NEM EJTI LE
Földgömb az
utazási irodában.
Szép, nagy,
kerek.
Forgatni is
lehet.
Ragyogó
szemmel nézi egy kisgyerek.
S míg
édesanyja sorra
intézi az
ügyeket, jegyeket,
ő is
bekalandozna
tengereket
és hegyeket.
De anyai
szem ilyet
szó nélkül
hogy nézne!
"Kisfiam,
ne nyúlj hozzá,
mert ha
leejted, vége!"
Elkapja
kiskezét,
s csodálja
mozdulatlan.
Kimennek.
Elvegyülnek
az
utcaforgatagban.
Tűnődik.
Hiába hívja
kirakatok
szépsége.
"Ha a
Jó Isten ejti le,
anyu akkor
is vége?"
"Minek
kisfiam?"
"Hát a
Földnek!
Azt mondtad,
Ő tartja kezében.
De ha
elfárad a keze?
Ha leejti
valamiképpen?"
"Kisfiam
attól sose félj!
Ha leejtené
nagy baj lenne.
De Isten
keze olyan erős,
a Föld
biztosan pihen benne."
S a fényes,
tiszta
gyerekszemben
felragyog a
csoda titka:
"Úgy-e,
ha az egyik elfárad,
akkor
átveszi a másikba?!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése