Keresztény vers – GYERTYA AZ ÚR KEZÉBEN

GYERTYA  AZ ÚR KEZÉBEN  

Láttam egy gyertyát, mit égi kéz

faragatlan tartóba tett.

Szent intésre kigyúlt a fénye

s piros örömben reszketett.

A hitetlen aggódva mondta:

- Mért siet úgy, csak csendesen,

ráér majd vén korában égni...

Őt nem zavarta semmi sem.

Sokan haraglepellel fedték,

de átvilágolt győztesen.

Ködök takarták, szelek tépték,

de ő csak égett melegen.

Hogy égett, -  bűnül ezt rótták fel

(életörömben, lángolón);

amikor verték, fojtogatták

nem oltotta a fájdalom.

Irigy szemmel, bírálva mondták:

hamis a lángja, gőg a fény.

Némán égett tovább e harcban,

könnyek peregtek tűz-szemén.

Lángja halk volt, de diadalmas;

alázatában is erős.

benne mindig mosolyt láttam,

valaki mondta: Türelmi hős!

Éjjel-nappal ragyogott lángja;

égni, égni, -  csak ezt tudott!

Tartójából ki nem vehették,

Isten keze tartotta ott.

-  Életét annak ajánlotta,

Ki bűnéből utat nyitott.

S ezt fényli messzi éjszakában:

Tiszta, szabad, s boldog vagyok.

S ha fogyó élte végsőt dobban,

Nem szakad meg a drága fény.

El nem fogynak: Istenért égő

igaz szívekkel áldozók,

Oltárához gyűlnek a népek,

az Ő színében lángolók.

Ily fény szeretnék lenni én is,

míg életem oltárán van:

A szívem tűz, a lelkem lángol:

ott vágyom élni boldogan!

Láttam egy gyertyát, mit égi kéz

faragatlan tartóba tett...

-  Jelentkeztél-e munkára?

-  Megkaptad-e már helyedet?

             Stefura Erzsébet,