáridónak,
s
ha most még nincs keletje itt
igaz
isteni szónak:
Majd
lesz idő, mikor e szót
szomjazó
szívvel várják,
mennek
tengertől tengerig,
hogy
végre megtalálják.
Bolyongnak
ifjak, lányok is,
hogy
keressék - akárhol,
mert
meg nem menthet semmi más
a
végső pusztulástól!
Siklós József (Szádhoz a kürtöt!,
71 old.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése