Igehirdetés közben
Isten ma láthatatlan. Jézus Krisztusban láthatták azok, akik kortársai voltak, amikor a földön járt. Szemmel ma Őt látni és megismerni lehetetlen. E világ nem láthatja, s ezért nem ismeri Őt, nem fogadja el Isten valóságát.
Urunk Jézus Krisztus földi életében mondotta: "az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom" (Jn 5,17). Ez az Ő munkálkodása feltámadása és mennybemenetele óta is szüntelenül tart.
A képen egy gyülekezeti terem látható, arcokkal - bűnösökkel tele, akik azért gyűltek össze, mert az Atya vonta őket a Fiúhoz, Jézus Krisztushoz. A képen látható arcokról is leolvasható az érdeklődés vagy az érdektelenség, a csodálkozás vagy a mindennapi megszokottság Isten Igéjének hirdetése közben. Jut idő magába szállás helyett a másik szemlélésére, azt gondolva, hogy ez a toprongyos, ismeretlen alak miért jött ide, miért zavarta meg betérésével a megszokott rendet. Jelenléte zavar. De őt Isten vonta, s ahogy volt, úgy jött. Az Ige szól, és az Atya a Fiúhoz vonja. S a láthatatlanságban valami történik, a Fiú megáll a magába szállt bűnös mellett, s kezét áldva kinyújtja a szívében megszaggatott ember felé. S közben gyöngéd szeretettel hangzik a hirdetett Ige: "Bízzál, fiam, megbocsáttattak neked a te bűneid".
Isten színe előtt nincs semmiféle jogom. Szegény nyomorult, a bűn által kifosztott vagyok. Ha beismerem, úgy járok, mint a vámszedő, aki így fohászkodott: "Isten, légy irgalmas nekem bűnösnek". - "Ez megigazulva ment alá az ő házához" (Lk 18,13-14).
Jézus Krisztus a bűnösökért jött. Az igazaknak nincs szükségük - saját véleményük szerint - Rá. A bűnösöket, megfáradtakat, megterhelteket hívta és hívja magához. A választás, hogy jövünk-e, ránk van bízva. Ha jössz, áldó kezét kiterjeszti föléd. Megbocsátja bűneid sokaságát, megáld, igazi nyugodalmat és békességet ad.
Isten ma láthatatlan. Jézus Krisztusban láthatták azok, akik kortársai voltak, amikor a földön járt. Szemmel ma Őt látni és megismerni lehetetlen. E világ nem láthatja, s ezért nem ismeri Őt, nem fogadja el Isten valóságát.
Urunk Jézus Krisztus földi életében mondotta: "az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom" (Jn 5,17). Ez az Ő munkálkodása feltámadása és mennybemenetele óta is szüntelenül tart.
A képen egy gyülekezeti terem látható, arcokkal - bűnösökkel tele, akik azért gyűltek össze, mert az Atya vonta őket a Fiúhoz, Jézus Krisztushoz. A képen látható arcokról is leolvasható az érdeklődés vagy az érdektelenség, a csodálkozás vagy a mindennapi megszokottság Isten Igéjének hirdetése közben. Jut idő magába szállás helyett a másik szemlélésére, azt gondolva, hogy ez a toprongyos, ismeretlen alak miért jött ide, miért zavarta meg betérésével a megszokott rendet. Jelenléte zavar. De őt Isten vonta, s ahogy volt, úgy jött. Az Ige szól, és az Atya a Fiúhoz vonja. S a láthatatlanságban valami történik, a Fiú megáll a magába szállt bűnös mellett, s kezét áldva kinyújtja a szívében megszaggatott ember felé. S közben gyöngéd szeretettel hangzik a hirdetett Ige: "Bízzál, fiam, megbocsáttattak neked a te bűneid".
Isten színe előtt nincs semmiféle jogom. Szegény nyomorult, a bűn által kifosztott vagyok. Ha beismerem, úgy járok, mint a vámszedő, aki így fohászkodott: "Isten, légy irgalmas nekem bűnösnek". - "Ez megigazulva ment alá az ő házához" (Lk 18,13-14).
Jézus Krisztus a bűnösökért jött. Az igazaknak nincs szükségük - saját véleményük szerint - Rá. A bűnösöket, megfáradtakat, megterhelteket hívta és hívja magához. A választás, hogy jövünk-e, ránk van bízva. Ha jössz, áldó kezét kiterjeszti föléd. Megbocsátja bűneid sokaságát, megáld, igazi nyugodalmat és békességet ad.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése